Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

398 Az országgyűlés képviselőházának . amely félreértést nem tartalmaz. En most is azt mondom, hogy ha méltóztatik ragaszkodni a »főpolgármester« elnevezéshez egy kinevezett főispán esetén, akkor igenis olyan helyzetet te­remt, amely félreértésekre ad alkalmat. Mert hiszen a főpolgármester a főispántól eltérő el­nevezését éppen azért és csak azért kapta, mert választás útján került a törvényhatóság élére. Ha ez is kinevezés útján kerül majd a tör­vényhatóság élére, éppúgy, mint Szeged tör­vényhatósági város, vagy mint Debrecen tör­vényhatósági város főispánja, akiket szintén nem neveznek főpolgármesternek, .ikkor ennek a törvényhatósági városnak, ennek a főváros­nak a főispánja is csak főispán lehet és nem lőhet főpolgármester. Mert a »polgármester« szóban benne van az, hogy ez a személy a pol­gároknak a mestere, holott a miniszter úr azt mondja, hogy ő csak a kormányhatalom kép­viselőjét akarja a főpolgármesterben látni. Ennek következtében itt ellenmondás van. Ak­kor tehát tessék azt mondani, hogy ez a kor­mány főispánja, és akkor mindenki tudni fogja, hogy itt kormány exponensről van szó. Viszont a főpolgármesternél mindenki azt fogja hinni és úgy fogja a kérdést kezelni, mintha ez a polgárok akaratából odaállított mester volna, mintha a főváros közönségének is exponense lenne. Az előző törvény meg is mondja, hogy a főpolgármesternek kettős szerepe van: szószó­lója a kormány intézkedéseinek a fővárosnál, és fordítva, szószólója a főváros érdekeinek a kormánynál. Ez volt az 1930 : XVIII. te. kon­strukciója; itt volt tehát a kettősség megindo­kolása és megindokolása annak, hogy miért kapott ez kétoldalról is fizetést, mert fizetést kapott az állami költségvetésből és képviseleti átalányt a székesfővárostól. Ha azt méltóztatik kívánni, hogy ne le­gyen félreértés és a főpolgármester (kizárólag a kormánynak legyen az embere és képviselője a fővárosnál és nem a fővárosnak a képvise­lője a kormánynál, akkor méltóztassék éppúgy főispánnak nevezni és neveztetni, mint ahogy a vidéki törvényhatósági városi főispánoknál történik. A polgármester megerősítése a kormányzó részéről nem valami rettenetes autonómia­sérelem, mert hiszen annak következtében, hogy a kormányzót méltóztatik a kormánynak pajzsként maga elé állítani, itt lényegileg a kormány megerősítését jelenti a kormányzói megerősítés is. Nem tudom belátni, hogy en­nek indoka csakis az volna, hogy ma a fővá­ros túlságosan megnőtt jelentőségében az or­szággal szemben, mert hiszen már az 1930 : XVIII. te. létesítésekor, de előbb is, az 1925 : XXVI. te. meghozatalakor a főváros helyzete az országgal szemben ugyanez volt. Ha akkor nem volt -szükség arra, hogy a pol­gármesteri állás megerősítését törvénybe ik­tassuk, akkor ez az utóbbi időpont egyáltalá­ban nem adott erre indokot. Ha nem állottak fenn ezek az indokok 1930-ban, 1930 óta ezek, mint új indokok, nem jelentkezhettek. Budapest azóta nem lett nagyobb és az or­szág, — hála Istennek — azóta nem lett kisebb. (Gr. Apponyi György: Elég kicsiny!) De az a megállapítás sem helytálló, hogy Budapest az összes metropolisok között különleges helyzet­ben van nagyság és az országhoz való arány szempontjából, (Tauf fer Gábor: Ügy van!) mert hiszen ennél rosszabb arányokról is tu­dunk. Hiszen ha csak a szomszédba, Bécsbe megyek át, látom, hogy Bécsnek 2 millión fe­'51. ülése Í934 március 9-én, pénteken. lui van a lakossága és az ország lakosainak száma nem éri el Magyarország lakosainak számát, vagyis Bécs lélekszámban kétszerese Budapestnek, Ausztria pedig kisebb lélek­számú, mint Magyarország. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ennek következtében Bécs Ausztriához ké­pest nem is Vs-ados arányt tesz ki, hanem Vä-os, V4-es arányt. Ez az indok tehát nem helytálló. Nincs tudomásunk arról, hogy Bécsben a pol­gármestert a köztársasági elnök erősítené meg. Láttuk, hogy Bécs polgármestere még sokkal függetlenebb volt a-kormányhatalomtól. Miért? Mert a tartományfőnökséggel, tehát részleges áll amfőséggel is fel volt ruházva ebben a szö­vetséges államban. Ennek következtében igenis Bécs polgármestere azért, mert Bécs polgár­mestere volt, még külön szuverenitással is fel volt ruházva, nemhogy államfői megerősítésre szorult volna. De nem áll ez a fenti tétel akkor sem, ha Angliát vesszük tekintetbe. Anglia ugyanis ír­ország nélkül, de Skóciával együtt körülbelül 40 millió lakossal bír és Londonban magában 7 millió lakos van. Egy 7 milliós főváros egy 40 milliós kingdomban, egy 40 milliós király­ságban szintén nem arányos, ott is az ország lakosságának ötödrészét képviseli. Nem lehet tehát azt mondani,^ hogy Budapest ezért, mert az ország nyolcadrésze, más elbírálást igényel mint bármely más ország metropolisa;. T. Képviselőház! A miniszter úr a szak­szerűség képviselőinek mandátumát a törvény­hatósági bizottságban csak konzultatív for­mában kívánja fenntartani. En ilyen körülmé­nyek közt azt mondom, hogy ejtse el a mi­niszter úr tökéletesen a szakszerűség képvi­selőinek itten való szereplését. (Tauffer Gá­bor: Egészen felesleges!) Méltóztassék ezt el­ejteni azért, mert ha ezeket a kiváló embere­ket, akik az államhatalom egyes szerveinek fejei, meg méltóztatik hívni egy közgyűlésbe és abban a közgyűlésben nem méltóztatik ne­kik szavazati jogot adni, hanem csak tanács­kozási joggal méltóztatik számukra helyet biztosítani, ez sem azon hivatalok fejeinek presztizsére, nem fog valami előnyös fényt vetni, sem az ügyek vitelére nem fog előnyö­sen kihatni. (F. Szabó Géza: Ezt vallom én is!) Megalázó szituációban lesznek ezek ott és egyáltalán nem fognak elmenni. Hogy jön ah­hoz Budapest székesfőváros főkapitánya, hogy ő a törvényhatósági bizottság ülésén mint nem egyenrangú fél vegyen részt? Hogy jön ehhez a Közmunkák Tanácsának elnöke, vagy a Társadalombiztosító Intézet elnöke? Hogy jönnek ezek ahhoz, hogy meghívják őket egy testületbe anélkül, hogy ott szavazati joggáL bírnának? Ha meghivatnak ^ a szakszerűség képviselői, akkor a magam részéről azt mon­dom, hogy azoknak szavazati joggal kell bír­niok, ha pedig nem bírnak szavazati joggal, akkor nem szabad őket odahívni és nem sza­bad őket marionettként a közgyűlésien szere­peltetni. (Vázsonyi János : ügy van!) De ha a miniszter úr ezt az álláspontot fenntartja és a maga részéről pártkérdéssé, tehát párt­kötelességgé teszi ennek megszavazását, akkor tisztelettel kérem, méltóztassék tényleg hozzá­járulni ahhoz, hogy az arány fenntartása te­kintetében más legyen az elbírálás, vagyis hogy akkor a választott tagok arányszámát is méltóztassék felemelni, mert az nem lehet, hogy az egyik oldalt emeljük, a másik oldalt pedig leszállítsuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom