Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

468 Az országgyűlés képviselőházának 2, egy kormányhű tagnak a megválasztását eredményezte. Hogy azután ezek az urak, mint leltári tagok dirigálhatók és utasíthatók voltak minden kérdésben ós mindenkor csakis úgy szavaztak, ahogy ezt nekik felülről megparancsolták, ezt talán felesleges is mondanom. Az örökös tagokra nézve nekem is meg kell .legyeznem, hogy egész sereg olyan örökös tagot választottak, akikről a főváros népe kénytelen volt megállapítani, hogy először hallja ezeknek az uraknak nevét. (Rassay Károly: így van!) Fogalmunk sem volt arról, hogy ezek az urak a világon vannak, arról pedig egyáltalában nem volt semmiféle képünk, hogy ez a főváros mit is köszönhet ezeknek az uraknak, az ő létezésüknek. Nem én mondom, de éppen eléggé kolportálták a városban azt, hogyha a város nem is, de a pártkasszák annál többet köszönhetnek (ízeknek az örökös tagságra jelentkező uraknak, akik — mivel nincs most királyság és így nincs rendkívüli rendjelosztogatási lehetőség — az örökös tagságot akasztották a gomblyukukba és Íratták a névjegyükre. Nekem pedig az a meggyőződésem, hogy csak azért, hogy valakinek egy sorral több legyen a névjegyén, (Rassay Károly: Esetleg csak az az egy sor van rajta! — Derültség a bal- és a szélsőbáloldalon.) teljesen felesleges egy törvényalkotással az illetők hiúságának segítségére sietni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Es a szelvényrendszer!) A választók akaratának a leggonoszabb felvizezése azonban az ajánlás, (ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Előttem imár sokan beszéltek erről (Bródy Ernő: Nem lehet eleget beszélni erről!) és igen megbélyegző jelzőkkel illették ezt a rendszert. En csak azt mondhatom, — és azt hiszem, ez az egyetlen megfelelő jelző rá — hogy erkölcstelen. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Erkölcstelen, mert alkalmas arra, hogy különösen azokat az embereket, akik a polgári jogot nem tudják megbecsülni, akiknek számára ez a polgári jog csak vagyongyarapítás! ]ehetőség, rávigye arra, hogy az ajánlási .szelvényekből üzletet csináljanak, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a, szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Börzét!) hogy azokat valósággal börzeszerűleg ajándékozzák s árulják. Tudom a magam tapasztalatából, hogy a választások idején például a szegedi tanyákon is (Rassay Károly: Ügy van!) egy liter petróleumért és öt kiló kockacukorért lehetett szelvényeket vásárolni, sőt volt egy öreg nénike, aki azt mondta, hogy ő odaadja a szelvényét, ha elvállalják halála után való eltem etését. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Nobilis ajánlat. — Bródy Ernő: Életjáradékot nem kapott?) így történt azután, hogy egy városhan, amelynek körülbelül 28.000 szavazója van, 33.000 ajánlást lehetett produkálni. (Bródy Ernő: Hol történt ez? — Peyer Károly: Szegeden!) A saját választókerületemben. Ez azonban nem egyedülálló eset. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Nem elszigetelt eset.) Nem elszigetelt jelenség ez. Ugyanez megtörtént a többi • kerületben is (Peyer Károly: Budapest környékén!) és ha a kormányzópárt nagyon ambicionálja, akkor Budapesten is megcsinálhatja azt, hogy a körülbelül 300.000 képviselőválasztóból az ajánlási szelvényhajszában talán még félmillió választót is ki tudnak hozni. így vizezik, szaporítják a választókat, úgyhogy mindenki előtt világosan megmutatkozik ennek a rendszernek erkölcstelensége, világosan megmutatkozik az, ' 2. ülése 19 B% március 16-án, pénteken. hogy az a rendszer, amely ilyen erkölcstelen alapokra építi fel magát, maga sem lehet más, mint erkölcstelen. En, t. Képviselőház, ezt a szakaszt nem fogadom el, hanem ajánlom elfogadásra azokat a módosításokat, amelyeket ehhez a szakaszhoz pártom képviselői benyújtottak abban a meggyőződésben, hogy csakis ezek a módosítások teszik ezt a törvényjavaslatot legalább némileg, legalább részleteiben elfogadhatóvá. {Helyeslés a \bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Farkas István: Szót kérek!) Tessék. (Zaj a jobboldalon.) Farkas István: T. Képviselőház! Emellett a szakasz mellett nem lehet olyan egyszerűen elmenni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy az általános vitában is «okát beszéltek erről a kérdésről, igaz azonban az a másik tétel is, hogy ez olyan kardinális része ennek a törvénytervezet aek és az egész fővárosi közigazgatásnak, hogy ezt a kérdést nem lehet csak úgy, olyan könnyedén elintézni. Én elhiszem, hogy a túloldal türelmetlenkedik, hogy sokat beszélünk erről a kérdésről (Felkiáltások jobb felől: Dehogy!) és elhiszem azt is, hogy az kellemetlen az uraknak, (Jánossy Gábor: Élvezettel hallgatjuk a szónoklatokat! — Rassay Károly: Nagyon örülünk ennek!) de tessék figyelembe venni azt. hogy azokban, akik a budapesti községi választásokat keresztülélték és látták, hogy mi történik itt az ajánlási rendszer körül, él az az erkölcsi felháborodás, amely mindenkiből kikívánkozik és azt akarja elérni, hogy ezt a t. Ház minden tagja belássa és megértse azt, hogy ha egy fővárosban hoznak egy törvényt, akkor egy olyan általánosan elítélt, rossz rendszert, mint az ajánlási rendszer, továbbra is 'bennhagyni abban tisztára lehetetlenség. A belügyminiszter úr a bizottságban elismerte, hogy az ajánlási rendszer és az ezzel kapcsolatos szelvényrendszer erkölcstelen. Mindezek ellenére azt fenntartja és azt mondja, hogy majd hoz egy új törvényt és az országgyűlési választójogi törvénnyel kapcsolatban akarja ezt a kérdést is rendezni és megoldani. Bocsánatot kérek, erre most itt lenne a megfelelő alkalom. Hogy lehet egy államférfinek, hogy lehet egy belügyminiszternek arra az álláspontra helyezkedni, hogy /enn akar tartani egy rossz rendszert, amelyről a javaslat indokolásában megállapítja, hogy erkölcstelen. A miniszter úr a bizottságban is mereven elzárkózott mindazon javaslatok és indítványok elől, amelyek azt célozták, hogy ez a rossz és orkölcstelen ajánlási rendszer kiküszöböltessék. Aki átélte és látta a községi választások alkalmából ezt a rendszert, annak meg kell győződve lennie arról, hogy ezt minden körülmények között meg kell szüntetni. És itt most meg kell mondanom a kormány javaslata ellen velünk küzdő kereszténypártnak, hogy ők verekedtek annak idején ezért a rendszerért. Emlékszem, hogy amikor az 1930-as törvényt tárgyaltuk, a bizottságig tárgyalás alkalmával például Petroyácz t. képviselőtársam nagyon verekedett ezért a rendszerért. Scitovszky akkori belügyminiszter már majdnem ráállott arra, hogy elejtse ezt a rendszert, de ők ragaszkodtak hozzá. Ezt most nem azért említem fel, hogy szemrehányást tegyek az uraknak, hanem azért, mert a túloldal is kerülhet még olyan helyzetbe, hogy később meg fogja bánni ezt a mostam rossz törvényt, amelyet ellene is ki lehet majd használni. (Rassay Károly: Bár már látnám! — Büehler