Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-256

Az országgyűlés képviselőházának 25 imost büszke lehet és élvezheti neveltjeinek nevelését, (Ügy van! Ügy van!) pártf ogoltjainak igazságérzetét akkor, amikor ilyen szörnyűségeket mernek nyilvánosan, hivatalos helyről, az ünnepélyesség és a hitelesség látszatával szélnek ereszteni. (Ügy van! Ügy van! — Homonnay Tivadar: Majd őket is cserben hagyják!) T. Ház! Azt mondotta az interpelláló Maniu képviselő úr és válaszában a román külügyminiszter, hogy a magyarokat nem érte sérelem, hiszen ott voltak, jelen voltak Trianonban. (Felkiáltások: Cinizmus!) Istenem, én erre osak azt mondom, hogy hiszen jelen van a megbilincselt vádlott is, jelen van a kivégzésen az odavezetett delikvens is. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások: Ugyanez történt ott is!)

r Majdan a történelem, unint a legújabb kor szégyenfoltját fogja megörökíteni, hogy odamentek hallhatatlan emlékű gróf Apponyi Albertünkkel az élükön a magyarság kiküldöttei, akiket ketrecben, katonai és csendőri felügyelet alatt tartottak (Ügy van! Ügy van!) és csak odaparancsolták az ítélethirdetésre őket, (Ügy van! Ügy van!) ahelyett, hogy beleszólhattak volna a paktum részleteibe. Ország-világ előtt, csúfosan, nem tisztelve a még magánjogi értelemben vett szerződésnek is minimális kellékeit, döntöttek országok, nemzetek sorsáról, (Ügy van! Ügy van!) megváltoztattak ezeréves birodalmat, a Konyva f olyócskából hajózható folyamot csináltak, hazugságokkal, tudatlanságokkal, tévedésekkel, gonoszságokkal elferdítették a földrajzi, a gazdasági, a jogi, a természeti igazságokat (Ügy van! Ügy van!) és minderre azt merészelik mondani, hogy a mi kiküldötteink jelen voltak! (Homonnay Tivadar: Ez szégyene azoknak is, akik ezt elfogadták!) T. Ház! Köztudomású, hogy még a trianoni szerződés keretében is a jugoszlávok és a románok bizonyos helycseréket eszközöltek. (Ügy van! Ügy van!) Tehát rést ütöttek a szerződés elvén, amellyel szemben ok azt hangoztatják, hogy a szerződés örökéletű, a szerződésen változtatni nem lehet és nem szabad. Az ő sérelmeik során nem átallották megtámadni nemzetünknek, országunknak és a szomorú magyar sorsnak nagy barátját, mondhatni a világnak ma legnagyobb államférfiát, Mussolini olasz miniszterelnök urat sem. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Azt mondotta az olasz kormányfőre a román külügyminiszter, — miután Maniu képviselő úr nyilatkozott — hogy a látszat szerint Mussolini olasz kormányelnök úr a magyar ügynek ad igazat. Azt mondotta a román külügyminiszter, hogy igen — úgymond — helytelen az olasz miniszterelnök úr magatartása, de az ő magatartása csak hibás, álmagyar viselkedés azonban bűnös. (Felkiáltások: Cinizmus! Lókötő!) T. Ház! Kicsinyek vagyunk, szegények vagyunk. Trianon szegénnyé tett bennünket, lefegyverzett bennünket, megfosztott bennünket természetadta kincseinktől, istenadta ideális egységünktől,—egyet azonban nem tudott Trianon tőlünk elrabolni: a magyar erkölcsöt. (Úgy van! Ügy van! — Felkiáltások: A magyar becsületet!) Ezt nem veheti el tőlünk senki se. (Ügy van! Ügy van!) Amott több fegyver van, de nálunk több az erkölcs. Amott több az erő, nálunk több a jogrend. Amott több a hatalom, nálunk több az igazság. (Ügy van! Ügy van!) Amott a parnevűség dölyfe, kényeskedése, egyúttal azonban a harácsolt zsákmány sorsa felett való aggodalma, (Ügy van!

f Ügy van! Hőbb felől.) nálunk azonban igazságunk ülése 19SU április 5-én, csütörtökön. 93 tudata, jogunk ereje, az ezeréves tradíció szentsége, ami fundamentumunk biztonsága és jövőnk bizodalma; Istenben való hitünk és a magyarság ereje, amelyre támaszkodva és amelyben bizakodva tudjuk, bizton hívő hittel, hogy a mi igazságunknak igaza lesz, a mi jogunknak igazsága lesz, a mi erőnk megkapja a hozzávaló jogot és igazságot és a^ mi igazságunk és jogunk az őt megillető erőt és Nagymagyarország újra helyre fog állani. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a balodalon.) A világtörténelem során nem először törtónt, hogy erőszak, ármány, balszerencse megváltoztatott eleven jogokat, ledöntött trónokat, megforgatott birodalmakat és a magyar történelem során számtalanszor találkoztunk végveszedelemmel, pusztítással, nyomorúsággal. Gyakran a halál árnyékában alig remélhette a nemzet a feltámadást, az újjáébredést és mégis mindig talpraálltunk, még pedig azért, mert a magyarság sohasem a máséból élt, mindig a maga erejéből, a maga igazságából, a maga erkölcséből. Mi sohasem raboltunk, sohasem loptunk, sohasem vettünk el mástól semmit sem, tőlünk sokan elvettek, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a mi bizalmunkkal sokan viszszaéltek, sokszor egészen a naivitásig jóhiszeműek voltunk történelmünk során. De van Isten az égben és mégis erkölcsi erők kormányozzák a világ sorsát, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) nem csüggedünk, nem esünk kétségbe! Ezek a trianoni napok is el fognak múlni és el fog jönni az idő, amikor Maniu úrnak és Titulescu miniszter úrnak még több okuk lesz haragudniok és idegeskedniök. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De mindig jól jel, ha az ellenfél haragszik és idegeskedik. A kártyában is és a politikában is mindig az a jó, ha az ellenfél ideges és az ellenfél haragszik. Azt mutatja, hogy vesztüket érzik azok a hangosok, azok a dölyfösek, azok a kényesek, akik ilyen hangon beszélnek, mert akinek ereje van és akinek öntudata van és aki bízik igazában és jövendőjében, az ilyen rabulisztikákkal, ilyen körmönfont ravaszságokkal, ilyen nyakatekert, a történelem és az élet által meghazudtolt állításokkal nem merészkedik előállni. Ez a gyengék jellegzetes tulajdonsága. (Jánossy Gábor: A gyáváké! — Egy hang jobbfelől: A hamiskártyásoké!) Én nem óhajtok ilyen erős szót használni, hogy milyen kártyások, meg méltóztatik érteni, hogy az én hangfogóval tartott előadásomban mire gondolok, mire célzok és mit akarok kifejezni. (Ügy van! Helyeslés.) Arról is szó volt, és a román külügyminiszter úrnak egyik legkiemelkedőbb állítása az volt, hogy addig nem lesz béke és nyugalom, amíg a magyarság le nem mond revizionális törekvéseiről. (Jánossy Gábor: Akkor sohasem lesz béke és nyugalom! — Felkiáltások: Akkor soha!) Ezzel íszemben én azt' mondom, ihogy amíg egyetlen egy magyar ember él a világon, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) amíg lesz magyar szó, magyar gondolat, magyar szív, a magyar múltnak szemernyi emléke, a magyar jelennek atomnyi tisztessége és a magyar jövendőnek minimális reménysége, addig a revízióról magyar ember nem fog lemondani! (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps és éljenzés a Ház minden oldalán.) Es, hála Istennek, ebben a mi szent hitünkben ma már nem állunk egyedül. Országok és nemzetek, amelyek igazán évezred óta saját nemzeti életüket élték, amelyek a történelem során az emberiség vezetői voltak tudományH*