Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-257

Az országgyűlés képviselőházának 2i Te jutsz az eszembe, drága angyalom!) Csendet kérek. Imrédy Béla pénzügyminiszter: A transzfermoratórium deklarálása óta, tehát 1931. vége óta — hogy Friedrich igen t. képviselőtársam közbeszólására is, nem a közbeszólás folytán, hanem eredeti szándékom szerint reflektáljak — külföldi adósságunk 63-3 millió pengővel emelkedett tőkében, a belföldi államadósság emelkedése pedig, amint a költségvetésből kiderül, 186-3 millió pengő. Ebben azonban benne van az az adósság is, amely fedezni fogja nemcsak ennek a folyó költségvetési évnek, hanem a következő költségvetési év első nyári hónapjainak deficitjét is. Együttesen tehát 249-6 millió, kereken 250 millió pengő az az adósság, amellyel ez alatt a valamivel több, mint két és félévi idő alatt az állam adóssága emelkedett (Zaj. — Elnök csenget. — Friedrich István: Mindig több jön ki!) Ennek kamatterhe a jövő évi költségvetés szerint 12-1 millió pengő többletterhelést jelent. Az államadóssági tehernek elég jelentős része jelentkezik már az üzemeknél, amelyek ma már egészen komoly adósságteherrel kénytelenek számolni költségvetéseikben. (Ügy van! half elől.) Az üzemeket terhelő államadósság álladéka 343-4 millió pengő. Ha azonban az üzemi jellegű tartozásokat és az állami közigazgatással szemben fennálló — tehát utóbbiaknál csak könyvelési természetű — adósságot is figyelembe vesszük, akkor 676*8 millió pengő annak az adósságnak a tőkéje, amely üzemeinket terheli és amelynek következtében az üzemek költségvetésében egy 47-7 millió pengős évi terhelés jelentkezik. (Friedrich István: Borzalom!) Ennek egy tekintélyes része azonban azoknak az adósságoknak kamataira esik, amelyekkel az üzemek az állami közigazgatásnak tartoznak, ahol tehát az állami közigazgatásnál ugyanez a teher bevételként jelentkezik. Törekvésünk azonkívül odairányul, hogy az állami adósságok legterhesebb és gazdaságilag legkárosabb részét, amely nem pénzkölcsönök formájában jelentkezik, a lehetőség szerint apasszuk és ebben a tekintetben is haladást értünk el, amennyiben az 1933. március 31-ike óta eltelt egy esztendő alatt mintegy 11 millió pengő apadás állott elő ezeknél a kölcsönöknél, ami kétségkívül a magyar gazdasági életnek bizonyos könnyebbedést kellett, hogy hozzon. A beruházások terén 2*4 millió pengő számszerű apadás jelentkezik a közigazgatásnál, míg az üzemeknél az előirányzat változatlanul marad. Ez a számszerű apadás egy korábban végrehajtott útépítési munkálatból eredő kötelezettségnek technikai okokból csekélyebb összegű előirányzásával áll kapcsolatban. Az 1931. évi II. és XXVII. tc.-ben — méltóztatnak emlékezni — felhatalmazást kaptunk, hogy beruházásokat foganatosítsunk azokból az összegekből, amelyeket a transzferalapból veszünk kölcsön. Ez a kétszer 15 millió pengő, tehát összesen 30 millió pengő beruházás, — hogy a főbb csoportokban foglaljam össze — a következő célok közt oszlott meg: utak építésére 4,450.000, hidak építésére 1,200.000 pengő, tehát út- és hídépítésre 5,650.000 pengő, vízügyi beruházásokra, főleg árvédelmi munkálatokra 6,990.000 pengő, az államvasutak beruházásaira 11,860.000 pengő, mezőgazdasági célú egyéb beruházásokra 1,510.000 pengő, ezenkívül egyéb vegyes beruházásokra, nevezetesen a Wekerletelepi^ vízművek kibővítésére, a recski bánya kibővítésére, az állami épületek fűtőberendezéseinek átalakítására és egyéb hasonló célokra '. ülése 198% április 6-án, pénteken. 99 3,990.000 pengő. Ebből az összesen 30 millió pengős összegből eddig 15 és fél millió pengő értékű kiadás teljesíttetett, a kilátásba vett munkának tehát körülbelül a fele bonyolíttatott le, a másik fele pedig most vár lebonyolításra. (Friedrich István: Kétszer annyi kamatot fizetünk ezek után a beruházások után.) A bevételeket illetőleg rá kell mutatnom arra, hogy adórendszerünk változtatása ebben a költségvetési keretben nincsen előirányozva. Ebben a költségvetésben tehát sem új adók bevezetése, sem a meglévő adókulcsok felemelése nem foglaltatik. A boletta-céladók tekintetében a helyzet szintén változatlan, aminthogy általában véve az egész gabonaértékesítés financiális kihatásai a költségvetési keretbe ez alkalommal nincsenek beledolgozva, annál az egyszerű oknál fogva, mert a most folyó római tárgyalások következtében még nem tudjuk, hogy a jövő évi gabonaértékesítési rendszerünk miképpen épül fel, (Zaj a baloldalon.) minő terheket fog jelenteni és hogy minő fedezeti szükségleteket fog igényelni a magyar államháztartás keretében. Mihelyt azonban a viszonyok a gabonaértékesítési szisztéma terén nagyobb stabilitást mutatnak, szándékom, hogy ezt a külön költségvetést beledolgozzuk az egységes költségvetésbe és így az állami igazgatás keretében jelentkező összes kiadásokat egy egységes rendszerben tárjuk a t. Ház és a közvélemény elé. (Helyeslés a jobboldalon.) Kétségtelen, hogy adóreformra szükségünk lesz, de amint már többször kijelentettem, ennek az adóreformnak előfeltétele a gazdasági viszonyoknak nagyobb stabilitása. A mai változó és hullámzó gazdasági helyzetben egy szerves átfogó adóreform előfeltételei nincsenek megadva. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csökkenteni kell a 'földterheket.) Ennek dacára igen komoly előkészítő munkálatok folynak és bizonyos olyan kérdések rajzolódtak már ki, amelyeknek megoldása a mai helyzetben is lehetséges, így nevezetesen gondolok az anyagi jogszabályok, különösen a pótlékolásokra vonatkozó jogszabályok egyszerűsítésére és összevonására, hogy adórendszerünk áttekinthetőbbé váljék. Szükségünk van az adóalapok tökéletesebb kinyomozására és egy megfelelő revíziós rendszer felépítésére az adatgyűjtés organizálása útján, ahol főszempontunk az lesz, hogy igazságosabb és arányosabb adóztatást érjünk el, (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) figyelembe véve azonban azokat a nagy közgazdasági és társadalmi erdekeket, amelyek például az orvosi, az ügyvédig az üzleti titoknak, vagy a banktitoknak a védelméhez fűződnek. Hatályosabbá^ kívánom tenni a büntető szabályok alkalmazását, különösen a büntető eljárás egyszerűsítése és meggyorsítása által, mert a büntetések elrettentő hatással csak akkor bírnak, ha azok a tett elkövetését lehetőleg nyomon követik. Foglalkozom továbbá annak a kérdésnek szabályozásával, hogy az ingó vagyon és az abból eredő jövedelem megfelelőbb adóztatás alá vonassék, (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) és a társulati adó egyes hiányosságainak kiküszöbölése is programmba van véve. Végül a kivetés terén is olyan egyszerűsítéseket tervezünk végrehajtani, amelyek nemcsak a hatóságok munkáját könnyítik meg, hanem a közönségnek könnyebb tájékozódását és kényelmét is hivatva vannak szolgálni. Ide tartozik^ azután_ a pénzügyigazgatás átszervezésének kérdése is, amelyre röviden már utaltam, amelynek azon-