Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-242
Az országgyűlés képviselőházának 242. Amikor a kormány ezt teszi, akkor nincs joga a párturalom, még pedig horribile dictu, saját pártjának uralma ellen dörögni. Eddig még a másik párt is egyik támogatója volt a mai kormányzati rendszernek és csak az utóbbi időben lépett ki a kormánypártból és csak azóta eszi az ellenzékiség keserű kenyerét. Ezek az urak önöket tűzön-vízen (keresztül támogatták 15 esztendőn keresztül. (Propper Sándor: Még csak kóstolgatják:! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Olyan keserű? — Propper Sándor: Nagy kérdés, hogy beleharapnak-e !) A javaslat benyújtásának ez az indoka egészen nevetséges, t. uraim. Nekünk fel kell tennünk, — a bizottságban már foglalkoztam ezzel a .kérdéssel, itt megint azt kell mondanom, —- hogy olyan gyanúokok vannak, amelyeket a koirmány nem mert, vagy nem akart — nem tudom, miféle oknál fogva — eddig bevallani s amelyek indokolják ennek a törvényjavaslatnak benyújtását. Lehet, és azt kell mondanom, hogy titkos szándékai vannak a kormánynak ezzel a javaslattal. A. miniszter úr szerint a kormány ezektől a gyanúokoktól teljesen távol áll. Ne vegye rassz néven a miniszter úr, amikor én nem tudom, hogy miért alkarja ezt a javaslatot benyújtani» akkor azt kell mondanom: igenis, nekem alkotmányos jogom a gyanakvás. Az alkotmány f szerint a legszentebb intézmény a királyi intézimény és a királyt mégis megesketik az alkotmányra, ama gyanakvás alapján, hogy esetleg nem fogja az alkotmányt megtartani. Nekem jogom van gyanakodni a tekintetben, hogy mi van e »mögött ia javaslat mögött, mert ha nem volna e mögött semmi olyan, ami reeenzust kelt a törivényihatósági életben, hacsak olyan dolog volna bent a javaslatban, aimit minden további nélkül elfogadhat a közvélemény, akkor, — ahogy én ismerem a kormányt és a ibelügymdniszter urat — kiijöttek volna a farbával és megmondták volna; ez a szándékunk, ez a javaslatunk, tárgyaljuk meg, beszéljük imieg azt a kérdést, hogy vájjon helyesen cselekszünk-e vagy sem. Éppen azért, mert ezt nem látom, nem is adhatom smeg a koiimánynak azt a felhatalmazást, amelyet a javaslat 27. . §-ában kér. T. Képviselőház! Sajnos, nincs már időm arra, hogy a javaslat közigazgatási és üzemi részével is foglalkozzam és éppen ezért nem beszélek olyan részletkérdésekről, amelyek elrettentő példáit adják annak, (hogyan nem szabad egy törvénnyel minden intézkedési jogot kivenni a valóban felelős autonómia kezéből. Mi — nem vallomás ez — nagyon szeretjük, mélységesen szeretjük ezt a várost. (Jánossy Gábor: Minden magyar ember szereti!) En nemi vonom kétségbe Jánossy t. képviselőtársam szeretetét. (Propper Sándor: Mint a megszálló csapatok, úgy viselkedtek Budapesttel szemben! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Büchler József: Valóban a Duna királynője ez a város, és különösen nekünk, akik a munkások pártja vagyunk, más közünk is van ehhea a városhoz és pedig az, hogy ennek , a városnak minden kövét munkások és dolgozó emberek építették fel. (Gáspárdy Elemér; Az egész imiagyar nemzet áldozatkészsége építette fel.) Természetesen. A mi munkástársaink hozták be ebbe a városba a villanyt, a gázt, a vizet, az életet, a fényt és a tisztaságot, ők ülése 19 S 4 február 22-én, csütörtökön^ 41 építették fel a palotákat. (Jánossy Gábor: Tegyük hozzá, az adózók verejtékéből!) Maguk a munkások azonkívül, hogy felépítették ezt a várost, a legrettenetesebb adókat fizetik és meg kell állapítani, hogy viszonylag Ők fizetik a legtöbb adót ebben a városiban. (Gáspárdy Elemér: Valakinek meg kell fizetni a nagy fizetéseket!) Ennek a városnak a falait már döngette sok ellenség. Meg is vetette a lábát az ellenség egy ideig ebben a városban, de végre kikergették elődeink Buda várából a törököket és az osztrákokat. Lehet, hogy a rövidlátó politika, a rövidlátó fasiszta és félfasiszta /liktatura megveti a lábát a budapesti városházán is, de hitünk szerint éppen úgy el fog onnan tűnni, ahogyan eltűnt Buda falai alól a török és az osztrák. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A Képviselőház régi hagyományaínak megfelelően, elsősoirban az előttem felszólalt t. képviselőtársam sötét megállapításaival, rémképeivel, álomlátásaival kívánok foglalkozni. Igen t. előttem szólott képviselőtársam szóvátette a törvényjavaslat kiváló előadójának kijelentését is, amely szerint ő, igen t. barátom, az előadó úr, nem foglalkozott mélyrehatóan a főváros dolgaival, — ezt szerénysége mondatta vele, mert közigazgatási tapasztalatainál csak szerénysége nagyobb — s azt mondotta, hogy miért ült ő az előadói székbe, miért őt nevezte ki nem a kormány, nem a párt, hanem a közjogi és közigazgatási együttes bizottság a törvényjavaslat előadójává és különbséget tett — már többször kísértett és kísért ez a megkülönböztetés, ez a gondolat —fővárosi és vidéki képviselők között, ami ellen én minden egyes alkalommal meggyőződésem teljességével és igénytelen erőimnek összefogá sával a leghevesebben tiltakoztam és tiltakozom ezúttal is. (Zaj a szélsöbáloldalon.) Mi itt nem a falut, nem a várost, hanem ezt a szegény elesett nemzetet képviseljük, annak egyetemes érdekeit tartjuk szem előtt akármilyen törvényjavaslatot tárgyalunk, akármilyen törvényjavaslat felett vitázunk. Tisztelt barátaim, e megállapítás szerint nekem sem volna jogom hozzászólni ehhez a ja vaslathoz, holott életemnek javarészét az autonómia szolgálatában töltöttem el és sovány kenyeremet, — mert a tisztviselői kenyér mindig szegény, de becsületes sovány kenyér volt, --az önkormányzat, a municipalizmus szolgálatában kerestem meg. Ezeket a fogalmakat egyTw szóval megmagyarázom, megdicsőült Lechner Ágost volt professzorom tanítása szerint megjegyzem, hogy ezt felújítani és feleleveníteni a magam részére tartom szükségesnek. Mondom, nekem sem volna jogom ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólni, mert az, ami igen t. barátomat méltóvá tette arra, hogy az együttes bizottság őt kérje fel az előadói tisztre, az ő nagy közjogi szakismerete. Azonban nekem is egy emberöltőn keresztül ősi szülővármegyém szolgálatában eltöltött időin és igénytelen tapasztalataim és törvényhozói jogom teszik lehetővé és elfogadhatóvá^ azt, hogy ehhez a törvényjavaslathoz hozzászóljak és hozzászólhasson minden képviselő, akinek van tapasztalata és meggyőződése, itt pedis? mindenkinek van meggyőződése. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak ezt rámbízni, ne 7*
