Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

364 Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 193A március 9-én, pénteken. vanas évek elején azt tanította, hogy az autonómia körében tökéletes közigazgatásnak csak az tekinthető, amely az életet szolgálja. Ha ebből a szempontból mérlegelem a törvényjavaslatban tervezett rendelkezéseiket, akkor csak helyeselni tudom az igen t. belügyminiszter úrnak azt a törekvését, amely revízió alá akarja venni az 1930. évi XVIII. törvénycikknek mindazokat a rendelkezéseit, amelyek az életbe ütköznek. Legfőképpen nem szolgálja, sőt egyenesen nyomja az egyetemes életet a székesfőváros autonómiájának szervezetében^ a törvényhatósági tanács. A törvény tágan értelmezhető rendelkezései alapján a tanács hatáskörébe vont különfélébbnél különfélébb rendelkezéseket! Felügyeletet gyakorol az egész közigazgatás felett és ugyanakkor konkrét ügyekben is intézkedik- A hatásköri elfajulásra vall az, hogy a belső adminisztrációban a szakbizottságokat ügyosztályi-bizottságoknak nevezik, az elnökök referáltatnak maguknak a tanácsnokok által, a törvényhatósági tanácsban pedig a polgármester, a tanácsnokok és más tisztviselők előadók olyan autonóm ügyekben is, amelyek szorosan az autonómia végrehajtási részébe tartoznak. Emiatt a végrehajtásra túvatott tisztviselők ambíciója sorvad, a felelősség őrlődik, sokszor a tárgyilagosság rovására. Még az autonómia legéletbevágóbb két jogának, a költségvetési és zárszámadási jognak is tulajdonképpen a tanács a gyakorlója. Ugyanis a költségvetést és a zárszámadást a törvényhatósági bizottsági tárgyalásra — a pénzügyi bizottság kizárása mellett — az a tanács készítette elő, amelynek vezető tagjai a törvényhatósági bizottságnak is vezető tagjai. A törvényhatósági tanács sok irányú hatásköre, amint tudjuk, hatalmat jelent. Ez felélesztette a tanács tárgyalásaiban és döntéseiben a politikai célok szolgálatát. Én ezt emberileg meg tudom magyarázni. Az alapot ennek a hatalomnak felélesztésére és megizmosodására éppen a törvény rendelkezése adta meg. A törvényhatósági tanács eltörlését tehát meg kell értenie mindenkinek, mert ez az eltörlés a székesfőváros lakossága nak érdekeit termékenyen szolgálj élet minden vonatkozásában. Véleményem szerint azonban az igen t. belügyminiszter úr jobban megrostálhatta volna a törvényhatósági r tanács hatáskörébe tartozó ügyek szétosztását. Szerintem a kisebb jelentőségű ügyeket a pol gármesternek és nem a törvényhatósági bizottságnak hatáskörébe kellett volna utalnia. A függetlenséget s ezzel a tárgyilagosságot emelik a székesfőváros autonómiájában a törvényjavaslatnak azok a rendelkezései, amelyek szerint a főpolgármestert az államfő nevezi ki, a polgármester megválasztását pedig megerősíti. A főpolgármester államfői kinevezésében és a polgármester megválasztásának megerősítésében az autonómia csorbítását csak fizok láthatják, akik az államfőt pusztán a kormány eszközének tekintik. T. Ház! Egyetemes érdekek szempontjából nagyon helyeslem, hogy a költségvetés tárgyalásának idejét az igen t. belügyminiszter úr az e.lőbbi törvénnyel szemben 8 napról felemelte, ha jól emlékszem, 14 napra. De viszont fájlalom azt, hogy ugyanakkor a zárszámadás tárgyalásának módjára és idejére nézve nem vett fel rendelkezéseket a törvényjavaslatba. A törvényjavaslatban egészen különlegesek azok a rendelkezések, amelyek szerint a miniszter úr felhatalmaztatnék arra, hogy a főpolgármester által végrehajtandó saját terve alapján a székesfővárosi költségvetés egyensúlyát biztosítsa, háztartásában és üzemei gazdálkodásában a takarékosságot érvényesítse és közigazgatását a gazdaságosság követelményeinek megfelelőleg átszervezze. A nemzeti egység pártjából eddig felszólalt igen t. képviselőtársaim mindannyian hangsúlyozták, hogy a tervezetet bizalmi alapon szavazzák meg. Kétségtelen, — most is hallottuk — hogy a miniszter úr egész múltjával rászolgált a bizalomra, mert eddig nem vállalkozott olyan közigazgatási feladatra, amelyet nem oldott volna meg teljes sikerrel. Mostani vállalkozása azonban minden tekintetben kimagaslik valamennyi autonómia területén végzett munkái közül. Vállalkozásának minősítésére ráillik Horatius megállapítása: »Post equitem sédet atra cura.« Felül a hatalom lovára az igen t. miniszter úr, de a háta mögött ül a legnagyobb gond és ezzel együtt a legnagyobb felelősség, amely embert terhelhet. Ne értsen félre igen t. miniszter úr! A miniszter úr önbizalmát nem tartom túlzottnak. Ez azonban nem minden. Az sem minden, ha a tervezet végrehajtását vállaló főpolgármester ugyanolyan közigazgatási kvalitású lesz, mint a miniszter úr. E mellett feltétlenül szükséges a végrehajtás útját körülbástyázni, hogy programmját végre tudja hajtani elgondolásának teljes szellemében. A miniszter úrnak nem kell mondanom, hogy tervének keresztülvitele nagy fordulatot jelent a székesfőváros autonóm kormányzásának életében. Aki figyelmesen elolvassa ezt a törvényjavaslatot, annak rendelkezéseiből sokat sejthet és azoktól sokat várhat. Ezért e fordulat kimunkálásában a központi Vájrőshazán mindenkit teljes lélekkel kell bekapcsolni, (Möller Antal: Ügy van!) még Müller igen t. képviselőtársamat is. Elsősorban a tisztviselői karra gondolok, amelynek minden tagja munkakörének . mineműsége szerint külön-külön bástya a székesfőváros autonómiájában. Ezeket a bástyákat erősítve kell beállítani az átmeneti terv végrehajtásába. Két bástyát, amelyre a legnagyobb teher nehezedik az átmeneti terv t végrehajtásánál, egészen át kell építeni. Ez a két bástya a számvevőség és a számszék. Az átépítés mindkettőnél a munkakörre vonatkozik. A számvevőség munkakörét szélesíteni^ kell az utalványozásra a takarékosság és a jogosultság előzetes és utólagos elbírálási kötelezettségével. A számvevőség vizsgálati hatáskörébe tartozó valamennyi pénztárt meg keli szüntetni. Át kell térni az immár minden világvárosban meghonosított csekk-, zsíró- és klíring-befizetési és kifizetési rendszerre, (Müller Antal: Gyorsabb lenne az adminisztráció!), mert ez a rendszer tehermentesíti a főváros háztartását, mélyíti az ellenőrzést és nem vonja el az időt sem a befizetéseknél, sem a kifizetéseknél a főváros közönségétől. (Müller Antal : Ez pedig fontos!) Ügy van, ezért hoztam ide a Ház elé. Ki kell építeni a számadási per vitelében a függetlenséget és a felelősséget. Ez feltétlenül szükséges azért, hogy a főváros háztartásában, intézményeiben, üzemeiben mindazok fizetésre köteleztessenek, akiknek hibájából anyagi kár éri a székesfővárost. Igen t. Képviselőház! A másik szervről, a számszékről meg kell állapítanom — mondanom sem kell, hogy egészen tárgyilagosan — hogy ezidőszerint nem bástya a székesfőváros gazdálkodásában. Szervezése óta kapkodó és