Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-258

Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 193U. évi április 10-én, kedden. 127 hogy milyen legyen az egységes alsótagozat, latinmentes-e, vagy pedig latinos?« Én ekkor közbeszóltam, hogy latinos. (Tovább olvassa): »Azt méltóztatnak mondani, hogy latinos legyen. De sokan vannak, akik azt mondják, hogy latinmentes legyen. Kérdem, nem az lesz-e ennek az eredménye egy demokratikus korban, hogy összeolvad majd a polgári iskolával? Ez a perspektíva. Én tehát a két nagy iskolatípus közül a differenciális típust választom már csak azért is, mert régi, több mint félszázados tradícióval állunk szemben, amelytől olyan könnyen eltérni nem lehet.« Én egy félszázados tradíciót a differenciálás mellett akkor, amikor két évszázados tradíció van az egységes középiskola mellett, nem tudok helytállónak elfogadni. Azt az utolsó félévszázadot, amely a magyar nemzet leveretése után az osztrák miniszter által bevezetett rendszerre akarja bazirozni az argumentumokat, magyar miniszter részéről helyes argumentációnak soha elfogadni nem fogom. Azt mondom most is, amit akkor mondtam, hogy nem egészséges a differenciálás, különösen nem Magyarországon, ebben a differenciálódásra, vagy magyarul mondva széthúzásra amúgyis nagyon hajlamos nemzetben, mert a differenciálódás mellett nem lehet megállni. Nekem akkor is igazam volt, de leszavaztak, mint ahogy általában az igazságot le szokták szavazni. A legutóbbi törvényjavaslatnál is nekem volt igazam, miniszter úr, a műegvetemi javaslatnál, bár leszavaztak és állítom, hogy amint manapság a szerelmi házasságok sem tartanak túl soká — hát még a kényszerházasságok — csakhamar el fogjuk érni, hogy az egybeházasított műegyetem és közgazdasági egyetem cl fog válni nemcsak ágytól és asztaltól, hanem szervezetileg is és nem hiszem, hogy tíz esztendő kell ahhoz, hogy újra citáljam az országgyűlés Naplójából akkori beszédemet, amelyben megjósoltam, hogy a magyar közgazdasági egyetemet elgáncsolni, illetőleg létrejöttét meggátolni ilyen javaslattal, mint ez a műegyetemi javaslat volt, nem lehet. A mi sorsunk az, hogy leszavazzanak, de a mi sorsunk az is, hogy megérleljük azokat a gondolatokat, amelyek később mégis valóra válnak és nekünk igazat fognak adni. Ezt a javaslatot kész örömmel és télies meggyőződéssel fogadom el és azért szólok hozzá, talán kissé részletesebben ehhez a VÁ**désbez, mert meg kell mondanom a nemzet színe előtt, hogy tíz esztendővel ezelőtt itt hirdetett gondolatom válik valóra a miniszter úr jóvoltából. Azt mondottam, hogy a differenciálásai nem lehet megállni. Mi következett be a Klebelsberg-féle törvény életbeléptetése után*? Az, hosry a miniszter úr hármas differenciálást csinált a fiűközépiskoláknál és a leányközépiskoláknál és csakhamar megtörtént, hogy a gimnáziumok kérték, hogy a görög helvett modern nyelvet taníthassanak és a miniszter úr rendeletileg volt kénytelen a törvényt korrigálni, és megengedni, hogy a gimnáziumokban is modern n vei veket tanítsanak. Mi következett azután? Az, hogy a reáliskolák kérték, ho^y latin nyelvet taníthassanak. Ezt is mes- kellett engedni. 1>y lett a hármas differenciálódásból ötös differenciálódás és szó szerint ugyanez ismétlődött a leányközépiskoláknál. A leánygimnázium kérte. hogy^ modern nyelv helyett görögöt taníthasson és van olyan leánygimnázium, amely görögöt tanít. Viszont a líceum azt kérte, hogy felvehesse tárgyai közé a latin nyelvet és meg kellett engedni azt is, hogy a leány líceum latint is tanítson. A leánykollégium pedig, amelyről annyian megmondtuk, hogy nem fog beválni, mert nem ad kvalifikációt, teljesen megszűnt típussá lett és az ágostai evangélikusok Veres Pálné kollégiuma az egyetlen, amely még működik ezen a téren, az is csak azért, mert egyelőre nem tud másra áttérni. Lett tehát ötfelé differenciálódott fiúközépiskola és lett ötféle leányközépiskola s ha még tovább folytattuk volna, még ezek az differenciálódott típu sok is tovább differenciálódtak volna. Ezért helyes tehát visszatérni az egységes középiskola típusára. Amikor a miniszter úr gimnáziumot létesít, ezt másnak, mint egységes középiskolának nem tarthatom. Azt a kis nüanszot, hdgy a miniszter úr megengedi, hogy a görög nyelv és a modern nyelv között a tanulók választhassanak, egyébként pedig a szervezet tökéletesen egyenlő, nem tekinthetem olyannak, hogy emiatt ezt az iskolát egységes középiskolának ne nevezzem. A mai életnek tehát a történelmi múlttal harmonikusan az a kívánsága, hogy ne legyen se egyoldalúan humanisztikus a középfokú ok tatás s ne legyen egyoldalúan realisztikus sem a középfokú oktatás, hanem a kettőnek harmonikus összekapcsolása, kiegyenlítése, modern irányú kiegyenlítése, amely általános műveltséget ad többféle irányból, de teljes, komplett, a mai kor szellemének megfelelő általános műveltséget, nem pedig azokat a szakműveltségeket, amelyeket az ezelőtti középiskolák adtak. Ez az egységes középiskola a közös hazát magáénak valló ifjúságnak, közös sorsot szenvedő magyar ifjúságnak, a közös célok felé törekvő magyar ifjúságnak közös művelődési alapot kíván adni, olyan művelődési alapot, amely megérti a múlt hagyományait, amely el tudja viselni a jelen életének nehézségeit és amely töretlenül néz a jövő céljai felé Ezt nem lehet másként elérni, csak egyenlő kiképzéssel, csak teljesen egyenlő alapműveltséggel, csak teljesen egyenlő kultúrával, mert csak ezzel a három tényezővel lehet a nemzeti együtérzés nagy céljait szolgálni. T. Képviselőház! Ha a középiskola célkitűzéseit elemezem, azt három irányban találom meg. Az első a nemzeti irányú célkitűzés, amelyhez a humanisztikus alapon lévő masryar nyelvi, magyar történelmi és magyar irodalmi bázison lévő úgynevezett klasszikus műveltséget sorozom. Ez az a rész, amelyre a mélyen t. kultuszminiszter úr. aki ugyanezen tudományágak hivatott művelője, a legjobban rányomja a manupropriáját, e tudománvágaknak és nevelési mó'WerfVJí-nek pedis: mindé" időkben a magyar középiskola vezértengelyének kell lenniök. Emellett azonban a második elvet a modernséget is követni kell. ho

s'y a modern nyelveket modern módszerekkel tanítsák, hoffy ísjy kinyissák e szegény kis ország kapuit a müveit nyugat felé. hosry kinyissák a mi kultúránk kapuit a külföld nacrv kultúrái felé és hozzáférhetővé tegyék a mi kis nemzetünk tagjainak is azokat a kultúrákat, amelyek mégis csak a vezető kultúrák ezen a világon. A harmadik irány a természettudomán

vos műveltség. Ma, a haladó technika korában ugyanis lehetetlen nélkülözni a természettudományok bázisán elérhető azt a .'technikai műveltséget, amelyre a mezőgazdának éppolyan szüksége van, mint az iparosnak vagy a keres-