Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-251
3G8 Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 193% március 9-én, pénteken. kai, akik annak a számukra kedvező megoldásnak tapsoltak, annak a megoldásnak, amely a politikai ellenfelet megbénítja és már az induláskor erőtlenné teszi. Abból az ellenforradalmi rövidlátásból indultak ki, abból a különös hitből, hogy egy reakciós rezsim örökéletű és ha egyszer a maga számára megalkotja azokat a védőgátakat, amelyek őt más irányzatok ellen védelmezik, amely más irányzatoknak az áradása ellen megvédik, akkor, ha az erőszak törvénye mögé sáncolják magukat, szabadult nak a felelősségtől, a számonkéréstől, és szabadulnak a váltógazdaságtól. T. Ház! Nagyon érdekes csak néhány mondatot kiragadni azokból a beszédekből, amelyeket akkor ennek a javaslatnak a védelmezésére elmondottak. Azt mondotta az egyik szónokuk (olvassa): »Nem lehet az, hogy nagy problémák megoldásánál a kormány csak a felügyeleti hatóság magas lováról kezelje a kérdéseket, hanem a két nagy erőtényezőnek össze kell ülnie. Az autonómia kérdésében az a felfogásom, hogy sem az autonómia, sem az általános titkos szavazási jog nem öncél. A szociáldemokrácia legyőzése, leküzdése a fővárosi törvény szempontjából a cél nálam, amelyet bevallók«. Azt mondotta az illető szónok: »Nem félek a törvényjavaslattól, mert módot ad az önvédelemre, azzal a veszedelemmel szemben, amelyet a szociáldemokrácia az egész polgárságra jelent és abban a pillanatban vagyok az autonómia feltétlen érvényesítése alapján, amikor az állambiztonsági rendelkezések nem kívánnak mást.« Egy másik felszólaló azt mondja: (olvassa): »A javaslatot meggyőződésből fogadom el annak tudatában, hogy ezt a javaslatot helyesnek és alkalmasnak tartom arra, hogy Budapest igazgatásának jövőjét helyes irányba terelje, alkalmasnak tartom arra, hogy azokat a szempontokat, amelyeket én politikai ideálokul tűztem ki magamnak, a jövőben szolgálja ez a törvény.« Később azt mondja ez a szónok, hogy: (olvassa): »Ma már a baloldal sem jósolja a keresztény községi párt halálát, amely a Városházán olyan tényező, amellyel elsősorban kell mindenkinek számolnia, aki a Városházán bármit is akar.« Nos, valóban el kell mondanom, hogy a számonkérés nem is következett be, ellenben a váltógazdálkodás igénylésének kora. A kurzus egyik szárnya visszaköveteli annak másik szárnyától a jussát és az, ami itt folyik, tulajdonképpen nem más, mint két csoport hadakozása a fővárosért, két csoporté, amely világszemléletében teljesen azonos és csak a személyekben különbözők. Ránknézve tehát tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az egyik vagy a másik ül-e azon a helyen. Az új törvényben az állambiztonsági rendelkezések, amelyekre a szónok hivatkozott, sem jobban, sem rosszabbul nincsenek honorálva, mint az előbbi javaslatban. A javaslat -elleni harc elvi őszintesége tehát tulajdonképpen megkívánná a régi védelmezők m el leállását is. Ezt meg kell mondanunk akkor, amikor most harcolunk a javaslat ellen, mert ezzel a különválasztással tartozunk a magunk etikus elveinek, tartozunk a kurzus eddigi üldözöttéinek, azoknak a szabadon gondolkozó és szabadon érző tömegeknek, amelyeknek a véleménye elkallódott eddig is az elmúlt fővárosi törvény ravasz bujócskáibain, elkallódik most is, el fog kallódni most is. Tartozunk ezeknek a tömegeknek, amelyek elkeseredetten látják, hogyan lesz az ilyenformán elfoglalt Budapest vicinális érdekek és vicinális szellemiség gyűjtőhelyévé. Most, amikor a törvényt újból tárgyalják, illetőleg egy új kormány tavasszal a régi hóembert elolvasztotta, a maga számára új hóembert gyúrt. Űj helyzet elé kerülnek itt a régi honfoglalók, mert lejárt a régi bérleti szerződés, a helyiség új tulajdonosa új bérlőkkel tárgyal és ezeknek akarja juttatni a régi helyiséget. Ezek az új bérlők természetesen azzal a kötelességgel vállalják a fővárost, a bérletet, hogy ezt a lokált a kormány törekvéseinek képére formálják és ennek eredménye tulajdonképpen a javaslat. Különféle mártásokkal próbálják ezt a lényeget elhomályosítani és közömészthetőségre alkalmassá tenni. Ezek a mártások politikai és gazdasági természetűek. A javaslat mellett felhozott indokok politikai és gazdasági természetűek. A politikai indokok összesége körülbelül a körül forog, hogy a Városháza pártviszályok színhelyévé vált — milyen gyönyörű, szinte Berzsenyi-idézethez hasonlít ez a megállapítás — és ilyam pártviszályok színhelyén az alkotó munka lehetősége nincs biztosítva. A máisik indok, a gazdasági, azt kifogásolja, hogy a főváros nem tudott gazdálkodni, a főváros pazarolt, deficitet halmozott. Mintha a onese farkasát hallanók, amely a bárányt a víz felkavarásával vádolja. Mivel a főváros ilyen rosszul gazdálkodott, ezért kell, hogy az állam intézményesen kiragadja az autonómia kezéből a vezetést és intézményesen gondoskodjék arról, hogy minden akadékoskodás és minden gáncsoskodás ellenére érvényesüljön a fővárosnál a takaïrékossafir és az előrelátás parancsa. Ami a pártviszályoikat illeti a fővárosban, részben az előadó úr. részben a javaslat mellett felszólalók is azt mondják, hogy nincs indokoltsága annak, hogy aiz országgyűlési pártok ismétlődjenek a fővárosban, hogy a Képviselőházban képviselt pártkeretek a fővárosban is hasonló összeállításban lépjenek fel. Vájjon miért kifogásolják ezt 1 ? Ez talán kifogásolható volna azok felé, akiknek agyában száz évesnél fiatalabb gondolat nincsen és akik előtt még ma is úgy állanak a pártok, tmint közjogi harcosok vagy nemzetiségi kívánságoknak képviselői és kifejezői, nem pedig gazdasági, vagy világnézleti ellentéteknek a kifejezői. Azt vetítik a közönség, a közvélemény elé, minthogyha neki a pártviszályok, a pártharcok körül ezekkel a közjogi és nemzetiségi pártfogalmakkal volnának bajaik, holott nagyon jól tudják, hogy gazdasági és világnézleti fogalmakról van szó. A főváros közgyűléséből pedig a pártfortmációt, pártalakulást, mint egy gazdasági érdeknek a kifejezőjét, nem lehet kikapcsolni, elvégre ma a politizálás tulajdonképpen nem is más, mint gazdasági érdekek viaskodása • és ez a viaskodás ilyen formában kell, hogy kifejezésre jusson, a főváros közgyűlésében is; sőt inem is lehet azt a főváros közgyűléséből kikapcsolni, hiszen ott gazdasági rétegeknek, gazdasági csoportoknak a képviselői ülnek, munkások, gyárosok, háziurak, telektulajdonosok, iparosok kereskedők. Ezek a gazdasági érdekek a harcban megfelelő megegyezés alakjában tudnak közös nevezőre jutni ezeknek a városi életből való kikapcsolása nem az egységet jelenti, nem is a politikamentességet, hanem jelenti &gy bizonyos gazdasági érdeknek az érvényesülését, (Büchler József: A politikamentesség a legnagyobb politika! — Ugy van Ügy van! a szélsőbaloldalon.) egy bizonyos politikai programmnak az ér-
