Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

2 Az országgyűlés képviselőházának 25U. ülése 19SU március 21-én, szerdán. sasban is elfogadni,, igen, vagy nem? (Igen!) A Haz a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljaiból a Felsőházhoz teszi át Napirendünk szerint következik a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, szervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (Iroam 717, 721.) Az előadó Farkas Elemér képviselő úr, őt illeti a szó. Farkas Elemér előadó: T. Képviselőház! A most letárgyalt kultusz javaslatokat megelőzőleg régóta nem tárgyalt ez a Ház kultúrpolitikai javaslatokat. Ezt én nem annak tulajdonítom, mintha a magyar kultúrpolitikának Klebelsbergi felfelé ívelő, minden akadályt legyőző irányvonala megtört volna. Erről nincs szó. Nem történt más, mint az, hogy a magyar kultúrpolitika a nagy alkotók életében alkotott és konstruált kultur javaké megőrzésére és konzerválására fordította minden erejét. Ezt sem a maga jószántából és nem azért tette a magyar kultúrpolitika, r mintha az elért kulturjavak elégségesek volnának és mindenben megfelelnének már a nemzet céljainak és törekvéseinek. Ezt kellett azonban tenni, mert a politikai és gazdasági világválság ezernyi más problémát dobott elénk, amelyek talán előbbrevalók, amelyek sürgősebbek Yoltak, amelyek a nemzet kenyerét voltak hivatva szolgálni, amelyek mint &gy-egy pillér voltak abban a politikai és gazdasági válságban, amely végigszáguldott az egész világon és pusztított egyformán "gyengét és erősét. Konzerválni és megmenteni kellett értékeinket és azon az úton kellett járnunk, amelyen Humboldt Vilmos porosz kultuszminiszter járt Poroszországnak 1806. évi katasztrófája után és azt az utat kellett követnünk, amelyet Jules Ferry francia kultuszminiszter követett, Franciaországnak 1871. évi összeomlása után. Ennek az útnak pedig az volt a tanulsága, hogy csakis erkölcsi és szellemi erőkkel lehet a nemzetnek háborúban megfogyatkozott erejét meghatványozni. Ezt a célt szolgálja az előttünk fekvő javaslat is. Konzerválni, megmenteni kellett az értékeinket, amelyek így egyedül állva talán nem bírnák ki ennek a pusztító válságnak orkánját; konzerválni és megmenteni kellett értékeinket és emellett nem volt szabad szem elől téveszteni a racionalizálásnak, a költségvetési megtakarításnak szempontjait és állandóan szem előtt kellett tartanunk ezenfelül a magyar kultúrpolitikának, a magyar haladásnak, kutatásnak és tudományos oktatásnak jól felfogott és helyesen értelmezett érdekeit is. T. Ház! Ennek a nemzetnek művelődési problémája legalább is annyira gazdasági kérdés, mint amennyire nemzeti és erkölcsi ügy. Látjuk ezt abból is, hogy nálunk a tőke hiányán és drágaságán kívül, legfőképpen azzal van a legtöbb bajunk, hogy a munkateljesítmény nálunk kevesebb, mint más országokban. En ennek okát nem abban látom, mintha ebben a nemzetben a munkakészség kisebb volna, mint más országokban, hanem inkább kulturális téren keresem ennek a jelenségnek okát. Meg is találom a hozzáértés és a belátás bizonyosfokú hiányában. Ebben van, t. Ház, ennek a javaslatnak lényege és ezen van a hangsúly is. A tudományos kutatás és haladás gyorsvonata nem áll meg, nemcsak azért, mert a tudományos művelődés, a tudományos haladás, még a kulturális és a művészeti fejlődés is folyton újabb és újabb területeket kutat fel, folyton újabb és újabb felfedezésekkel gazdagítja a világot, de legfőképpen azért, mert a megváltozott világ megváltozott körülményei nem állhatnak meg a praktikus és tudományos nevelés múlt századbeli eredményeméi. T. Ház! A közgazdasági tudományok folyton szorosabb kapcsolata a technika folytonos terjeszkedése eddigi területeiről újabb és újabb művelődési ágak felé, újabb perspektívák, újabb lehetőségek, talán újabb boldogulási ágak is az emberiség számára, parancsolólag írják elő számunkra e kapcsolatnak szorosabbá tételét. Nem azon van a hangsúly ebben a javaslatban, hogy racionalizálunk és a költségvetés számára bizonyos megtakarításokat is érünk el, nem ez az elsődleges szempontja a javaslatnak. Boldogult Hegedűs Sándor egykori kereskedelemügyi miniszter mondotta miniszteri székfoglalója alkalmával azt a nagyon mélyreható intelmet, hogy: mélyebben szántsunk. Ennek az intelemnek is természetesen az lett a vége, ami minden jelszónak és szép dallamnak Magyarországon, hogy kintornára került és lejáratták, mert sokat használták a nélkül, hogy annak mélyebb értelmére gondoltak volna. Pedig ma, 30—35 évvel Hegedűs Sándor minisztersége után már ez a bizonyos hivatkozott mélyebben-szántás sem elég és ma már szükségünk van Eötvös Lóránt torziós ingájára is, hogy költségesebb mélyfúrások nélkül is megállapíthassuk a föld szerkezetét és a bennerejlő földgázt. Bizony, mélyebben be kell ágyaznunk magunkat ebbe a magyar földibe munkánkkal és művekkel, mint ahogy azt eddig tettük. (Gáspárdy Elemér: Ügy van!) Senki se higyje, hogy manapság elég a hazafiságnak az a formája, amely megelégszik a haza szeretetének puszta hangoztatásával és annak a kijelentésével, hogy a hazáért alkalomadtán meg is halunk. Az a több-kevesebb centiméter, amivel a földet ma mélyebben szántjuk, még nem elég ahhoz, hogy elválaszthatatlanul eljegyezzük magunkat azzal a földdel, amelyet Magyarországnak nevezünk. Egy nép csak akkor szerezhet jogot hazája földjéhez, ha azt munkánkkal, művekkel és alkotásokkal elválaszthatatlanul magához és nemzeti géniuszához kapcsolja. A haza földjéért kiontott véren kívül a müvek és alkotások azok, amelyekkel egy nemzet véglegesen és örökidőre bele tudja magát gyökerezni hazája földjébe. A. haladó világ követelményeihez rugalmasan alkalmazkodni: ezt a fejlődést még áldozatok, még esetleg a kultúrpolitikai tradiciókkal való szakítás árán is követni, ez lehet csak a célja annak a nemzetnek, amely élni akar. Ezt a célt szolgálja az előttünk fekvő javaslat is, amelyet én tisztelettel kérek kiemelni a napi politika nagyon is sivár légköréből és a feltételezhető miniszteri hatásköri súrlódások nagyon alacsony és nagyon sivár szemszögéből. (Helyeslés a közéven.) Mélyen igaz az a mondás: ars una! Valóban e nemzet kultúrpolitikájának azonos alapelvek körül kell kikristályosodnia. Felsőbb fokon — nézetem szerint — mindig oda kell tenni az oktatást, mert végzetes illúzió volna azt hinni, hogy ha valamely iskolába való felvételhez a négy gimnáziumi osztály helyett az érettségit kívánjuk meg, vagy pedig oda kinevezünk egy-két tanárt a Vl-ík, vagy V-ik fizetési osztályba, abból az iskolából rögtön főiskola is lesz. Ahhoz, hogy tudományos szellem is jöjjön létre, nem elég az, hogy egy iskola laboratóriummal jól fel legyen szerelve, vagy pedig egy-két kiváló szakember is működjék abban az iskolában. En nem vagyok a misztikum embere, de azt állítom, hogy a