Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-258
136 Az országgyűlés képviselőházának Ê58. Azért, mert elrontja az embereket! Aki négy polgárit végzett, a z már hivatalnok akar lenni, nem akar visszamenni a falura dolgozni!) Nekünk kettőt kell itt eldöntenünk. Ügy méltózLatik-e elgondolni a polgári iskolát, hogy az a népiskolának a felső tagozata, a szocialisták által kívánt nyolcosztályos népiskolának a felső tagozata, tehát egy befejező dolog, vagy úgy méltóztatik-e dönteni a polgári iskoláról, hogy az a szakirányú középiskolák alépítménye, olyan alépítmény, amelynek célja gyakorlati pályákra nevek*i a gyermekeket, » olyan középfokú műveltséget adni, amely a hivatali pályákra é s olyan pályákra is képesítsen, amelyekhez nem kell egyetemi végzettség? Vagy pedig az a célja, hogy egységes, egészséges kultúrát adjon, amely alkalmas arra, hogy a földműves fia saját szakmájában, az iparos fia saját műhelyében, a kereskedő fia saját üzletében tudja folytatni magasabb kultúrfokon azt a munkát, amelyet szegény apja alacsonyabb kultúrfokon elkezdett? , Szerintem, t. Képviselőház, ez volna a polgári iskolának a hivatása: ne csak alépítménye legyen, ne az elemi iskolának felső tagozata legyen, hanem a polgári iskolának nyoleosztályúvá tételével a tudotmányos pályákra készülő középiskolások egy bizonyos anyagát vonja el(Korxiis Gyula: TJj középiskola!) Ne méltóztassék elfeledni, t. Képviselőház, hogy a középiskolások 45%-a már a negyedik osztály után kimarad, ne méltóztassék elfeledni, hogy a középiskola első osztályát kezdett tanulóknak csak 29%-a megy fel az egyetemre. Ennek következtében igenis helyes lenne, ha ezt a felesleget, amely ott amúgyis elhull, összegyűjtené ez az iskola és félműveltség helyett teljes műveltséget adna neki. Méltóztassék megengedni, a polgári iskola mai négyosztályos rendszerében neim ad alapos műveltséget. A negyedik osztályban heti egy-kétórás stúdiumokba annyi van belezsúfolva, hogy az a kisintelligenciájó gyermek megemészteni nem képes. Ezek a tárgyak magasabb életkorba valók. Igenis fontos volna, ha a polgári iskolát felső tagozatában talán kétféle irányban méltóztanék, mint nyolcosztályú középiskolát elképzelni: az egyik irány, amely falun volna, a mezőgazdasági irány, — ez nem szakiskola, hanem mezőgazdasági irányú polgári kiképzés — a más k irány pedig, amely a városokban volna indokolt, ipari és kereskedelmi irányú kiképzést nyújtana a felsőosztályokban. Itt a felsőbb osztályokban azután a tanulók igenis, megértenék mindazokat a stúdiumokat, amelyekből most előadásokat hallgatnak ugyan, de az előadásokról értetlenül távoznak. Ha azután méltóztatnék az önkéntességi jogot is megadni ennek a nyolcosztályú polgári iskolának, akkor tehermentesítve voba a középiskola egy olyan ballaszttól, amelyet ma csak a karpaszomány visz a középiskolába, ami a középiskola tanítási és nevelési fokát igen hátrányosan befolyásolja. (Kofnis Gyula: Ez mind hivatalnok akarna lenni, az egyetemre akarna menni, kvalifikációt akarna! A valóság e°é c zen más!) Én ebben látnám a polgári iskolának az elgondolását. Lehet, hogy tévedlek. Állítom azonban azt. *»- és erre akartam csak a kultuszminiszter úr figyelmét felhívni — hogy a polgári iskola úgy, amint ma van, nem állhat fenn. A polgári iskolának felső tagozatai mindi elsorvadtak a minősítési törvény folytán, amely r az azelőtt a polgári iskola hat osztályával elérhető állásokat mind érettségi bizonyítványhoz kötötte. Én nem adnék érettségi bizonyítványt, tehát ülése 19 S It. évi április íO-én, kedden. nem tenném ezt az iskolát az egyetemi tanulmányok elöiskolájává, hanem megtenném értelmi pályákra, praktikus pályákra nevelő olyan iskolává, amelynek célja a középiskola feleslegének magához való elvonása. Szeretném, ha e felett méltóztatnának gondolkozni. (Komis Gyula: Ebből új középiskola lesz!) Ellenkezőleg, én nem akarok új középiskolát. En nagyon helyeseltem, mélyen t. képviselőtársamnak államtitkár korában tett azt a lépését, amikor a felső ipariskola és a felső kereskedelmi iskola típusára méltóztatott megalkotni a felső mezőgazdasági iskolát, mint ugyancsak ennek a polgári iskolának egy felső tagozatát, amely ugyan független attól, de mégis annak felső tagozata*. Sajnos, ez nem vált be. Miért? Mert túlzottan szakirányúvá lett. (Kornis Gyula: Mind hivatalnok akar lenni, nem mezőgazda! Úrhatnámság! — Dinich Ödön: Ma négy polgári után is az akar lenni! — Kornis Gyula: Postás vagy vasutas akar lenni és nem az ekéhez, visszamenni!) Én nem folytatom ezt a vitát. Nem látok abban semmi szerencsétlenséget, ha postás, vagy vasutas lesz az illető, de igenis helyesnek tartanám, ha volna olyan iskolánk, ameíy tisztán praktikus pályákra nevelne; hogy így, vagy amúgy, erről most nem kívánok beszélni, de igenis feltétlenül szükségesnek tartanám a mai viszonyok között, ha valaki a polgári iskolának a helyét a mi iskolatípusaink naprendszerében . megállapítaná. Befejezem amúgyis hosszúra nyúlt beszédemet azzal, hogy én a középiskolai javaslatot, amint előttünk áll, harmóniában levőnek látom történelmi multunkkal azzal az egységes gimnáziummal, amelyet a mi régi jó szerzeteseink megalapoztak és melyet a Ratio eduoationis annakidején kifejlesztett, . harmóniában lévőnek látom ennek a középiskolának a történelmi a apjával. Harmóniában lévőnek látom ezt a középiskolát a mai modern élet kívánságaival is, a szülők, a pedagógusok és a tanulók kíván faágaival is. ennek következtében úgy látom, hogy »omne túlit punctum« maga ez a javaslat. És miután azt az álláspontot, amelyet —• mint igazolni voltam bátor — tíz esztendővel ezelőtt itt ugyanígy kifejtettem a nemzetgyűlésen, ez a javaslat, felfogásom szerint, mindenben honorálja, nincs okom arra, hogy ezt a javaslatot ne a legmelegebben üdvözöljem és örömmel el ne fogadjam. (Élénk helyeslés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla .iegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Ház! Nem a magasabb szakszerűség alapján, nem is a magasabb szakszerűség szempontjából szólok hozzá igénytelen szavaimmal e javaslathoz, hanem, mint koromnál fogva képviselőtársaim között talán egyike azoknak, akik legközelebb állanak a középiskolához és arra még a legjobban emlékezek; visszatükrözni kívánom azoknak a felfogását, akik emlékeznek arra, hogy középiskolába jártak; azoknak a felfogását, akik emlékeznek még arra, hogy miképpen vizsgáztak, akik emlékeznek arra, hogy mennyire nem szerették érettségi előtt az érettségi vizsgát, amelyet most az érettségi után mindanynyian másnak már szintén ugyanúgy kívánnak, mint ahogy annakidején maguknak nem kívánták. Húsz esztendővel ezelőtt várták már Magyarországon a középiskola reformját. Húsz esztendővel ezelőtt már állandó vita tárgyát
