Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

Î84 Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 19BU niárcius 9-én, pénteken. rátom javaslatára külön kartotékokat állítottunk fel az álláshalmozásról és egyebekről. Ott senki sem nézte hasonló kérdésekben, hogy Rassay, az ellenzék egyik vezére hozta a tervet. Szaciálpolitikai kérdésekben ott van a városházán a tanácsban Büchler, az analfabéta szociálpolitikus, vagy Peyer, az analfabéta politikus. (Rassay Károly: Most majd jön Gáspárdy, vagy Tábódy!) A mi eltökélt és megmásíthatatlan szándékunk volt és lesz, hogy ezeket a csökevényeket irgalom nélkül letörjük. De nem úgy ám, hogy az egyik összeköttetése révén benn maradhat, a másik pedig nem. En nem akarok a részletkérdésekbe bocsátkozni és .ezekkel foglalkozni, de méltóztassék meggyőződve lenni igen t. miniszter úr, hogy ennek a tanácsnak a tagjai, akik ingyen dolgoztak, becsületesen végezték kötelességüket. (Rassay Károly: Ügy van!) A törvény felhatalmazást adott arra, hogy a tanács tagjait dotálni lehessen. En nem bántom az elődöket, érdemeik vannak, nagyon szorgalmas, becsületes, kiváló tisztviselők voltak. De kérdezem: volt-e még egy szerv a főváros autonómiájának: életében, amely olyan lelkiismeretesen, szorgalmasan dolgozott volna ingyen, mint ez? Nem egyszer éjjeleket töltöttünk ébren otthon, (Rassay Károly : Igaz!) mert — ez megint igaz — az adminisztráció egy részének lassúsága miatt este 7 órakor kaptuk meg az anyagot, éjjel áttanulmányoztuk és másnap reggeli 10 órától késő délutánig, vagy délután 4 órától éjfél utánig dolgoztunk és bonokés alatt szakszerűen szédszedtünk mindent. (Rassay Károly: Es kikorrigáltuk nem egyszer a/, előadói jelentést!) De, igen t. Ház, még csak ennyit. Én ennek a tanácsnak egyik szerény tagja voltam és vagyok ma még. Ezt a tanácsot bántották ok nélkül, jogtalanul, sokszor talán, rosszindulatúan a sajtóban, a bizottságban, a parlamentben és egyéb helyeken. Bennünket olyan támadás ért a sajtón át, hogy magam voltam, aki javasoltam, — s ezt pártkülönbség nélkül mindenki helyeselte — hogy igenis, aki a tanácsot bármilyen irányban rágalmazta, vagy pedig olyan dolgokkal illette, ami reá árnyat vethetne, az feleljen a bíróság előtt és ott adjon elégtételt. Volt bennem annyi lojalitás, hogy az igen t. képviselőtársammal, akinek publicisztikai értékét elismerem, előzőleg közöltem: tisztelt barátom, én pedig veled szemben holnap bejelentést fogok tenni. Egy érdemes testület, amely szerintünk hivatása magaslatán áll, amely semmi másl) nem néz, mint a közérdeket, amelyet materialista érdek nem vezérelt és nem vezérel, megkövetelheti, hogy tiszteletben részesüljön és teiszteletet parancsolhat magával szemben azok részéről, akik azt kívánják, hogy őket is tiszteljék, becsüljék. Őszintén megmondom, Huszár főpolgármester úr, a tanács elnöke, nem a mi jelöltünk volt. Mi őt, amikor bejött a tanácsba, nem valami nagy lelkendezéssel fogadtuk. Még a szociáldemokraták is, — azért mondom, hogy még, mert ők a legszélsőbb párt — Rassayék, Friedrichék, egészen hozzánkig mindenki várta, hogy mit fog csinálni a főpolgármester úr és megállapíthatjuk, hogy a főpolgármester úr elnöklete alatt nem volt soha turbulens jelenet, azelőtt sem volt, mert ilyen tagokból áll a tanács, nem volt veszekedés, nem volt disszonancia, harcok voltak, de ez természetes. Lányi t. képviselőtársam azt mondja, hogy I amikor összefogott a tanács és blokká alakult l bent a városházán az autonómia védelmében, I akkor bizonyos érdekek nem fejtlettek ki eléggé. Általánosított a t. képviselőtársam, amikor a tanácstagokat általánosítással vádolta, amikor azt mondotta, hogy összefogtunk a fői város autonómiájának, a főváros közönségének érdekében, politikai állásfoglalásra való tekintet nélkül. A főpolgármester úr nagyszerűen vitte a dolgokat, nem volt olyan ügy, amelyben ne tudtuk volna egymást meggyőzni, ha viták voltak is, vagy mi az ellenzéket, vagy az ellenzék minket, de mindig meg tudtuk egymást győzni. (Eckhardt Tibor: Ne dicsérd szegényt, mert elcsapják! — Derültség balfelől.) Ez a tényállás, és nem mondhatok mást, mint azt, hogy ez a tanács igazán igyekezett jól, becsületesen, odaadóan és lelkiismeretesen végezni a maga munkáját. Nekünk legfeljebb csak kevesebb dolgunk lesz ezentúl. Méltóztatnak tudni azt is, hogy vannak a tanácsnak tagjai, akik egyszersmind bizottságoknak az elnökei. Lelkiismeretes bizottsági elnök nem megy el elnökölni úgy, hogy a materiát meg ne tanulná. Itt mindjárt megmondom, hogy a saját bizottságom tanácsnokával nem egyszer volt, van és lesz is még differenciám, mert nem lehet mindent ránk oktrojálni, ha úgy érezzük, hogy az nem a főváros érdeke. (Rassay Károly: Néha megnézzük az előaktákat is!) Ez nem jelenti azt, hogy a tanács ! és a bizottságok jól dolgozó tagjai szintén nem i a főváros érdekeit nézik. Az ügyek előkészítése i legalább annyi fáradságot követel, hogy az j ember bemenjen egy délelőtt vagy a kisebb j ügyek iránt telefonon érdeklődjék. Itt van a * ; telefonszámlánk, kinek mennyi; mi a városj házára telefonálunk naponta húszszor is. Az én telefonszámlám most is 59 pengő, itt van a zsebemben, most fizettem ki, mert elkéstem 8-án, miután állandóan itt ülök. Mi nem, kértünk és nem fogadtunk el egy fillért sem vacsorák és autó'költségek címén stb., minden fillérünk csakis a főváros érdekeinek és lakosainak .szolgált. (Eckhardt Tibor: A tanáccsal is baj lesz, vigyázz!) Az már meghalt, most parentaljuk. (Petrovácz Gyula: Fel fog támadni!) Igen t. Ház! A helyzet a következő. A belügyminiszter úr, aki az autonómia egyik vidéki kiválósága, hisz onnan jött és emelkedett fel a belügyminiszteri székbe, nagyon jól tudja azt, hogy e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után sem fog változni a helyzet. Azt a véleményező szervet megint mi fogjuk összeállítani, a pénzügyi bizottságot megint csak mi fogjuk összeállítani. A helyzet csak egyben lesz más, abban, hogy akkor felelősség nélkül fogunk dolgozni, most pedig törvény szerint felelő ss s ég, anyagi felelősség mellett dolgozunk. Ne méltóztassék azt gondolni belügyminiszter úr, hogy akadna egyetlen olyan tanácstag vagy bizottsági tag is, aki ne tudná, hogy az anyagi felelősséget nem kell minden *f esetben úgy venni, hogy a mi kis ingatlanunkat, vagy nem tudom, milyen vagyonunkat elárverezik, de a lelkiismereti felelősség, amely bennünket mindig ösztökélt, vitt, s irányított a közügyek vitelében, sokkal nagyobb annál az anyagi felelősségnél. Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy miként beszédem elején mondottam, ezekután áttérjek ama csoport képviselőinek invitálására, illetőleg ajánlatára, amely javaslatokkal és gondolatokkal jött. (Eckhardt Tibor: