Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

^H Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 193 U március 9-én, pénteken. 397 intézkedés, amelyet a törvényjavaslattal kontempláltam. Még egyszer hangsúlyozom: elismerem, hogy a 27. § rendelkezése involvál bizonyos bizalmat a parlament részéről, amikor a belügyminiszternek ezt a felhatalmazást megadja. Kijelentem újra, thogy azt a bizalmat, amelyet a törvényhozás e 27. § megszavazásával belém helyez, arra és kizárólag arra fogom felhasználni, hogy a fővárosnak megtegyem azt a szolgálatot, hogy az ügyeit rendbehozzam (Mozgás a baloldalon.) a főváros és az állam, nem pedig a kormány érdekében. Ezen az alapon kérem a javaslat elfogadását. {Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik-) Elnök: Zárszó jogán megilleti a szó Büchler József képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját. (Zaj a baloldalon.) A képviselő úr nem él a szólás jogával. Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a bizottságok szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, szemben Petrovácz Gyula képviselő úr különvéleményével és Büchler József, Györki Imre és Buchinger Manó képviselő urak kisebbségi véleményével, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a törvényjavaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a vrészletes tárgyalás alapjául elfogadja, Petrovácz Gyula képviselő úr különvéleményét, valamint Büchler József, Györki Imre és Buchinger Manó képviselő urak kisebbségi véleményét pedig elutasítja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Esztergályos János jegyző: (olvassa a törvényjavaslat címét.) Petrovácz Gyula! (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Petrovácz képviselő úr óhajt beszélni? (Bródy Ernő: Igen, de nem tud! Csendet tessék csinálni!) Bródy képviselő uratrendreut.ii-í•orn. (Bródy Ernő: Rendben van!) Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! A belügyminiszter úr beszédének konciliáns hangja, előadásának tömörsége és az előadásából kiáramló jóakarat a kérdés békés elintézésére azzal a reménységgel tölt el, hogy ennél: a nagy port felvert s nagy indulatokat felkavart javaslatnak a végrehajtása talán nem fog további ilyen indulatok felkavarására alkalmas momentumokat előtérbe hozni. Azt hiszem, ha a miniszter úr közegei is, akiket ennek a javaslatnak végrehajtásával megbíz, hasonló szellemről fognak tanúságot tenni, mint amilyenről most a miniszter úr vallomást tett, akkor ez a súlyos operáció, amelyre vonatkozólag a miniszter úr is aláírta és elismerte, hogy az autonómiának ő szerinte ideiglenes korlátozását, miszerintünk azonban felfüggesztését jelenti, talán nagyobb izgalmak nélkül és az érdekelt főváros konszenzusával lesz végrehajtható, de csak abban az esetben, ha a belügyminiszter úr higgadtsága, nyugodtsága, tárgyilagossága érvényesül a végrehajtásban is. Ha a miniszter úr ezt tudja garantálni, akkor lehetéges, hogy mi a kiküldendő főpolgármesternek, mint véleményező szervnek segítségére tudunk állani a tekintetben, hogy ezt a kínos operációt közös erővel, közös tudással, közös jóakarattal és a főváros érdekeinek lehető megkímélésével hajtsuk végre. (Peyer Károly: Attól függ, milyen szél fúj, mi?! — Zaj.) Nagy megnyugvást keltene, ha a miniszter úr tényleg az egész kormány álláspontját képviselte volna abban a mondatában, amelyben kijelentette, hogy az alkotmányt megsérteni sohasem fogják. Teljes hitelt kell, hogy adjak a miniszter úr ezen komoly és az ország, színe előtt elhangzott kijelentésének, és ez megnyugtatásul is szolgál mindazoknak, akik különösen a^ javaslat első fázisában az alkotmány megsértését nemcsak fennforogni látták, hanem ezt a javaslatot mint első lépést tekintették az alkotmány megsértésének további láncolatához. . A miniszter úr azt mondotta — és helyesen mondotta — hogy az alkotmány és az autonómia egymással rokonságban, egymással összefüggésben van, és hogy a magyar alkotmánynak integráns alkatrészei azok az autonómiák, amelyek az országnak eddigi történeti fennmaradását biztosítani tudták, úgy a centrális hatalommal szemben, mint egyes szabadságmozgalmak alkalmával, az ország javára. Én azt állítom, mélyen t. Képviselőház, hogy nincs és nem is lehet ellentét ezen két elv kö zött. Ezek között nem lehet ellentétet konstruálni. Csak a tekintély elve mellett virulhat fel az igazi szabadság (Tauffer Gábor: Egyensúlyban kell lenni a kettőnek!), és a szabadság elve mindig tekintélyeket váltott ki és a tekintély tiszteletére szolgált. Ha azt méltóztatik mondani, hogy a főhatalom és az állam tekintélye emelésének korszakához értünk el, vagyis hogy most szükség van tekintélyre és a tekintélyek emelésére, akkor miért nem méltóztatik a legfőbb tekintély viszszaállításáról gondolkodni most, annak a legfőbb^ tekintélynek visszaállításáról, amely az ország címerében ma már megtalálta az első helyen az ő helyét — hiszen magyar királyságról van itt szó — és miért nem -méltóztatik a magyar királyságnak ezt a legfőbb tekintélyét visszaállítani, annak tényleges birtokosát, a királyt magát trónjára visszaültetni, mert én állítom és vallom, hogy a tekintély ebben az országban nem fog helyreállni addig, és egészséges tekintélyről nem lehet beszélni addig, amíg a magyar királyság király nélküli királyság. (Ügy van! balfelől.) Örömmel konstatálom, hogy a miniszter úr kijelentette, hogy ezzel a javaslattal nincsenek politikai céljai. De ez nem áll összhangban azokkal a kommentárokkal, amelyekkel e javaslat benyújtását éppen a kormány sajtója kísérte. (Tauffer Gábor: A miniszterelnök úrnak vannak!) En abban a beszédben, amelyet Sátoraljaújhelyen a miniszterelnök úr ennek a javaslatnak bejelentése kapcsán mondott, igenis azt láttam, hogy politikai célok is vannak. Örömmel konstatálom, hogy a miniszter úr szerint ebben politikai célok nincsenek, de akkor természetszerűnek fogom tartani azt is, hogy a kormány e javaslat végrehajtásának elrendelésekor nem pártembert, nem politikai exponenst állít a főváros élére és nem egy bürokrata szakembert, nem olyan embert, aki ezeknek a rendelkezéseknek szakszerű végrehajtására alkalmas, akkor ez ellentétben fog állani a miniszter úr mai nyilatkozatával. Ha politikai célok nincsenek, akkor nincs szükség politikus kiküldésére és kinevezésére. A miniszter úr a főpolgármester kérdésében azt mondja, hogy tiszta helyzetet kíván teremteni és olyan állapotot akar létrehozni, 57*