Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-257
100 Az országgyűlés képviselőházának ban természetszerűleg bele kell tagozódni az általános állami közigazgatás átszervezési munkálataiba. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy az adóbehajtások terén bizonyos könnyítéseket léptettünk életbe, igen lényeges részletfizetési kedvezmények útján, amelyek nemcsak az egyenes adók, hanem a forgalmi adók terére is átterjednek. Sajnos, azt kell mondanom, hogy az első egy-két hónap eredményei nem valami nagyon biztatók. (Mozgás balfelől.) mer,tmíg a költségvetési év első felében, tehát novemberig bezárólag az egyenes adóbevételeink kedvezőbben alakultak, mint a megelőző költségvetési év azonos hónapjaiban, addig december, január és február hónapokban határozott visszaesést mutatnak. Márciusban valamivel ismét jobb az eredmény és remélem, hogy a részletfizetési kedvezménynek az adómorál tekintetében sohasem üdvös hatása hamarosan el fog tűnni, az adófizetők fokozottabban fogják teljesíteni kötelességüket, figyelembe véve, hogy a méltányos részletfizetési kedvezmény az adótartozások lerovását határozottan megkönnyíti. Ami az egyes adónemek előirányzását illeti, voltam bátor már utalni arra, hogy 12-2 millió pengő apadást irányzunk elő a közigazgatási bevételeknél, ami a következő tételekből adódik. Figyelembe kellett venni legelsősorban egy igen nagy egyenesadó bevételi nemnél, a házadénál» a házbérek csökkenését, aminek következtében 86 millió helyett 80 millió pengőt, tehát 6 millió pengővel kevesebbet irányoztunk elő.* A társulati mérlegeknek eddigi tanulmányozása további kétmillió pengő csökkentésre késztetett a társulati adó előirányzásánál. A jövedelemadónál a jövedelmek számszerű csökkenése, ami a progresszivitás folytán hatványozottan jut kifejezésre, 4*5 millióval kisebb előirányzást tett szükségessé. Az alkalmazottak különadója a fizetések visszaesése következtében 3-4 millió pengővel kisebb összegben van előirányozva. A nyilvános betegápolási pótadónál kétmillió, (Propper Sándor: El kellene törölni!) a rokkantellátási adónál 700.000 pengő és végül a gépjárművek közúti adójánál 500.000 pengő csökkenés van előirányozva. A vagyonadónál a helyzet az eddigi tapasztalatok alapján változatlan. A földadótételek rögzítve lévén, a földadó szintén változatlanul van előirányozva. Együttvéve az egyenesadóknál 19,110.000 pengővel kisebb az idei előirányzat a tavalyinál. A forgalmi adóknál ezzel szemben a tapasztalati adatok alapján bizonyos többletet joggal irányozhattunk elő. Ennek következtében a forgalmi adóknál együttesen 46 millióval emeltük az előirányzatot az előző évvel szemben. (Felkiáltások balfelől: A fázis!) Egészen kétségtelen, hogy a forgalom megélénkülése tapasztalható és ennek természetszerű következménye a forgalmi adóbevételek növekedése is. Az illetékeknél az előirányzat csaknem változatlan. Egyes tételek között, minthogy a megosztás tekintetében bővebb adatok állanak rendelkezésünkre, eltolásokat kellett tennünk. így a törvénykezési illetékek helyesebb összegét sikerült megállapítanunk a külön bélyeg bevezetése révén. Ennek következtében ezt helyesebben tudtuk előirányozni, de megközelítő összeggel kellett ugyanakkor az okirati illetéket csökkenteni. Együttesen az illetékek tétele mindössze 100.000 pengővel magasabb összegben van előirányozva, mint az 1933/34. költségvetési évben. A fogyasztási adók közül a szeszadó más257. ülése 198% április 6-án, pénteken. ' félmillió pengővel magasabb összegben, a cukoradó 500.000, a szivarkahüvely- és szivarkapapíradó 470.000 pengővel magasabb összegben van előirányozva, amivel szemben a söradónál 224.000, az ásvány olajadón ál 740.000, a gyujtószeradónál 600.000 és a villamos fényforrások adójánál 400.000 pengő csökkenés jelentkezik. A fogyasztási adóknál tehát együttesen 460.000 pengő az emelkedés. A vámbevételek a külkereskedelmi forgalom élénkülése következtében valamivel jobban folynak be, mint ahogy az a folyó előirányzatban számításba vétetett és ennek következtében a jövő évi előirányzatot másfélmillió pengővel emeltük. A sójövedéknél és a mesterséges édesítő szerek egyedáruságánál kisebb eltérések vannak. Mindezek eredményeképpen 12*5 millió a csökkenés a közszolgálati bevételek összegénél, amit a tárcabevételek magasabb előirányzata 300.000 pengővel ellensúlyoz. Ez körülbelül, nagy vonásokban ;az államháztartás képe. De amikor a magyar adófizetők szempontjából a közgazdaságra nehezedő terhek összegét kell számbavenni, nem szabad megfeledkezni arról a .teherről, ' amelyet az autonómiák háztartása jelent. (Zaj balfelől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Borzasztó!) Az autonómiák háztartása öt tételből áll. A legnagyobb tételt képviseli Budapest székesfőváros költségvetése, amelynek 1934. évi előirányzata 156 "7 millió pengő. A törvényhatósági városok költségvetése 42*3 millió, a megyei városoké 42 millió, a községek összes költségvetései 76*1 millió pengő terhet jelentenek, végül a vármegyék költségvetési előirányzata — az autonómiák adatai szerint mondva mindig a számokat — 18*9 millió pengő. Együttesen tehát 336 millió pengő ;az autonómiák terhe. Ha azonban ezt helyesen akarjuk megítélni, akkor Összehasonlítást kell tennünk azzal az összeggel, amelyet az autonómiáknak ez a terhe az előző években kitett. A legmagasabb összeget 1929-ben érte el ez a teher, 432*9 millió pengővel, azóta tehát közel 97 millió pengős, igen tekintélyes visszaesés mutatkozik. Az 1933. évi 354*8 millióról az 1934-ik évre a visszaesés majdnem 19 millió pengő^ Az autonómiák kérdése szintén állandó gondja a kormánynak, mert kétségtelen, hogy a közterhek csökkentésére irányuló munkánk nem volna teljes, ha kellő figyelmet nem is zentelnénk az autonómiák háztartásainak is. (Ügy van! balfelől.) Aa a javaslat, amelyet a Felsőház most tárgyal és amely a főváros ügyeivel foglalkozik, a kormánynak megadja a megfelelő lehetőségeket, hogy a főváros háztartásában is a legmesszebbmenő takarékosság szempontjait érvényesíthesse. De ugyanezeket a szempontokat kell érvényesítenünk a törvényhatósági joggal felruházott városok és megyei városok költségvetéseiben is, (Helyeslés jobbfelől.) úgyhogy ezekkel az eredményekkel, amelyeket említettem, a kormány a maga munkáját az önkormányzatoknak ennél az utóbbi két kategóriájánál nem tekinti befejezettnek. Hozzá kell tennem, hogy sokkal kisebb lehetőségek mutatkoznak az autonómiák másik két csoportjánál, mert a községek és a vármegyék költségvetései szinte már a minimumra redukálódtak. (Farkasfalvi Farkas Géza: 42%-o s a vármegyei pótadó!) Az autonómiák kérdése an ár csak azért is fontos, mert a közigazgatás racionalizálásának irányában folyó előkészítő munkák kapcsán elénk tárult az egész bifurkáoiónak képe, amely a magyar
