Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-257
116 Az országgyűlés képviselőházának sekre van szükség, a szoros értelemben vett pedagógiai, didaktikai és methodikai kérdések pedig amúgy sem valók a törvénybe. A középiskolai oktatás eredményessége a törvény alapján kiadandó tantervi utasításoktól, a tanárképzés megreformálásától, a jól működő iskolafelügyelettől és természetesen a hivatása magaslatán álló és a kiváló magyar pedagógusok nyomdokait követő tanári kartól fog függni. Meggyőződésem, bogy az előttünk fekvő javaslat, a maga helyes célkitűzéseivel és elgondolásaival erre mindenképpen alkalmas. Eltakarít minden olyan akadályt, amely a középiskola belső fejlődésének útjában áll, de ugyanakkor megőriz minden olyan értéket, amely a nagy elődök, Trefort, és gróf Klebelsberg alkotásaiból a középiskolai reform biztos alapjául szolgálhat. Mindezeknél fogva van szerencsém a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés és taps ai jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Takách Géza jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az a történelmi áttekintés, amelyet az előadó úr beszédének első részében a Képviselőház elé tárt, valamint amellyel a miniszter úr a törvényjavaslatot beterjesztette és indokolta, megérdemelné azt, hogy egy alapvető közoktatási reform bevezetője legyen. Mégis a törvényjavaslatban azt látjuk, hogy a részt kapjuk az egész helyett indokolatlanul önmagában és ha az előadó úr azt állítja, hogy a törvényjavaslat benyújtása osztatlan tetszést keltett mind a szakemberek, mind a laikus szülők között, akkor én azt állítom ezzel szemben, hogy ezt csak a legnagyobb elfogultsággal lehet mondani. Sőt, mi éppen annak az indokolását keressük, hogy mi sürgette ennek a törvényjavaslatnak a megalkotását, mi váltotta ki ma ennek megszületését, miért kellett soronkívül, a sürgős gazdasági, szociális és az elsőbbrangú kulturális problémákat megelőzve, foglalkoztatni ezzel a Házat. Már a fővárosi törvényjavaslat tárgyalásánál rámutattam arra, hogy ez a kor a hóember jellegű törvényalkotások kora. Az egyik hóembert elolvasztja a kormányváltozások tavasza, vagy az alkotónak a halála, s akkor az új íkoírmány, az új hivatalbalépő megalkotja a maga "új hóemberét. Nagy különbség nincs közöttük, legfeljebb másgyártmányú kalap van az egyiknek vagy másiknak fején. Most keressük azt, hogy tulajdonképpen mi is ennek r a futószalag törvénygyártásnak indokolása és célja. Az-e vájjon, hogy az új alkotó nevéhez is fűződjék valami emlékeztető? Ez valóban érthető becsvágy volna s én el is fogadnám azt, hogy a későbbi korok iskoláiban ennyivel is több tanulnivaló legyen, csak abban kételkedem, hogy a későbbi korok ezt a törekvést valóban honorálni is fogják. A másik szándék az lehetne — és valószínűleg ez a legfőbb szándék —, hogy foglalkoztatni kell a törvényelőkészítő bürokráciát, mert máskülönben mivel indokolnák ennek a szakszerű és megduzzadt apparátusnak létezését, ha nem fejtenének ki ilyen lázas tevékenységét?! Ez a foglalkoztató műhely azután megosztozik a munkán. A múltkor az egyik kívánsága kimaradt, nem fért bele semmiféle szakaszba; most az új alkotásnál megegyeznek abban, hogy a legközelebbi három évre ez a szempont fog teret kapni a törvényben. '. ülése 193% április 6-án, pénteken. így folyik azután ez a Penelope-munka: az egyik éjjel felfejtik azt, amit nappal csináltak — és ez megfelelő kórussal történik. Itt a kórus elsősorban az, hogy felállították a tézist, a humanisztikus oktatást, a másik oldalon jött ezzel szemben az antitézis, a természettudományos oktatás. Ebben a törvényjavaslatban azután diadalmasan meglelik a kettőnek a szintézisét: a magyar gimnáziumot, mintha az »Extra Hungáriám« elvének konzekvenciáját az oktatás számára is kötelezővé kellene tenni. A miniszteri indokolás azt mondja, hogy nem szakműveltséget akar adni, hanem a nemzet a korszerű művelődési eszményének és művelődési színvonalának megfelelő általános műveltségről van szó. Itt a szövegből azonnal rájövünk arra, hogy a korszerű eszmény nem a nemzettel, hanem az uralkodórendszerrel kapcsolatban, egy kormán yról-kormányra változó eszményt jelent és aszerint, hogy a kormányhoz csatlakozottaknak a befogadóképessége milyen, ez jelenti a művelődés színvonalát is. Éppen elég az utolsó időikben kreált (regősökre, dísztá'borozásokra, dagályos szónoklatokra, farsangi felvonulásokra emlékeztetni ennek jellemzésére. Mindez azonban önmagában véve még nem indokolná ennek a javaslatnak megszületését, hiszen emlékezünk arra, hogy az 1924 : XI. te. tárgyalásakor a javaslatot akkor képviselő miniszter az ellenzéki kritikát azzal vélte leszerelni, hogy azt mondotta: olyan ez a javaslat, hogy a végrehajthatóságát garantálni tudom. Most nézzük, mi történt 1924. óta, miféle forradalmi átalakuláson ment keresztül az ország, mi forgatta fel a közoktatás világát anynyira, hogy most egy új szerves törvénnyel kell a gyökereiben megváltozott didaktikai és pedagógiai követelményeknek eleget tenni? Sajnos, mi nem éreztük ez alatt az utolsó néhány év alatt azt, hogy nagy viharok szele sepert volna át ezen az épületen, nem éreztük azt, hogy történelmi földrengések megrázták volna ezt az epületet, azt az egyet azonban valóban konstatálnom kell, hogy közoktatásunk épülete rozzant és dohos, földrengés és tisztító vihar egyaránt szükséges volna arra, hogy hasznos munkát végezzen ezen a területen, hogy a modern oktatás levegője sürgősen és halaszthatatlanul bevonuljon erre a területre. De ebben a javaslatban errevonatkozólag, az egész közoktatás épületére vonatkozólag semmiféle szándék és cselekedet nem jelentkezik. A miniszteriális törvényelőkészítő apparátus szinte még személyeiben is ugyanaz, mint amely a Klebelsberg-éra alatt (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Például?) azt az alkotást előkészítette, megcsinálta és a minisztert annak a kijelentésnek megtételére késztette, hogy annak a törvénynek végrehajtását garantálja. Nem tudom, honnan vették akkor most, hogy az 1924. évi törvény ma már nem felelj meg a követelményeknek, ha végrehajthatóságát az apparátus akkor garantálta. Mi azt a törvényt is alkalmatlannak tartottuka nagy kérdések megoldására, de semmivel sem inkább annak, mint ezt a most előttünk fekvőt. Az a törvény is, amint az előadó úr mondotta, kerettörvény volt, ez a törvényjavaslat is kerettörvény. Belefértek volna abba a törvénybe is azok a sorsdöntő változások, amelyek egyegy kormányváltózáskor felmerültek, ez a törvény sem hozott újat, legalább is nem hozott olyan újat, amiért érdemes lett volna ilyen 15 nagy apparátust mozgásba hozni. Sem a szervezeti változás, sem a tantervváltozás, — amit
