Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

Az országgyűlés képviselőházának 25 rögtön tudja, mit kell hamisan vallania, éppen úgy a legjobb aláíró a szelvényaláírás szempontjából a hamis aláíró; legjobb, ha az ajánló nem maga írja alá a nevét, hanem egy arra a célra begyakorolt kitűnő aláírás-hamisító. Például jön egy piaciárus, akinek elvégre nem az a feladata, hogy reggeltől estig írja a nevét és akinek nem az a feladata, hogy arra vigyázzon, hogy az l betűje minden egyes aláíráson egyforma legyen. Méltóztassék elképzelni, ha ez háromszor írja le a nevét, egyformán nem fogja leírni úgy, hogy laikus, aki nem írásszakértő, azt mondja, hogy három aláírás egy kéztől származik. Mi volt a szituáció? A szituáció az volt, hogy aki iránt jóindulattal viseltettek, azt engedték, aki iránt nem viseltettek jóindulattal, azt kirúgták. Amikor az első kirúgások megkezdődtek és amikor például az egész eljárás azzal kezdődött, hogy az én akkori pártomnak, azt hiszem, a VII. kerületben nem fogadták el az ajánlásait, akkor, ahol a választási elnökhöz el lehetett menni könyörögni, hogy mégis engedjenek bennünket futni, és ahol ennek volt foganatja, ott tudtunk futni, ahol azonban a választási elnök kérlelhetetlen volt, vagy be volt rúgva, ott nem tudtunk futni. (Tomcsányi Vilmos Pál: Olyan is volt?) Az, egyik helyen ki volt adva a parancs, hogy a második helyen levő kormánypárti jelöltet, ha törik, ha szakad, be kell hozni; ebben a kerületben azután kirúgtak minket és kirúgták Rassayékat. (Tomcsányi Vilmos Pál közebszól.) Tudom, t. képviselőtársam mire céloz. Remélem, megállapítja azt is, hogy nem is ment senki kérni t. képviselőtársamat, mert láttuk, hogy ott képviselőtársamnak van igaza. Ahol igaza van, ott rendben van; de más a helyzet ott, ahol nincs igaza, ahol szadista módon a pártnak a megfurkálására, vagy a választók kifárasztására törekedteik, mert nem tudok egyebet mondani. Augusztus 20-ika óta az egész főváros olyan volt, mint valami lóverseny, mert nem tudtuk, hogy mikorra tűzik ki a^ választást. Az egységespártnak, amelynek a választást ki kellett tűznie, az volt a felfogása, hogy az ellenzéki pártok hadd lihegjenek, nyújtsák ki a nyelvüket, fújják ki a tüdejüket. Ha már kinyújtották a nyelvüket és kiköpték a tüdejüket, akkor kiírjuk a választást. Mi azonban elég fiatalok és jó tüdejűek voltunk, nem köptük ki a tüdőnket és nem lógattuk ki a nyelvünket. (Büchler József: Ötszáz ember leste a Belvárosban a postásokat!) Az volt tehát a szituáció, hogy az egész vonalon a postást lestek, az aláírókat sikanírozták, az aláírásokat megvizsgálták. Ha tehát van még az alkotmányosságnak egy szemernyi maradéka, akkor ezt a rendszert ne méltóztassanak fenntartani, mert az egyik oldalon kerületi beosztás, a másik oldalon örökös tagok, a harmadik oldalon szavazó képviselők, a negyedik oldalon érdekképviseleti képviselők és akkor az ötödik oldalon 'még ne is lehessen futni, ne is lehessen indulni legalább maradékért? Azt méltóztattak mondani, hogy a demokráciával szemben korrekcióra van szükség. Már nem a demokráciával szemben van korrekcióra szükség, hanem az, hogy mi még ott vagyunk a Városházán, korrekció a diktatúrával szemben. Ami van 'még ebből a kis korrekcióból, méltóztassanak megengedni, hogy az legalább becsületes körülmények között foganjon és születhessen meg. Mert hogy még ez a kis korrekció is becstelen úton jöjjön létre, hogy t. ülése 193% március 9-én, pénteken. 363 i ennél a kis korrekciónál a panamának, a lélekvásárlásnak, a kereseti lehetőségnek, a korrupciónak példátlan lehetőségei legyenek, azt nem tartom megengedhetőnek. Nem tartozom azok közé a képviselők közé, akik miniszterekkel szemben bókokat szoktak mondani, különsöen nem szoktam ezt tenni bársonyszékben ülő, élő miniszterekkel szemben. Vannak, akik az élő minisztert szeretik és a halottat pocskondiázzák, én inkább a^ volt minisztereket szoktam néha dicsérni. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy azt mondjam a t. belügyminiszter úrral szemben, hogy én hiszek a t. belügyminiszter úrnak. Eddig még nem láttam, hogy a belügyminiszter úr valami olyan nyilatkozatot tett volna, amelyet későhb nem tartott volna be. (Müller Antal: Ez igaz!) En ellenzéki ember vagyok, de a t. belügyminiszter úrnál azt tapasztaltam, hogy vagy férfiasan azt mondotta, hogy nem, vagy pedig, amit mondott, azt be is tartotta. (Gáspárdy Elemér: Ez már dicséret! — Müller Antal: Férfiasság!) Engedje meg t. képviselőtársam, hogy erre azt mondjam, hogy én nem szoktam elhallgatni az igazságot. Minthogy ezt igaznak érzem és a belügyminiszter úr minisztersége alatt ezt tapasztaltam, mégis mondom, annál is inkább, mert remélem, hogy a belügyminiszter úr, ha valamit mond, azt, amit mondott, be is tartja. A t. belügyminiszter úr azt mondotta ezzel az ajánlási rendszerrel kapcsolatban, hogy immorális. Meg vagyok tehát győződve arról, — hogy legközelebb nem fogja alkalmazni, hogy a miniszter úr, ami immorális, nem fog élni. Meg vagyok róla győződve, hogy a belügyminiszter úr ezt az ajánlási rendszert, ezt az általa és minden, tényező által immorálisnak mondott rendszert nem fogja engedni mégegyszer érvényesülni ebben a fővárosban, (Gáspárdy Elemér: Ez igaz!) különösen nem akkor, amikor már nem is fontos. Mert — mondom — nem az intézkedé! sek a mi korrektivnmaink, hanem mi vagyunk ! a városházán a diktatúrának a korrektivumai. Remélem, hogy a miniszter úr százszázaléI kig állani fogja azt a nyilatkozatát, amelyben azt mondotta, hogy az ajánlási rendszerről a I választójoggal kapcsolatosan fog intézkedni és ezt a nyilatkozatát tettekbe és tényékbe át is visai. Csupán azt remélem még, hogy nem a fővárosi választások után fog sor kerülni az ajánlási rendszer megváltoztatására. Ezekben óhajtottam elmondani a magam | véleményét. El akartam mondani véleménye! met arról, hogy én helytelennek tartom, hogy I ezt a küzdelmet a túloldal úgy fogja fel, I mintha mi az 1930-as törvényben lefektetett ! autonómiáért küzdöttünk volna. En egy mementot akartam itt szolgáltatni i a hatalom mai urainak arra, hogy azokat, akik ! a múltban tisztességgel és becsülettel szolgálI tak, a jelenben, amikor a hatalom nem az övék, ! ne pocskondiázzák. A törvényjavaslatot nem I fogadom el. Elnök: Szól (IS I'M következik? Takách Géza jegyző: Strausz István! Strausz István: Igen t. Ház! Előrebocsá| torn, hogy a törvényjavaslatot bíráló beszéj dembe a budapesti tudományegyetem európai I hírű közjogi • és közigazgatás jogi tanárának, ; néhai Lechner Ágostonnak tanításait törekj szem belevinni. Éppen ezért a törvényjavaslat I tárgyalása rendjén t. képviselőtársam részéről ! elhangzott igen érdekes beszédeknek nem leheI tek a hangadója. Néhai Lechner professzor úr már a nyolcKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX. 53