Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

Az országgyűlés képviselőházának 25 Megkontrázod őket?) Nem tudok kártyázni. őszintén megmondom, hogy bár vártuk az erős támadásokat, azok elmaradtak. Ezt nem sajnálom, inkább hála az Istennek, hogy nincs alap a támadásra. Azt ugyanis nem tételeztük fel mégsem, hogyha jó aduval ki tudtak volna jönni a tanács ellen, azokat nem hozták volna ide. De akkor is azt mondottuk volna, hogy a mi lelkiismeretünk tiszta, mi nem félünk. Sajnálom, hogy az igen t. kormánypárt a vezérszónokok sorrendjét megváltoztatta, s nem azt küldte ki vezérszónokul rendszerint, aki a materiát legjobban ismeri, aki azzal foglalkozik, mint ahogy mi tettünk, akik Wolff Károly betegsége miatt Petrovácz igen t. barátunkat küldtük ki, hanem először a humoros természetű urakban engedett bennünket gyönyörködni, akiknek előadását nagy élvezettel hallgattuk, minden tiszteletünk és becsülésünk az övék, mi azonban mégis jobb' szerettük volna, ha például Schandl Károly mellett Scitovszky Béla, Ráday Gedeon, Ugrón Gábor és Rakovszky Iván is beszéltek volna. Szerettük volna hallani az ő véleményüket is, mert tanulni akarunk, amíg élünk. Sajnos, ezt nélkülöztük. T. Ház! Schandl t. barátom a falut és a várost akarja egymáshoz közelebb hozni. Nagyon helyes, teljes egészében egyetértünk vele. A főváros autonómiáját okolták azért, hogy a székesfőváros és a falu között nincs meg az a kapcsolat, amely eddig volt, s amelynek gaz dasági szempontból fenn kellene állani. Sok szó és panasz hangzott el részben a főváros környékbeli városai részéről, részben a falu részé* ről is. Nálunk például Wolff Károly a legelsők egyike volt, aki ezt a tanácsülésen szóbahozta, Sipőcz Jenő polgármester pedig szintén a tanácsülés előtt vetette fel ezt a kérdést és azt mondotta azokra a fővároshoz nem méltó támadásokra adva választ, hogy üljünk össze és beszéljük meg a bajokat, konkretizáljuk azokat a kérdéseket, amelyeket a vidék és Budapest környéke a székesfővárossal szemben támaszt. Sajnos, igen t. Ház, ez nem ment olyan gyors mederben, mint ahogy kellett volna. Azok a panaszok, amelyek a vidék törvényhatóságának lakosai részéről, velünk, a fővárossal szemben elhangzottak, legnagyobb részben, nagyon is túlnyomó részben jogtalanok, illetőleg nem helyesek. Éppen az ellenkezője igaz annak, ami miatt oly sokszor — fájdalmasan látjuk — a vidéki törvényhatóságok részéről támadják a fővárost. A Budapest székesfővárost környező törvényhatóságok három dolgot találnak sérelmesnek. Az egyik a piaci kérdés, a másik a fővárosi vámok kérdése, a harmadik a közlekedés kérdése. Schandl Károly igen t. barátomnak kívánok a következőkben válaszolni. A piaci kérdésben a székesfőváros messze elment, de nem mondom, hogy még messzebb nem akar elmenni, csak méltóztassanak erre megadni, megteremteni a lehetőséget. Nem rajtunk fog ez * múlni. A sérelmeket, ha vannak még, reparálhatjuk, üljünk össze. Már nehezebb a helyzet a fővárosi vámok kérdésében és nehezebb a közlekedés kérdésében. A fővárosi vámok révén, minthogy mi kötve vagyunk a főváros törvényében, bizonyos összegeket kell nekünk biztosítani. Nem tudjuk azt a 6 és fél millió pengőt pótolni ellentétel, ellenszolgáltatás, a kormány hozzájárulása nélkül, mert a székesfőváros pénztára 6 és fél millió pengőt vesz be a fővárosi vámokon keresztül. (Peyer Károly: De Gyöngyös t. ülése 19&U március 9-én, pénteken. 385 i városa is szed vámokat. — Rassay Károly: Székesfehérvár, meg Komárom is. Rossz utak vannak. Megállítják az autóst és fizetnie kell.) Minthogy ez a háztartás keretekhez van kötve, nagyon természetes, hogy a székes főváros nem nyújthat annyit a budapesti környéknek, mint amennyit nyújtani szeretne, mert hiszen éppen önök kívánják, t. kormány, —- ós helyesen — hogy a főváros költségvetésének stabilizálása minden körülmények között biztosíttassák. A harmadik kérdés a közlekedés kérdése. Elismeiem, a Hév. kérdésében sok kívánnivaló van. A Hév. kérdésében a környező törvényhatóságok sokszor jogos panasszal élnek. De más vonatkozásban, ami a közlekedés kérdését illeti, a főváros környéke előnyösebb helyzetben van, mint a főváros lakossága. Miért?^ Mert ugyanazon viteldíj mellett sokszorosát használják annak a vonalnak, mint amennyit a főváros lakossága igénybe vesz a Beszkárt. és egyéb közlekedési eszközök révén. Pest környéke lakosságának egy része azonban elfelejti, hogy sérelmeik mellett vannak előnyeik is. Vannak olyan szolgáltatások és olyan előnyök, amelyek szembeötlők a főváros lakosságával szemben. Itt van például, amire Csilléry barátom rámutatott. A közegészségügyi vonatkozásokra nem térek rá, mert ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni. Kultúrintézményeinket, kórházainkat, mondhatnám, hogy még szociális intézményeinket is rendkívül sokszor használják a főváros környékének lakói, anélkül, hogy ebből a szempontból arányban állana az ő teherviselésük a főváros lakosságának teherviselésével. Itt vannak a kórházi ápolási költségek. Közel sem hoznak annyi áldozatot a vidék törvényhatóságai a fővárossal szemben, mint amennyire igénybeveszik kórházainkat. Mi ezt nem rójuk fel, de elismerést várunk ezért azok részéről, akik a főváros egészségügyi és kultúrintézményeit igény be vehetik anélkül, hogy köztük különbséget tennénk. Mint mondottam, ugyanez a helyzet áll fenn a vidék lakosságával szemben is. Azok épp úgy használják különbségtétel nélkül a főváros kultúr- és egyéb intézményeit, mint aihogy használják a főváros lakói. Es mégis azt mondta egyik másik szónok úr odaát a túloldalon, hogy a főváros nem hoz kellő áldozatot a gazdatársadalommal szemben. A belügyminiszter úr, a mi legfőbb felügyeleti hatóságunk. Ö a legbölcsebben tudja, hogy milyen áldozatokat hoz a székesfőváros a vidék és a gazdatársadalom érdekében. Schandl Károly igen t. barátom a falu és a főváros közelebb hozását kívánta. Mi is ezt kívánjuk. De kérésünk van az urakhoz: teremtsék meg velünk együtt azt az atmoszférát, amely ennek a keresztülviteléhez feltétlenül szükséges. (Helyeslés balfelöl.) Nem beszélek a vidéki gyűlésekről. En is azt mondom, amit a belügyminiszter úr mondott egyik nyilatkozatában, hogy ez nem politikum, ez a főváros érdeke és az ország érdeke. Tízmillió pengővel járul hozzá Budapest lakossága a bolettával a gazdatársadalom helyzetének könynyítéséhez. A világparitási ár és a bolettához hozzácsapott ár között ugyanis ennyi a differencia. Itt van egy másik kérdés, a tej kérdése. A földmívelésügyi miniszter úr szükségesnek látta a tejtermelés és a tej értékesítése terén a 1 centralizálást. Ez magyarul: kartell. Bölcsen