Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-257

12Ô Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése 19

Sit április 6-án, péntekén. rendelni a közigazgatás megfelelő szerveit. Senkit sem log feszélyezni még az sem, hogy ezekkel együtt ültek az egyetem padjaiban, bár körülbelül afféle szentimentális érzés volt eddig az, hogy nem lehetett ezek ellen eljárni, mint az, amikor valaki nem eszik az újévi malacból, mert elevenen kapta és mielőtt megölték» megsimogatta. Hát most az egyetemen nem lesznek mellettük ezek, akikkel szemben ilyen szentimentális érzések felülkerekedhetnének bennünk. Most érvényesülni fog a korszellem, kevesebb évfolyamtárs lesz, akit a miniszternek el kell helyeznie, érvényesülni fog a korszellem olyan intenzitással, amilyen ebben a reakciós korszakban csak elvárható azoktól, akik ebben a pillanatban kezükben tartják a hatalmat, azoktól, akik élnek és esznek olyan intenzitással, mint a tuberkulotikus, aki ösztönösen érzi azt, hogy hátralevő néhány hónapját fokozottabban kell kiélnie és kihasználnia, mert talán már nem sokáig élhet ezzel az alkalommal. Az állam kiváltságai, a hivatalok e szakasz alapján megmaradnak azok számára, akik a társadalmi munkamegosztásban csak az osztozkodást érzik a magukénak, megmarad azok.számára, annak a kis körnek a számára, amelynek részére mindig, akármilyen megszűkített költs égvetésbőil is fognak tudni elegendő kenyeret juttatni. A javaslatnak ez a rejtett szándéka keresztültör a legszebb szófüzéren, a leggyönyörűbb indokoláson és a legnagyszerűbb történelmi áttekintésen is. Éppen ezért nem fogadjuk el ezt a javaslatot sem általánosságban, sem részleteiben, mert úgy érezzük, hogy itt tulajdonképpen a részleteken van a hangsúly. (Vázsonyi János: Ügy van, a 38. és 39. §-on!) Mi követeljük a közoktatás rendezését, elkezdve legelőször a nép iskolájától végig r a megoldatlan közoktatási problémák tömegén át, követeljük ezeknek a problémáknak (Vázsonyi János: A népiskolák államosítása!) fontossági sorrendjükben való felgöngyölítését, mert eddig, amíg ezt nem teszik meg, addig alkothatnak törvényt, de ennek a törvénynek (Kórúdi-Katona János: Mi lesz a zsidó iskolával? — Vázsonyi János: Nekem nem kell!) homlokára nem az lesz felírva, hogy Lex Hóman. hanem az a mottója lesz, hogy »elvész az én népem, mert tudomány nélkül való«. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom. Előterjesztést teszek a t. Háznak a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy r a Ház legközelebbi ülését folyó évi április 10-én, kedden délután. 5 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki a középiskoláról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. A napirendhez van valaki feliratkozva? Esztergályos János jegyző: Festetics Sándor gróf! f Gr. Festetics Sándor: T. Ház! Az utóbbi időben többször előfordult, hogy a liberális sajtónak egy része támadást intézett a magyar nemzeti szocialista mozgalom ellen, azon az alapon, hogy... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Hagyja azt a szocialistát! Nem áll jól önnek!) Nem öntől fogom megkérdezni t. képviselőtársam. (Weltner Jakab: Akinek 40.000 holdja van, ne mondja magát szocialistának!) ... német pénzekkel csinálja a mozgalmat és hogy általában véve a pángermanizmusnak a malmára hajtja a vizet. (Weltner Jakab: Azt mondják, hogy a képviselő úr nem ad pénzt!) Azt hiszem, t. Ház, teljesen fölösleges hangsúlyoznom, hogy amióta én egyik vezetője vagyok ennek a mozgalomnak, ez a mozgalom sem német pénzeket, sem német irányítást nem fogadott el. Nem tartom azonban fölöslegesnek annak a ténynek leszögezését, hogy amióta én ebben a mozgalomban benne vagyok, semmiféle német tényező és semmiféle német körök részéről soha ezirányban, semmiféle kísérlet nem is történt. A leghatározottabban kijelenthetem, hogy ameddig a mozgalom vezetésében részt fogok venni, addig ez a mozgalom mindig teljesen önálló, független, magyar nemzeti mozgalom lesz és soha sem Németországtól, sem más külföldi államtól anyagi támogatást vagy irányítást elfogadni nem fog. Különben is ennek a mozgalomnak egyik főcélja egy új lelki honfoglalás, egy erikölcsi megújhodás, erkölcsi újjászületése ennek az országnak és éppen ebből a szempontból nem győzöm azt mindig hangsúlyozni, hogy ez a mozgalom szegény és puritán mozgalom. (Weltner Jakab: Vezetője elég gazdag!) Éppen azért* mert szegény mozgalom és mert puritán mozgalom vagyunk, azért vagyunk képesek úgy a jelenben, mint a jövőben is a becsület, a tisztesség és a hűség útján megmaradni. (Weltner Jakab: Nem kap szegénységi bizonyítványt! — Derültség.) És éppen azért, mert szegények és puritánok vagyunk (Weltner Jakab: Könnyű puritánnak lenni 40.000 holddal!), sokan nem értik, hogyan lehetséges az, hogy egy szegény mozgalom ilyen hatalmas erőre jut. És éppen ezért gyanakodnak és kutatják, hogy honnan vannak a pénzeszközök, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ez a mozgalom mennyire elterjedt. De én állítom, hogy ez a mozgalom nem azért terjed el, mert pénzeszközök vainnak mögötte, hanem azért, mert szegény és mert puritán mozgalom és éppen ez gyakorol nagy és fascináló hatást a tömegekre. Éppen ez adja meg ennek a mozgalomnak erejét és idézte elő azt, hogy a «mozgalom úgyszólván a semmiből naggyá nőtt és elterjedt az egész országban. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Már mostan ami a pángermán mozgalmat illeti, nem tartom magamat feljogosítottnak arra, hogy Németország belső viszonyait kutassam, feljogosítva érzem azonban magamat annak kijelentésére, hogy Németországban soha, amióta én csak emlékezem, komoly német politikai körök nem aizonosították magukat egyes német professzoroknak fantaszta elgondolásaival. És ha nézem az úgynevezett pángermán mozgalmat itt Magyarországon, akkor csak utalhatok arra, amit már egyszer mondottam itt a t. Ház előtt, hogy az egész csak egy dajkamese. (Ellenmondások a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Utalhatok arra, amit itt mondtam a t. Ház előtt, amikor felolvastam egy magyaróvári nagygyűlés egyhangú határozatát (Meskó Zoltán: Ügy van! Ügy van!), ahol a dunántúli, dunamelléki németajkú magyar lakosság egyhangúlag tiltakozott a pángermanizmus vádja ellen. De ha nem is lett volna meg ez a nagygyűlés, és nem is olvastam volna fel a nagygyűlés határozatát itt a Ház előtt, akkor is mindennél többet mond egy kis incidens, amelyet múltkor Tolna vármegyében éltem át, és nagyon kérem a t. Házat, hallgassa megr figyelemmel azt, amit most mondani fogok. Körülbelül három héttel ezelőtt egy délután elmentem egy tolnamegyei németajkú községbe, és amikor ott szervezőinkkel tanácskoztam, be-