Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

Az országgyűlés képviselőházának 252. körülbelül 3—4 választást kell végig szenvednie. Ezen a 3—i választáson minden egyes alkalommal vagyoni viszonyainak figyelembevételével, tekintélyes összeget kell leadnia a választási költségekre. Ö ezt a gondot mindenesetre egyeszer s (mindenkorra leveti magáról: letesz egy összeget s vásárol magának egy ziccet, .mint a hitközségben a hosszúnapokra (Derültség.) s ezt a ziecet betölti, míg él, arról a ziceről őt senki le nem tudja vakarni; mint ahogy megveheti magának kint a temetőben a sírhelyet és a templomban a ziecet, a városházán és a közgyűlésen is úgy veszi meg magának a ziecet. Ez az örökös tagok rendszere. Erre ad lehetőséget ez a rendszer, amelyet ebben a törvényben kreálnak. ím mindent kifogásolok, ami ebben a szakaszban benne van. Kifogásolom azt, hogy örökös tagok vannak, kifogásolom azt, hogy szakszerűség címén részt vegyen valaki a közgyűlésen, mert ha valaki szakszerűség alapján ott résztvesz, bizonyára akad majd választókerület, amely az ilyen kiváló szakembert meg fogja választani, mint ahogy volt is már nem egy példa, hogy az ilyen kiváló szakemberek odaálltak a választók elé és azok megválasztották őket. Vagy ha vannak ilyen kiváló szakemberek, akkor őket a pártok szívesen veszik listájukra, mert egy ilyen kiváló szakember neve vonzóerő a választók nagy tömege előtt. Nem kell semmiféle erőltetés. Az, ami itt van, nem más, mint a hatalomnak valamiképpen való konzerválása. A kormánypárt, minthogy a fővárosban többsiéget szerezni nem tud, igyekszik ezt a többséget a maga számára olyan módon biztosítani, hogy részt vesznek a közgyűlés tanácskozásaiban tisztviselők, részt vesznek egyesek hivatalból, részt vesznek örökös tagok, részt vesznek szakszerűség címén és ilyen módon azután valamiképpen mégis csak össze lehet hozni nagy kínnal azt a többséget, amelyre szükség van. E mellett most redukálni a választott bizottsági tagok számát s változatlanul meghagyni a hivatalból tanácstagokat, az örökös tagokat és a többit: legalább is nagyon furcsa intézkedés. Hogy mennyire érái maga a törvényjavaslat készítője is, hogy az, örökös tagok rendszere nem egészen rendes dolog, bizonyítja az, hogy azt mondja: amennyilben az örökös tagok közül egy elhal, annak helyét már nem lehelt betölteni. Tehát kihalási rendszer van itt, úgyhogy azt kell mondanom, kívánnunk kell, hogy az Örökös tagok minél előbb haljanak meg. (Rassay Károly: Köszönjük szépen!) En nem vagyok ilyen rosszszívű, nem akarom, hogy haljanak meg azért, mert a főváros őket örökös tagokká megválasztotta, én csak minit egészen lehetetlen dolgot állítom ide az örökös tagok intézményét, amelylyel kapcsolatban még erre a gondolatra is vetemedhetik valamelyik elkeseredett autonómiavédő. Mindezek alapján nem tartom indokoltnak, hogy ezek a rendelkezések a törvénybe felvétessenek, s én a 2. §-t nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Kéthly Anna szólásra jelentkezik.) Tessék. (Zaj és felkiáltások jobb felől: Csak a tárgyhoz! — Peyer Károly: Ne izguljanak! Meg akarják hosszabbítani a tárgyalási időt!) Csendet kérek, képviselő urak! Az elnökség joga megállapítani, hogy valaki a tárgyhoz szól-e vagy nem. Kéthly Anna; T. Képviselőház! AJ törülése 193Jí március 16-án, pénteken, 467 viéinyjaJvaslatniak ez a szakasza is tele van egy osomó buktatóval» amelyeik valamennyijének az a célja, hogy ennek a városnak, a város lakóinak, építőinek, teherviselőinek akarata ne érvényesülhessen,, (Ügy van a szélsőbaloldalon.) hogy ez az akarat kellőképpen kifejezésre ne juthasson. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalodalon.) Ilyen buktatók és ilyen ellensúlyok a város lakóinak igazi akaratával szemben az érdekképviseleti rendszer, az örökös tagok választása, a szakszerűség címén való képviselet és talán amiről elsősorban kellett volna beszélnem, az ajánlási rendszer. (Bródy Ernő: Az a legfontosabb! — Büchler József: Finom kis csemete az az ajánlási rendszer!) Az érdekképviseletről az előttem szóltak közül már egypáran elmondották, hogy a pártok listáján a megválasztottak között a város mindenféle rendű és rangú polgára képviselve van. Nincs olyan érdekképviselet, amelyhez tartozó tag meg ne volna választható, ne került volna be a közgyűlésbe. Akár ügyvéd, akár háziúr, akár ipari munkás vagy szellemi munkás, bármiféle más foglalkozási ágban a közgyűlésben mindenféle érdek, mindenféle gazdasági és politikai érdekcsoportnak a képviselője választás^pévén helyet foglal és azután is helyet foglalhat. Nincs semmiféle szükség arra, hogy ezt az akaratot, amely a választásokban kifejezésre jut, az érdekképviselőkkel külön felvizezzék, annál kevésbbé, mert ugy az érdekképviselők, mint a szakszerűség címén beválasztottak az elmúlt esztendők alatt a lehető legrosszabb tapasztalatokat nyújtották. Azok, akik a maguk mandátumáért, a maguk odavaló bedelegálásáért a választóknak tartoztak felelősséggel, ennek a felelősségnek a legnagyobb mértékben eleget is tettek. Azok. akiket a választók akarata küldött be oda, a városnak minden tevékenységi körében, legyen az szociálpolitika, egészségügy, vagy akármiféle más területe a városgazdálkodásinak, eleget tettek kötelességüknek, felszólaltak, beszéltek. és gondoskodtak arról, hogy a főváros érdekei a lehető legmesszébbmenőleg megvédessenek. (Rassay Károly: Mit csináltak az érdekképviselők?) Természetesen ezeknek kötelességük volt, hogy ilyenformán dolgozzanak odaJbenm. mert felelnek a választóknak, azoknak, akik őket oda küldték és amennyiben továbbra is, az új választásnál is a maguk tevékenységét a választók munkája és ellenőrzése alá kell hogy (bocsássák, minden tevékenységüklben, minden munkájukban kell hogy ezen a vizsgán való helytállás gondolata vezesse őket. A szakszerűség címén és az érdekképviseletek révén bekerültek azonban (Rassay Károly: Portiéi némák voltak!) semmiféle összeköttetésben, semmiféle összefüggésben a választókkal nincsenek. Nagyon jól tudjuk, hogy miképpen kerültek be ezek az urak szakszerűség címén. Egy-egy közgyűlés, egy-egy érdekképviseleti összejövetel megtartatott rendesen úgy, hogy a tagok nem is jelentek meg egyáltalában határozatképes számban. Azok választották, akiknek baráti módon megsúgták, megüzenték, megtelefonálták, hogy a választásra jöjjenek be; az ellenzéki tagokat, az érdekképviseletnek és a szakmai testületnek ellenzéki tagjait rendszerint vagy nem hívták meg, vagy a meghí vast olyan időre tették, amikor ezek akadályozva voltak a megjelenésben. Így azután az urak egymásközött házi választást rendeztek, amely természetesen mindig száz százalékosan