Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-252
428 Az országgyűlés képviselőházának 2, A miniszter úr e vita alatt is megismerhetett bennünket annyira, hogy bennünk a közélet, a közérdek és a 'közerkölcsiség iránt nagy áldozatkészség és nagy munkakészség van. Ha nekünk tudomásunk lett volna arról, hogy itt olyan hibákat követnek el, amelyek alkalmat nyújtanak egy ilyen törvényjavaslat benyújtására, azt hiszem, a miniszter úr bennünk kész munkatársakat kapott volna arra, (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) hogy ezeket a hibákat megelőzzük, hogy ezeket a hibákat kijavítsuk. Hiszen tudjuk, hogy egyikünknek sincsenek külön céljaink, mellékcéljaink. Mi a közéletben élünk, a közérdekeknek akarunk szolgálni, közérdekű tevékenységgel. (Rassay Károly: A Vásárpénztár ügyét is mi szorítottuk ki!) Semmiféle különös céljaink nincsenek, csak megbízatást kaptunk a polgárságtól, a választóközönségtől, hogy igyekezzünk annak jogait és érdekeit megfelelő r módon képviselni. Nekünk tehát nagyon fáj és nagyon rosszul esik, hogy Budapesttel szemben ilyen különleges elbánás történik, amikor az általános vita során tartott beszédemben kimutattam, —• és ez nem akar vád, vagy bírálat lenni — hogy a vidéki törvényhatóságokban is sokféle bajok és kellemetlenségek mutatkoznak. (Rassay Károly: Bizony vannak!) Vidéken is, a törvényhatóságokban, a vármegyéknél éppen úgy vannak hibák, (Rassay Károly: De egyetlenegy jegyző bűnéért nem a megyegyűlést teszik felelőssé!) mint a városi törvényhatóságokban és mégis nagyon helyesen nem méltóztatott az ultima ratiohoz nyúlni. Miért kellett tehát ennek az esetnek Budapesttel szemben bekövetkeznie! Ez az, amiért mi bizalmatlansággal fogadjuk a •belügyminiszter úr törvényjavaslatát. (Rassay Károly: Tabódy öröme is nagyon nyugtalanít bennünket! Nagyon megelégedett! — Büchler József: Fog még Tabódy örülni! Tibor — mint ahogy Bethlen mondta!) Elnök: Csendet kérek! Büchler képviselő urat kérem, ne szóljon mindig közbe! Bródy Ernő: Miután semmiféle tervezet nincs előttünk, gyanú él bennünk abban az irányban, hogy milyen mellékes cél van ezek mögött a javaslatok mögött, hogy miért kellett Budapesttel szemben ezt az eljárást tanúsítani és ezt a törvényjavaslatot benyújtani? Ismétlem, — és nálam ez nem frázis — én nem tudom elképzelni Budapestet az országgal szemben. Ha Budapest szembehelyezkedik, akkor én minden jogosítványt megadok a belügyminiszter úrnak. (Rassay Károly: Feltéve, hogy a törvény igazat ad neki!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. ; Bródy Ernő: Tehát feltéve, hogy a törvény igazat ad neki, minden jogosítványt megadok. Budapestre kell egy külön törvény a dolog természeténél fogva, mert Budapesten más feladatok vannak, mint a vidéki, a vármegyei törvényhatóságokban. Például az üzemek ilyen mértékben sehol semmiféle törvényhatóságban nincsenek meg. Ezért kell Budapestre külön törvénynek lennie. De különben nem kell Budapestnek sem más, külön jog, mint 'amilyen van a vidéken. Nem kell több jog, de nem is kell kevesebb jog: egyforma jog kell! Egy fővárosnak az egész országgal konformisan kell berendezkedve lennie és egy fővárosnak az ország céljait kell követnie és szolgálnia. A főváros érdeke nem kerülhet szembe az államérdekkel, mert mihelyt szembekerül, irgalom nélkül feltétlenül az állam érdekét kell előnyben részesíteni. Ez az én közjogi felfogásom, igen t. Kép>2. ülése 198% március 16-án, pénteken. viselőház. Azt mondom tehát, 'hogy akkor, amikor Budapest rendjét méltóztatik megváltoztatni, nem látom ennek okát és nem látom azt a salus rei publicaet, mely ezt indokolta és megkövetelte volna. Azt hiszem, hogy ezek a kérdések feltétlenül elintézhetők lettek volna külön törvény nélkül. Elintézhetők lettek volna, ha Budapest főváros törvényhatósága idejében értesült volna feladatairól és kötelességeiről. Ezeket a feladatokat és kötelességeket a főváros elvégezte volna anélkül, hogy törvénnyel szorítsák ezeknek a feladatoknak elvégzésére. (Ügy van! bal felől.) Mindezek alapján tehát nem fogadom él a címet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Senki feliratkozva nincsen. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem: kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Minthogy senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A cím házszabályszerűen meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Tessék felolvasni a szöveget. Frey Vilmos jegyző (olvassa az 1. §-t.) (Rassay Károly: Nem értem! Tessék olvasni! — A íegyző továbbolvassa a szakaszt. — Rassay Károly: így már igen, most már értem!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Ehhez a szakaszhoz barátaimmal együtt módosítást voltam bátor indítványozni. Javasoljuk, hogy az 1. § (1) bekezdése helyett az alábbi szöveg vétessék fel (Olvassa): »(1) A főváros élén egy főispán áll, kit a belügyminiszter előterjesztésére a király (államfő) nevez ki és mozdít el.« A továbbiakban pedig javasoljuk, hogy a »főpolgármester« szó az egész törvényjavaslatban végig »főispán« szóval cseréltessék fel. (Farkas István: Vagy — vagy! Egyáltalában minek főpolgármester vagy főispán? Takarékoskodni kell!) Indokaim a következők: A főpolgármester elnevezése a főispán elnevezésétől eddig csakis a székesfővárosban különbözött. Nem azért! különbözött a főispán elnevezésétől a főpolgármester elnevezése, mert valami etimológiai szempontból szükséges, más szóval akarták volna iigyanazt a fogalmat helyettesíteni, hanem azért, mert a főpolgármester fogalma más volt, mint^ a főispáné, mert eddig a múltban a főispánt kinevezték, mint az államkormányzat szervét, mint az állam bizalmi emberét, a főpolgármester pedig eddig nemcsak az államkormánynak volt bizalmi embere, hanem — amint a főpolgármesteri állásról az 1930: XVIII. tcikk megállapította — a főpolgármester szószólója a minisztériumnál a törvényhatóság erdekeinek, viszont a székesfőváros közigazgatása érdekében őrködik az állam érdekei felett. Vagyis azért nevezték főpolgármesternek, mert feladatkörében kettős jelentősége volt, tudniillik az, hogy ő képviselte a székesfővárost a kormánnyal szemben és viszont a kormányhatalmat a székesfővárossal szemben. Hivatása tehát kettős és kétféle volt. Ez a kétféle hivatás tehát különböző volt a főispánok hivatásától, akik köztudomásszerűi eg nem törvényhatóságukat képviselik a kormánnyal szemben,
