Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-257

Az országgyűlés képviselőházának 2i vényben is volt, a merev kasztok kiépítésének és megrögzítésének szándéka, de új politikai mozzanat ebben a törvényben a gyönyörűen el­bújtatott 38. §., a numerus clausus kiélesítése, képesítő hatálya, ezzel a gyönyörű szóval jel­zett valami, amely valóban méltó arra, hogy a kultúrjavaslatnak nevezett törvényben helyet foglaljon. Ez a szakasz az egyetemrejutásnak egy újabb akadályát jelenti. Én azt mondom, hogy ez önmagában talán nem is volna, égbekiáltó sérelem akkor, ha a kiválogatás objektív is­mérvei mellett a, kiválogatok objektivitását is szállítani tudná a miniszter úr. Nem is beszé­lek arról, hogy az egyetemi tanulmányok foly­tatása igen sok esetben csak azt jelenti, hogy a tizennyolc éves korban még nincs lehetőség az elhelyezkedésre. Most mit csináljon az a fiatal, akit például a gazdasági okok nem kényszerítenek arra, hogy 40 pengővel beálljon bérlenyomónak? Ennek számára az egyetemi tanulmányok egy bizonyos átmeneti idő kitöl­tését jelentik, amit lehetővé kellene tenni szá­mára, részben azért, hogy odahaza a semmit­tevésben ne demoralizálódjék, részben pedig azért, hogy — ismétlem, 40—60 pengőkért — ne menjen el tisztviselőnek, a többinek a szájából kivenni a falat kenyeret. Nos, én úgy érzem azonban, hogy a javas­latban ez a szakasz az a bizonyos szakasz, amelyről eszembe jut egy híres francia sza­kácsnak az a mondása, hogy nincs az a cipő­talp, amelyet ő egy kitűnő mártásban fel ne ludna tálalni. Nos, ez a javaslat az a sűrű már­tás, amelyben ennek a szakasznak emészthetet­len cipőtalpát feltálalják a közvéleménynek. Miért kell most megint ezt a numerus clausust megrögzítő elgondolást törvénybe iktatni? iVázsonyi János: Ügy van! Ez igaz! — Welt­ner Jakab: Politikai és gazdasági okok!) Azt mondja az indokolás, hogy a szelektív eljárás részletes szabálya rugalmasságot kíván, adat­gyűjtésre és tapasztalásra van szükség, de ugyanakkor a kiválasztás objektív szempont­jairól mélységesen hallgat. Én úgy vélem, hogy ígen ravasznak képzeli magát az, aki ezt a szakaszt kitalálta. Mint a kisgyermek, aki orra elé rakja parányi tenyerét és azt hiszi, hogy senki sem látja őt, mert az ő szeme be van fedve. (Hóman Bálint vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Nem vagyok én ravasz!) T. Képviselőház! Ez a javaslat kerettör­vénynek van szánva. Mindent, ami ebben van, bele lehetett volna gyúrni a régibe is, mindent, ami ebben van, el lehetett volna intézni a ré­giben is, csak ezt az egyetlen egy szakaszt nem, csak ennek az, egyetlen egy szakasznak a cél­jából, ennek szükségessége következtében kel­lett megalkotni ezt az egész törvényjavaslatot. "Üj mártás kellett, új törvényben kellett a kor­mány és az ifjúság között létrejött megalázó békét perfektuálni. Én azt kérdezem a kor­mánytól, amely állandóan a tekintély elvére hivatkozik, hol marad a tekintély elve akkor, hogyha — megint idézőjelben mondom —: »a mi fiainkról« van szó? Ennyi lármát csinálni és ilyen apparátust megmozgatni ezért az egyetlen egy szakaszért, ilyen felvonulást rendezni csak azért, hogy a kormány tekintélyének csorbulását valahogyan elrejtsék! Én azt hiszem, ezt bátran, őszintén és egyenesen kellett volna keresztülvinni, de ezt nem lehetett megtenni, mert nem lehetett vállalni a komplikációkat más kormánytámo­gatók és más kormányfőtanácsosok felé ezzel a szakasszal kapcsolatban. így azonban sokkal KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. '. ülése 1934- április 6-án, pénteken. 119 egyszerűbb. Ennek a szakasznak a segítségével csökkenni fog az egyetemen a zsidók és más békétlen nem úri elemek számaránya és még csak nem is lehet a kormányt felelőssé tenni, mert hivatkozni fognak a tanulmányi ered­ményre, az erkölcsi magaviseletre, az egyéni­ségre, mint amely méltatlanná teszi az illető­ket arra, hogy az egyetemrejutás kiváltságát juttassák nekik. T. Képviselőház! Az erkölcs és az egyéniség szerepeljen, mint a döntés alapja a 18 éves életkorban? Nem érzik, hogy milyen nevetsé­ges és milyen szomorú dolog ezt törvénybeik­tatni? En inkább azt érzem — és azt hiszem, itt egy hajszálnyit nem tévedek, — hogy az erkölcs és az egyéniség megítélésénél nem ,a diák erkölcséről és egyéniségéről lesz szó, — hiszen a diákról ilyen értelemben nem is lehet szó.^ — jhanein a diák szüleinek politikai fel­fogása és a^ még ennél erősebb szempont, a még ennél 'bántóbb szocális helyzete lesz az irány­adó. (Malasits Géza: Hogy késsel keresztelték-e, vagy vízzel!) Nagyon furcsának találom, hogy ennek a szakasznak indokolásánál az előadó úr azt mondotta, hogy nem a tanulmányi ered­mények lesznek a döntők, inert ha az illetőt erkölcsisége és egyénisége alapján az egye­temre jutásra méltónak találják, annak alkalma lesz képzettségének hiányait az egyetemen pó­tolni. Nos, t. Képviselőház, itt azután egészen alaposan kilátszik a lóláb, hogy azok, akik ta­lán nyolc esztendőn keresztül egyáltalán nem mutatták a tudományos képzettségre való al­kalmasságuknak jeleit, azok átjutnak, (Mala­sits Géza: Ha jól választották meg JEL papáju­kat, akkor mindenesetre!), ha jól^ választották meg a hozzátartozóikat és szociális helyzetük kifogástalan, (Malasits Géza: Es vízzel keresz­telték őket!) azokat ellenben, akiknél ebben a tekintetben kifogást találnak^ elbuktatják a legkitűnőbb tanulmányi eredmény alapján is. (Weltner Jakab: Politikai okokból! — Vázso­nyi János: Ezt mondtam a bizottságban! — Brogli József: Csoda fantázia!). Azután az is fontos, hogy a válogató tanár • urak milyen utasítást fognak kapni. Feltéte­lezem még a legjobb esetet, hogy t. i. nem kapnak utasítást. De utasítás nélkül is a rájuk nehezedő osztályközvélemény nyomása alatt nem tudnak majd objektívek lenni. Ezért a miniszter nem felel. Nem is felelhet: ő elintézte a maga részét a törvényben. így nyugodtan le­het aludni: fajtiszta és úri elem fog az egye­temekre kerülni és az egyetemekről kikerülők­nek ltípfe helyük az állam vezető pozícióiban. lesz helyük az irányított gazdálkodás monopol állásaiban is, lesz kenyerük is és nem lesznek kényszerítve arra, hogy az állástalan diploma­sokkal versengjenek, azokkal az állástalan dip­lomásokkal, akik nem üzentethetik inasukkal azoknak, akik keresik őket, hogy a méltóságos kisasszony lovagolni van. (Derültség jobbfeloU Volt eddig is egyenlőtlen verseny ezen a téren, de mégis egymás mellett kellett állni a sorban, amikor egy diplomás részére valami állás adódott. Most már azt a hendikeppelest is kevésnek találják, amely eddig volt. Ez a sza­kasz gondoskodni fog arról, hogy végleg ki­kerüljön az előkelő körből az, aki nem a kaszt­hoz tartozik. Aki hátul marad, tegye be az ajtót — mondja a székely közmondás és azok ellen, akik kenyeret kérnek diploma nélkül, — mert a diploma egyedárusítási monopólium l esz _, minden gátlás nélkül ki lehet majd 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom