Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-242

Az országgyűlés képviselőházának 242. meg is csinálhatják. Ott meg kell tárgyalni a dolgokat, a tervezet szerint a 17-es ellenőrző bízottság elé kerülnek a dolgok, azután pedig a főpolgármesterhez, a főpolgármesterrel meg kell beszélni a dolgot. Felteszem tehát, hogy ezt egy esztendő alatt nem is lehet megcsinálni. De legkésőbb — mondja a javaslat —t két esztendő alatt kell ezt végrehajtani. A főváros tehát teljes két esztendeig a diktatúra állapotában van, két esztendeig nekünk nem is lehet hozzászólnunk azokhoz a kérdésekhez, amelyek benne lesznek ebben a tervezetben. Nem tudom, e pillanatban fogalmam sincs róla, mik lehetnek majd azok az elképzelések, azok a meggondolások, amelyek a belügyminiszter urat vezetik a tervezet szövegét, a tervezet tárgyi részét illeltően. Felteszem példának okáért, hogy az, üzemi szolgáltatások árát le akarja szállítani, vagy fel akarja emelni a miniszter úr. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Inkább felemeli!) Elvileg fog állást foglalni a kérdésben és azt fogja mondani, hogy a főváros háztartásának és a költségvetés egyensúlyba hozatalának érdekében fontos, hogy az üzemi bevételek nagyobbak legyenek és az üzemek nagyobb összegekkel járuljanak hozzá a főváros háztartásához, ennélfogva felemeli a szolgáltatások árát. Vagy pedig fordítva, azt fogja mondani, megállapítom, hogy túlságosan nagy a rezsiköltség, leszállítom tehát a szolgáltatás árát. Nem kómikus-e az, hogy nekünk, akik ott vagyunk a törvényhatóságban, akik a törvényhatósági bizottság tagjai vagyunk, nem lesz jogunk a közgyűlésen még csak hozzá sem szólnunk ahlhoz, hogy a villany árát le akarják szállítani vagy fel akarják emelni? Nekünk még csak nem. is lehet beszélnünk arról, hogy 25.000 munkáis kenyeréből egy darabot le akarnak törni. — ha teszem fel — a munkabéreket csökkenteni fogják, mert azt nem hiszem, hogy a belügyminiszter úr azt írná a tervezetben, hogy fel akarja emelni a munkabéreket. A törvényhatósági bizottságnak tehát az égvilágon semmi köze sem lesz ahhoz, hogy az általa fizetett munkásoknak munkabérét leszállítják-e vagy sem. Nem lehet mérlegelni, hogy közgazdaságilag a fogyasztóképesség emelése vagy csökkentése kérdésében az iparos- vagy kereskedővilág érdeke szempontjából mit jelent az, ha 25.000 munkás munkabérét X százalékkal csökkenteni akarják. Ehhez a főváros törvényhatósági bizottságának a világon semmi köze sem lesz. Vagy teszem fel, a belügyminiszter úr akármilyen más, a törvényhatóság életében rendkívül radikális intézkedést akar keresztülvinni a tervezetben s a tervezetben, hogy úgy mondjam, parancsot ad törvényhatóságnak, hogy hajtsa azt végre, vagy bármely fontos intézkedést tegyen meg; például a közszolgáltatások árát felemeli vagy a munkabéreket lecsökkenti; esetleg még ennél is sokkal fontos abb kérdéseket akar majd a törvényhatóság életében keresztülvinni. Mi ott állunk vagy ülünk majd tanácstalanul a főpolgármester úr tanácskozószobájában, mi ökölbe szorított kézzel fogjuk mondani, hogy ezt nem lehet megcsinálni, mert ez a főváros érdekei ellen való, a főpolgármester pedig azt fogja mondani, hogy nagyon sajnálom, ti, akiket megválasztottak a fővárosban titkos szavazással az összes pártok, a kereszténypárt, az egységespárt, a Tabódy-párt és mindenféle párt a szociáldemokrata párton keresztül, azt fogja mondani nem egységesen, hanem egyhangúlag. (Egy hang: Tabódy-párt is van már? — Tabódy Tibor: Olyan nincs, nemzeti ülése 193 U február 22-én, csütörtökön. 37 egység pártja van!) Éppen ma ítélték el hathónapi börtönre egyik főemberét sikkasztásért. Mindez megtörténhetik; az összes pártok mondhatnak, amit akarnak, a belügyminiszter parancsolt és a belügyminiszter parancsát végre kell hajtani. (Jánossy Gábor: A törvény parancsol! — Propper Sándor: De mit szól ehhez Kozma? — Jánossy Gábor: Majd elmondja. — Farkas István: Ö azt már nem fogja elmondani, mert lepaktált! — Jánossy Gábor: Tessék rábízni! — Kozma Jenő: Elvégeztem a bizottságban. — Esztergályos János: Kozma most ott áll a sóhajok hídján! — Kozma Jenő: Ne gondolja! — Jánossy Gábor: Ott ül a helyén!) Lehet, hogy naivak vagyunk, de, mint az imént mondottam, mi mégis követeljük a tökéletes és teljes demokratikus önkormányzatot. Természetesen mi nem kérünk abból az önkormányzatból, amelyet az 1930:XVIII. tcikk inaugurált. (Propper Sándor: Még azt is sokalják!) Ebből mi nem kérünk. Tulajdonképpen meg kell mondanom egészen nyíltan, hogy az autonómia első elárulása akkor történt, amikor az .1930 :X VIII. tcikket életbeléptették. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet tehát azt mondani, hogy mi az 1930. évi XVIII. tcikkért lelkesedünk, mert mi azt is látszat-autonómiának, látszat-önkormányzatnak tekintjük. De ha már novellát csinál a belügyminiszter úr és azt mondja, hogy az 1930. évi XVIII. tcikk rossz és azt sok vonatkozásában meg kell reformálni, — mindenesetre nem haladó irányban, nem demokratikus irányban, hanem ellenkezőleg retrográd, reakciós irányban — akkor miért nem méltóztatik hozzányúlni az 1930:XVIII. tcikk többi rendelkezéseihez is, (Propper Sándor: Erkölcstelen rendelkezéseihez!) nem pedig azokhoz a rendelkezésekhez, amelyekhez hozzá méltóztatott nyúlni. Ilyen például — igenis, nyíltan ki kell mondani — az a korrupt és becstelen ajánlási rendszer, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely ma fennáll, amelyről maga a belügyminiszter úr mondotta azt és ez a legjellemzőbb ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál: elismerem, — azt hiszem, szórói-szóra idézem — hogy ez a ma fennálló ajánlási rendszer immorális, én azonban ezt ma mégis kénytelen vagyok fenntartani. (Farkas István: Mert megfelel a kormány egyoldalú politikájának! Ezt is hozzá tehette volna!) Bocsánatot kérek, ha egy belügyminiszter azt mondja egy törvény egyes rendelkezéseiről, amely bent van a Corpus Juris-ban, hogy azok erkölcstelenek, akkor a belügyminiszternek vagy a kormánynak kötelessége ezt az erkölcstelenséget kiküszöbölni, kiölni a törvénytárból és behozni az erkölcstelenség helyébe az erkölcsöt, a tisztességet. Beszéljek-e arról a már köztudomású tényről, [amelyről mindenki tud, — a kisgyermekek is tudnak róla, a hord árok is tudnak róla, a grófok, a (munkások^ és [mindenki, aki Budapesten lakik, tud róla — hogy mit jelent ez a szelvény-rendszer. (Jánossy Gábor: Megszűntetjük majd a választójogi törvénnyel!) A magyar közmondás mondja: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Egyébként pedig ilyen immorális, erkölcstelen intézkedésnek eszközével akarnak önök választatni. A miniszter úrnak e törvényjavaslat alapján, amelyet méltóztatott benyújtani elfogadásra, joga van választatni; ha pedig joga van választatni, akkor azt kell kérdeznem, hogy ezen erkölcstelen és becstelen rendszer alapján van-e joga választatni? Tessék elképzelni, mindenki arról beszél,