Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-258
134 Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 198b. évi április 10-én, kedden. tatásügyi miniszter: Ez a maximum!) De a jog nincs benne, hogy ez kevesebb is lehet. JlO'gy a túlórákat méltóztatik korláthoz szabni, ez igen helyes, de nem méltóztatik kimondani a javasiat^an azt a szociális elvet, bogy minden túlórát díjazni kell, mégpedig legalább azzal a hányadossal, amely egy tanári fizetésnek tizennyolccal való elosztásából adódik és ezt is felfelé kell kikerekíteni, mert a világon mindenütt magasabb összeggel díjazzák a túlórát, mint a rendes órát. Ennek következtében nem lehet a pedagógiánál sem megfordítani ezt a szoc'ál's elvet és a túlórázást kevésbbé díjazni, mint a másféle órát. Szeretném, ha méltóztatnék kimondani azí is, hogy vannak bizonyos beszámítható órák és méltóztatnék megmondani, hogy melyek azok, amelyek ehhp a 18 órába beszámíttatnak, ha nem is tanítási órák azok. Hiszen ott van a sportkörök, az önképzőkörök vezetése, van azután bizonyos készülési idő, például a kísérletekre va 1 © előkészülés i idő, ott vannak azután olyan osztályfőnöki teendők, amelyek egy-egy órai kedvezményt megérdemelnének. Arra kérem tehát az igen t. miniszter urat, — bár ezek a dnVik wv* a törvény. Hnnem a rendtartás keretébe valók — hogy méltóztassék fixírozni a?.t az, e vet, tiogy i enis, a tanár részéről minden a kötelező órán túl teljesített funkció díjazandó. Végtelenül sajnálom bogy az indokolásba egy mondat belecsúszott, amely a tanárok működését ugyancsak ferde világításba helyezi, amikor tudniirik az ola«z követségen tartott órák kiváló eredményéről méltóztatik beszélni és azt méltóztatik mondani, hogy lám. az ola~z követségen tartott olasz nyelvtanfolyamokon heti két óra mellett micsoda kiváló eredményeket é^t^k el, szemben a középiskolai nyelvtanítással. Ne méltóztassék eKe'eHeni. hogy az olasz követségen tartott tan f oly amok on falnőtt embereket tanítanak. (Hóman BáH™t vallás- és közoktptásügvi miniszter: Félreérti a dolgot a képviselő úr! Más a tancél a középiskolában és más ott!) Azt mondom én is. hogy itt kétféle tancéllal á^unk szemben. Azok, akik odamennek az olasz követségre, tudiák, miért mennek oda ott felnőtt emberek tanulnak, nem gyermekek, és azoknak csak ez az e°y stúdiumuk van nem redier kilenc tantárgy. Nem lehet tehát e?t a kettőt összehason 1 ítam és a dolgot ásry beállítani hogy olyan módszert kell követni, mint amilyet az olasz követsé^ tanfolyamán követnek Ez így +e 1 ie°en ferde beállítás és a törvénv-avaslat indokolásában meglehetősem groteszkül hat igénytelen véleményem szerint. Én helyeslem a miniszter úrnak azokat a krudélis parajra fusait is, amelyeket például Vazsonyi képviselőtársam nem fog helyeselni: a szelekciós szakaszait. En mindkettőt helyeslem, és mesemondóm, miért. Elsősorban W^tp'ennl fontosnak tartom, hoçry a diplomafeleslegek mesterséges tenyésztése végre szüntettessék meg, és hogy a középiskola ne cipeljen magával olyan egyedeket, akikről előre tudjuk hogy a társadalomnak nem támaszai, hanem terhei lesznek. És ha meg méltóztatik engedni, ismét hivatkozom arra a tíz év előtti álláspontomra. Én indítványoztam itt először, hoe-y attól, aki néerynél több tantárgyból bukik meg, méltóztassék az ismétlés kedvezméuvét m^vonní. Annakidején a nemzetgyűlésben lefolyt részletes vita során errenézve a következő indítványt terjesztettem plő f olvassa): »Attól a tanulótól, aki négynél több tárgyból kapott elégtelen osztályzatot, az osztályismétlés kedvezményét a tanári testület javaslatára a kultuszminiszter, illetőleg az iskola főhatósága megvonhatja.« Erre az akkori miniszter úr azt mondotta (olvassa): »]Nem óhajtok^ szakkérdésben állást foglalni és a nemzetgyűlés belátására bízom a döntést. Petrovécz képviselő úr indítványa ellen nincs kifogásom.« Akkor megtörtént a szavazás s ennél a szavazásnál 23 szavazat volt javaslatom ellen és 19 szavazat javaslatom mellett, amiből r kettőt konstatálok: az egyik az, hogy csak négy szótöbbséggel bukott el ez a gondolat, a másik pedig az, hogy a Ház akkor sem volt határozatképes, mint ahogy most sem határozatképes. (Derültség.) A miniszter úr ezt most még erősebben mondja ki, mint ahogy én akkor javasoltam. Én ugyanis azt mondottam, hogy az osztályismétlés nem jog, hanem csak kedvezmény, tehát azt a kedvezményt a miniszter úrnak joga van megvonni, most pedig a miniszter úr imperative kimondja, hogy osztályismétlésre •nincsen joga annak, aki négynél több tantárgyból megbukott. En ezit a rendelkezést, mint erősebhet csak helyeslem s elfogadom és megszavazom. Gyökeresen le kell számolni azzal a ballaszttal, amely az iskolában az eredményes oktatást lehetetlenné teszi, gyökeresen le kell számolni azzal a ballaszttal, amely állandó bukdácsolással nehezíti az iskola munkáját és végeredményben soha, de soha nem produkál értékes egyéniségeket a társadalom számára. En is helyeslem az érettségi kétféle képesítését, amelynek első gondolatát Kornis Gyula igen t. képviselőtársunk múlt évi költségvetési beszédében hozta ide a Ház elé. Akkor itt meglehetősen ideg'enül fogadták ezt a gondolatot, de minél jobban gondolkozik az ember rajta, annál inkább helyeselnie kell, hogy maga ü% érettségi vizsgálat még ne képesítsen az egyetemre, hanem az érettségi vizsgálatnak legyen egy olyan foka, amely a továbbtanulásra, .és legyen egy olyan foka, amely az érettségivel kapcsolatos hivatali pályákra képesítsen. Ezt a magam részéről teljesen helyeslem és elfogadom. Azt állítom, hogy ezzel az egyetem színvonala is emelkedik, és azt is állítom, hogy ezzel igen sokakat visszatartunk az egyetemről, olyanokat, akik egyébként sem valók oda. Feltétlenül kérem azonban, hogy erre ne az érettségi vizsga egyedül szolgálion bázisul, hanem a tanulónak nyolc esztendőn át való habitusa, az a habitus, amelyet a tanári testület az érettségi vizsgálat alkalmával, de nem az érettségi vizsgálat alapján állapít meg. Ha az érettségi vizsga mai célját a szabályzatból idézem, amely azt mondja (olvassa): »Az érett ségi célja kipuhatolni, hogy vájjon a vizsgára jelentkező tanuló értelmi fejlettsége és tárgyi ismerete a középiskolai tanterv mértéke szerint azon a fokon áll-e, aminő a középiskolai tanulmányoknál szükséges« — és ezt most átfordítom a mai törvényjavaslat mentalitására és célkitűzésére, akkor azt kell mondanom, hogy az érettségi vizsgálat céljában benne kell lennie ennek a három fogalomnak: a valláserkölcsi alapnak, a hazafias szellemnek és azonkívül még a szellemi munkára való képességnek is. A magam részéről egyoldalúan képzett, erkölcsnélküli, Isten és haza fogalmával nem törődő egyéneket nem kívánok a társadalom vezetőiül látni. Azt mondom, hogy az államnak igenis joga van szelektálni ezen a téren és joga van a jövő társadalom vezetőit a maga részéről defi-