Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-242

36 Az országgyűlés képviselőházának 2k2, azt mondja, hogy tessék aláírni bármit, azt végre kell hajtani, 'szarintem az autonómia tökéletes megsemmisítését jelenti. (Bródy Ernő: Szabályszerűen! Egészen pontosan!) Ez törvényes végrehajtása a megsemmisítésinek. (Bródy Ernő: Szabályszerű diktatúra!) Mert mit jelent ez a szakasz? Azt jelenti, hogy ma én, magyar képviselő és velem együtt, azt hiszem az egész ellenzék, azok a képviselőtársaim, akik itt ellenzéki padokban ülnek, de aa a sejtelmem és gyanúm, hogy maga a kormánypárt sem tudja,, neki sines fogalma arról, hogy mi lesz abban a tervezetben, amelyet a belügyminiszter úr, anélkül, hogy valakit is megkérdezne, ki fog bocsátani és le fog küldeni a városhoz és amelyben azt mondja: parancsolom, hogy az ebben a tervezetben foglalt rendelkezéseimet pedig lehetőleg egy esztendőn belül hajtsátok végre. Aki tudja, hogy ez mit jelent, annak, kell, hogy az legyen a véleménye, hogy ez pedig az autonómia tökéletes halálát jelenti. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon, — Esztergályos János: Selyemzsinór az autonómiának! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a belügyminiszter azt mondja, hogy én belügyminiszter, felügyeleti hatáskörömnél fogva felhívom Budapest székesfőváros törvényhatóságát^hogy ezeket és ezeket a rendelkezéseket tessék végrehajtani, elképzelhetetlen és nem is tehető fel, — anert eddig még nem volt rá példa, — hogy a belügyminiszter leiratát ne hajtaná végre a főváros önkormányzata. (Jánossy Gábor: Akkor milyen önkormányzat az? — Gáspárdy Elemér: Jó az az autonómiai Azt csinálják, amit akarnak!) Természetes, hogy a belügyminiszter úr intézkedéseit végrehajtották. (Gáspárdy Elemér: Akkor miért vannak ott?) Képviselőtársam közbeszólásából azt állapítom meg, hogy nem értett meg. En azt mondom, hogy ha a belügyminiszter nem az új novella, hanem a régi törvény értelmében leír a törvényhatósághoz, hogy valiamilyen intézkedést hajtson végre, akkor a törvényhatóság ezt teljesítheti és teljesíti. (Gáspárdy Elemér: Nem teljesítette és nem hajtotta végre! — Bródy Ernő: Ugyan kérem!) Ilyenről mi nem tuduník. (Gáspárdy Elemér: Majd én rámutatok! — Bródy Ernő: Talán elárulja a tervezetet, mert én nem ismerem! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Fogalmunk sincs arról, hogy milyen rendelkezéseket akar a belügyminiszter úr a tervezetbe felvenni. Ilyen körülmények között lehetetlen megszavazni egy törvényjavaslatot és azt mondani a belügyminiszter úrnak: tessék, itt a váltó, töltsd ki, azt írhatod a törvényhatóságnak, amit akarsz, mindenben felhatalmazást adunk neked e törvény rendelkezései alapján arra, hogy azt tedd a főváros törvényhatóságával, amit tenni ízlésed, meggyőződésed, politikai rutinod, vagy pedig valamiféle más indok alapján, (Farkas István: Gyűlölet és korrupció! — Propper Sándor: Diktatórikus hajlam!) vagy diktatórikus hajlam alapján végre akarsz hajtatni. Mindezt beveheted abba a leiratba. (Bródy Ernő: Senkit meg nem hallgatnia!) Nekünk a főváros törvényhatósági életében nem is szabad hozzászagolnunk ahhoz, (Bródy Ernő: Meg van tiltva!) amit a belügyminiszter úr abba a tervezetbe le fog írni, mert a javaslat azt mondja, hogy a belügyminiszter tervezetének végrehajtásával a főpolgármestert bízza meg. A < javaslat a főpolgármester mellé egy megfejelt 17 tagú ellenőrzőrbizottságot statuál. A 17 tagú ellenőrzőbizottságnak joga lesz arra, ülése 1934 február 22-én, csütörtökön. hogy megjelenjék a főpolgármester tanácskozótermében (Farkas István: Es asszisztáljon!) és joga lesz megmondani azt, hogy a tervezett intézkedést nem tartja helyesnek, nem tartja jónak, nem tartja a főváros lakossága érdekében valónak. Lehet az is, hogy azt fogja mondani, hogy egyenesen károsnak és rossznak tartja a belügyminiszter tervezetében foglalt ezt vagy azt a rendelkezést. De azután szépen fel fogunk állani a tanácskozóasztaltól, el fogunk menni a tanácskozóteremből és ha a bizottság mind a 17 tagjának egyértelműen az lesz a véleménye, hogy ez a tervezett rendelkezés rossz és káros a főváros lakosságára, ennek ellenére a főpolgármesternek nemcsak joga, hanem kötelessége is lesz végrehajtani a tervezetben foglalt belügyminiszteri rendelkezéseket. (Farkas István: Korrupció és diktatúra! — Bródy Ernő: A közgyűlés hozzá sem szólhat!) Ez még a kisebbik baj volna. (Bródy Ernő: Elég baj ez!) A nagyobbik baj aztán ott kezdődik, hogy ezzel az intézkedéssel kapcsolatban azt mondja a javaslat, hogy a tervezet végrehajtásának ideje alatt a törvényhatósági bizottság nem tárgyalhat olyan kérdéseket vagy ügyeket, amelyek a tervezettel vagy az annak alapján tett rendelkezésekkel vannak kapcsolatban. Azt, hogy valamely kérdés vagy ügy a tervezettel, illetőleg az annak alapján tett rendelkezésekkel kapcsolatban áll-e vagy sem, a főpolgármester állapítja meg. Megáll az ember esze ennek hallatára. (Zaj.) Bennünket megválasztanak titkos szavazással a törvényhatósági (bizottság tagjaivá, felelőssé tesznek bennünket, — oniert a mi legfőbb felelősségünk a választók előtt dől el, mi elsősorban választóinknak tartozunk felelősséggel — és nekünk semmi jogunk sincs arra, (Bródy Ernő: A választók fizethetnek!) hogy a saját ügyeinket a magunk meggyőződésének megfelelően és saját megítélésünk szerint a lakosság szent érdekeinek megfelelően intézhessük, még pedig azért, mert a belügyminiszter úr azt hiszi, azt véli, hogy az ő rendelkezései jók, az ő rendelkezései a lakosság érdekében valók. (Gáspárdy Elemér: Reméljük! — Bródy Ernő: Ez a diktatúra! Nem lehet másnak nevezni! A diktatúra legsötétebb fajaí^ -Propper Sándor: Az! A csúnyábbik formája, mert nem lehet védekezni ellene. — Gáspárdy Elemér: A nép érdekében való. — Bródy Ernő: Néró mester ugyanezt mondta! — Jánossy Gábor: Ne izguljanak úgy az urak! Nem úgy van az! — Propper Sándor: Caligula a nép érdekében nevezte ki lovát konzulnak! — Farkas István: Majd a belügyminiszter úr is a lovát nevezi ki főpolgármesternek! Más belügyminiszter is jöhet, a belügyminiszter úr sem él 100 esztendeig! Lehet szamár ember is belügyminiszter! Volt is már Magyarország történetében! — Nagy zaj.) Tisztelettel kérek egyórás meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak-e a kért meghoszszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Büchler József: T. Képviselőház! Elképzelem azt is, hogy a belügyminiszteri ^tervezetben foglalt rendelkezéseket a főpolgármester nem tudja egy év alatt keresztülvinni, mert hiszen ilyen nagy mammut-adminisztrációíban, ilyen nagy közigazgatásban, mint a fővárosé, nem lehet csak úgy — ezzel a jó kifejezéssel élve — mirnix-dirnix egyszerűen elintézni a dolgokat, hogy a belügyminiszter leír a főpolgármesternek és ripsz-ropszra már