Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-242

42' Az országgyűlés képviselőházának 242. ülése 1984 február 22-én, csütörtökön. méltóztassanak érettem aggódni, mert hiszen ha az Úristen éltet még egy darabig, akkor csak megfelelek magamért, úgy, ahogy tudnom adatott. Előttem szólott t képviselőtársam nem tudom micsoda szemüvegen nézte, — mert hiszen velem együtt egypár fiatalember szemüveget visel, — vagy micsoda lélekkel nézte ezt a törvényjavaslatot. Aki elhiszi — és minden embernek el kell hinnie — azt, amit a belügyminiszter úr, a kormány ezzel a törvényjavaslattal akar és ami az indokolásban igen szépen meg van mondva magyarul, annak lehetetlen ezeket a borzasztó rémképeket festenie a falra és centralisztikus, diktatórikus, meg nem tudom micsoda szörnyűségek párturalmi és kormányhatalmi célokat és törekvéseket, az önkormányzat megsemmisítését, a székesfőváros közönsége autonómiájának letiprását tulajdonítani a kormánynak, az őt támogató pártnak és ennek a törvényjavaslatnak. Két szóval meg lehetne mondani, hogy mi a törvényjavaslat célja. (Halljuk! Halljuk! balfelöl!) Ugy gondolom, e törvényjavaslat legfőbb célja a főváros háztartása egyensúlyának tizíosítása, vagyis a fováro« költségvetésében lévő hiány eltüntetése. A törvényjavaslat másik célja — amint szó szerint mondja a törvényjavaslat indokolása — a fővárosi közigazgatás, a főváros intézményei, az üzemi túlméretezettség lecsökkentése, végül — last but not least — a főváros közönségére nehezedő és elviselhetetlenül súlyos közszolgáltatások; csökkentése. Ugyanezt akarják t. ellenzéki barátaim, amiket ez a törvényjavaslat akar. (Zaj halfelöl.) Elnök: Csendet kérek 1 Jánossy Gábor: Nem akar és nem akarhat mást ez a törvényjavaslat. Meg is magyarázza az indokolás, hogy miért nem lehetett az 1930. évi XVIII. te. rendelkezéseit és az ezen törvénycikk adta felhatalmazás alapján, amely a Bethlen-kormányt illette, ezeket a célokat elérni. Nem lehet hátsó gondolatokat, mellékes célokat, irettenetes szándékot tulajdonítani a törvényjavaslatnak, mivel a parlamentáris alkotmányos életnek, az az alapja, hogy egymás törekvéseit, egymás intencióit tiszteljük és a közjóra irányulóknak tekintsük, s ne nézzünk semmiféle törvényjavaslatban, semmiféle indítványban bizonyos hátsó, egyeduralmi, hatalmi célokat, amelyek esetleg a közületeknek, vagy magának ennek a szegény, elesett országnak a kárára válnak. Az úgynevezett alkotmányvédő szövetség, amely tiszteletreméltó céllal ' alakult meg, mielőtt elkezdhette volna működését, már be is fejezheti, és fel is oszolhat, mert mindazok az aggályok, amelyeket a törvényjavaslat eredeti szövege ellen támasztott, a bizottsági tárgyalás következményeképpen teljesen eloszlottak. Ezt a törvényjavaslatot úgy átjavította, átfésülte a bizottság, hogy a szülőanyja sem ismer trá. (Elénk derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) Természetes dolog, hogy a főváros önkormányzatának érdekében történt mindez a javítás, mindez az átfésülés, stb. (Elénk derültség.) Vannak még gondolataim és érveim, méltóztassanak meghallgatni. Az autonómiáról vallott felfogásom a következő. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Amint maga a szó is jelent, ez ön-törvényhozás az állampolgárok egyes csoportjainak az a joga, hogy saját belső háziügyeikben magukra nézve kötelező szabályokat alkothatnak, ez szabályalkotási, szabályrendeletalkotási jog, természetesen az állam törvényei és az alkotmányos kormány rendeleteinek keretei között. Az önkormányzat pedig ezen közületeknek az a joga, hogy ezen magukalkotta szabályokat a magukválasztotta tisztviselőkkel hajtsák végre (Rassay Károly: Nagyon bölcsen van!) és ezek működését ellenőrizzék. Az önkormányzatot egy szóval municipalizmusnak nevezem. Az önkormányzatról az én Örök vezérem és mindnyájunk édesapja, a magyar nép örök vezére, Kossuth Lajos azt mondta, amikor a megyék önkormányzatáról és parlamentarizmusról volt szó a 48-as országgyűlésen: »Én Párizst Magyarországon ismerni nem akarom, én olyan államban, ahol centralizáció lenne, számkivetném magamat, én olyan államban akarok élni, ahol a szabadság, ha az egyik szegletben el nyoma tik, a másik szegletben felemelkedjék!« (Rassay Károly: Miket mondjak én, ha ilyeneket tetszik mondani!) Nagyon örülök, ha elveszem a gondolatait igen t. barátomnak. (Rassay Károly: Annál inkább, mert négy évvel ezelőtt pontosan ugyanezt hallottam!) Az örök igazságokat, amelyek Kossuth apánk ajkairól hangzottak el és amelyek mindig időszerűek, nem lehet elégszer ismételni, azonban követni is kell. (Rassay Károly: Szórói-szóra úgy van! De mi kövessük?) Előttem felszólalt t. képviselőtársam beszélt a régi magyar alkotmányos életről, így az önkormányzati testületek, a régi ősi magyar vármegyék alkotmányos küzdelmeiről, az alkotmány érdekében folytatott harcairól. Azóta, fájdalom, nagyot fordult a világ, de rosszra fordult, mert hiszen az Üristen legtöj kóletesebb természeti, geográfiai és politikai egysége, a történelmi Magyarország, az ebek harmincadjára jutott, de ha nem bántjuk egymást, nem gyanúsítjuk meg egymást, és nagy kérdésekben, szakkérdésekben, így a fővárosi közigazgatást illetően, mint ennek a szegény elesett nemzetnek, anyagi, erkölcsi, értelmi elebbrevitelét illető kérdésekben egyetértünk és összefogunk, akkor nem annyira külső segítséggel, hanem az Úristen kegyelméből és a magyar erők egyesítésével megint visszaállíthatjuk a régi határokat. (Fábián Béla: Tehát akkor nem kell hozzá a szovjet!) Az most nem ide tartozik. Tudom, hogy igen t. barátom szakember ebben a dologban. (Derültség a jobboldalon.) szenvedett eleget és irányadónak elismerem. Szomorúan mondom, hogy megszenvedett a hazáért Fábián Béla t. barátom és keserves tapasztalatok alapján beszél az orosz kérdésről. Nem akarok azonban a tárgytól eltérni, még az ő kedvéért sem térhetek el a tárgytól és nem vonhatom magamra a mélyen t. elpök űr szíves figyelmeztetését. Ez a kossuthi és ez a büchlerjózsefi megállapítás — ezzel meg akarom tisztelni Büchler barátomat — vonatkozott a régi Habsburguralom alatt álló önkormányzatokra. A Habsburg-ház alatt nem Ausztriát értem, sohasem értettem, mert az osztrák gemütlieh szomszéd, sógor, édes- vagy mostohatestvér, ezeket sohasem azonosítottam a Habsburgoknak a magyar állam államiságát megsemmisíteni igyekvő centralizációs és minden magyar érzést. minden magyar gondolatot elfojtani igyekvő 400 éves törekvéseivel. Ezek ellen irányult mindig a vármegyék, a magyar nemzet alkotmányos küzdelme, ezekre mondta Kossuth Lajos, hogy csak olyan országban akar élni, ahol