Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-250
Az ország gyHilês képviselőházának 250. választásnál, (Petrovácz Gyula: Nem ugyanaz! — Zaj. — Vázsonyi János: Tíz százalék a különbség!), sőt az országos választási anyag még bővebb, mint a városi választási anyag. Nyugodtan lehet tehát erre hivatkozni, mert ez általánosabb, jobban megfelel annak a mentalitásnak, amelyet a túloldal képvisel. Tehát a legáltalánosabb választásra, az 1931-es választásra hivatkozom. Mi történt ott? (Fábián Béla; Hátunk mögött kibékültek!) Dehogy bé-, kültek ki! Itt van a »Szocializmus«, ez 1931. augusztus 8-án jelent meg, szerkesztője dr. Révész Mihály bizottsági tag és tanácstag, tehát ennek valódiságához semmiféle kétség, ugyebár, nem fér? (Feyer Károly: Adatok!) Ez azt mondja, hogy Budán 1922-ben szocialista szavazat volt 32'8%, demokrata szavazat volt 13'9%, vagyis 46*7% volt összesen. Ezzel szemben egységespárti és kereszténygazdaságipárti szavazat volt 53-3%. 1926-ban szocialista szavazat volt 22*2%, demokrata 11-4%, ezzel szemben egységespárti 20*9% és kereszténypárti 45-5%, vagyis ellenzéki szavazat volt 336%, és jobboldali, amint szokták mondani: kormánytámogató szavazat volt 66-4%. Tehát a baloldali pártok leestek 46%-ról 33%-ra már az 1926-os választásoknál, a jobboldali pártok 53%-ról 66%-ra emelkedtek. Az 1931-es választásnál szocialista szavazat volt 20-1%, demokrata szavazat 10-7%, összesen tehát 30-8%, ezzel szemben egységespárti volt 28-2%, kereszténypárti volt 28-6%, teljesen egyforma; keresztény ellenzéki — itt a világnézetről beszé«. lek, a világnézetet állítom egymás mellé, — volt 12-4%, tehát az egy világnézetű jobboldali pártok 69-2%-ával szemben a baloldali pártok 30-8 %-ra csökkentek le 46-7%-ról. Kérdezem ezek után, hogy annyira kell szégyelnem ezt a választási eredményt, ahol 1931-ben 20% szocialista szavazattal 'szemben én 28'2%-ot tudtam elvinni titkos szavazás mellett? Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy ez titkos szavazás volt és eredménye az, hogy hat képviselőből öt jobboldali: két egységespárti, két kereszténypárti és egy Friedrich párti, vagyis Öt jobboldali és egy szocialista került be a képviselőházba. Nem szégyenlem ezt az eredményt, nem szégyenlem azt a munkát, amelyet mi a Városházán komoly igyekezettel, komoly törekvéssel dolgoztunk ki és amelynek ime, itt az eredménye. Nem szeretném ezt az eredményt bármivel kockáztatni és bármivel is kétségessé tenni. (Peyer Károly: Szóval a titkos választójog mellett van!) Természetesen. Én a titkos választójog mellett vagyok megválasztva, tehát nekem nincs mit félnem a titkos választójogtól. Ez az eredmény tehát a választók bizalmának az eredménye, nem pedig olyan feltételektől függően jött létre, amelyeket a túloldalon hallottunk. Nagy örömmel állapítottam meg, hogy az ellenzéknek egyes illusztris tagjai ebben a vitában a törvényhatósági kormányzásnak soksok eredményét elismerték és nekem is el kell ismernem, hogy ezekének az eredményeknek létrehozásában az ellenzék tagjai is loyalisan közreműködtek. (Pronper Sándor: Most a pesti adatokat olvassa fel! — Peyer Károly: A Józsefvárost és az Angyalföldet!) Az tíj törvény indoka egy gazdasági cél. Azzal hozták elő, hogy tízmilliós deficit van, lehet, hogy húszmillió az a deficit; ezen a deficiten mindenesetre segíteni kell. (Büchler József: Mindennap több és több!) Ezért történik ez a jóhiszemű és jóindulatú beavatkozás a ülése, 193 U március 8-án, csütörtökön. 319 főváros dolgaiba. (Bródy Ernő: Az autonómia felfüggesztése! Itt van!) Mit csinál egy magánember, ha deficitje van? (Rassay Károly: Kényszeregyezséget!) Nem mindenki olyan szerencsés, hogy kereskedő legyen, ellenben előveszi a tőkéjét, ha van tőkéje és átmenetileg a tőkéjéből segíti ki magát, várva azt a jobb időt, amikor majd deficitmentesen lehet kormányozni, deficitmentesen lehet a háztartást fenntartani. (Peyer Károly: El kell adni egy pár üzemet! Hát ez a tőke!) A magánemberre nézve az állam is ezt a szabályt írja elő. Igen jól méltóztatnak tudni, hogy amennyiben nincs jövedelem, a jövedelmiadó a vagyonból fizetendő, annak kétezreléke. Az állam tehát a tőkéhez nyúl és ebben a nehéz időben, amíg jobb idők nem következnek, megkívánja a polgártól, hogy nyúljon hozzá vagyonához. Nézzük meg, mihez nyúlhat a főváros, vagyis állapítsuk meg a fővárosi gazdálkodást abban az időszakban, amikor mi egy pártkompromisszum alánján voltunk felelősek a fővárosi agendákért. Megállapítom, 'hogv a főváros üzemi tiszta vagyonkomplexuma aszerint a hivatalos összeállítás szerint, amelyet a várostól szereztem be és amelyért azok az urak felelősek, akikre ennek a törvényjavaslatnak a végreha.itása is rá lesz bízva, 1925-ben 186 millió pengő volt. Ez 1932-ig felszaporodott 410 millióra. (Tauf fer Gábor: Az ingatlanok is?) Ingatlankihasználási vagyonból, eredeti beruházásból, kölcsönért felvett kamatból, ingatlanvagyonból és tartalékolásból. Nézzük meg, hogyan sikerült a tartalékolás? 1925-ben tartalékolásból'volt 31 millió. 1932. év végén pedig 149 millió pengő. Egyébként van nálam egy grafikon is, amely nagyon tisztáin mutatja meg ezt. ( Friedrich István: Ez nem lehet a tiszta vagyon!) De ez a tiszta üzemi vagvon! Méltóztassék megtekinteni a kimutatást. (Rassay Károly: Nem a vagyontárgyak értéke! — Friedrich István: Csak az üzemek vagyona!) Nemcsak az üzemeké. (Friedrich István: Itt van a kimutatáson!) Akkor a grafikonról tessék megnézni! A vagyon szaporulat 1932-ben is 22 millió pengő. Meg kell állapítani, hogy ebből a fő jövedelem az üzemek hozadéka és ;azt is meg kell állapítani, hogy a főváros adminisztrálása, a főváros autonómiája jó kezekben volt és azt ezekből a kezekből kivenni nem szabad. Itt kell rátérnem arra. hogy miniszteri biztos kerül az üzemekhez. En csak egyet kérek, azt, hogy a miniszteri biztos ne indítványozhasson és az üzemi választmányban ne a miniszteri biztos legyen az első, aki felszólal. Hiszen megállapítható, hogy van a fővárosnak egy olyan üzeme, ahol mindig a 'miniszteri biztos az első, aki beszél, megmondja a miniszter véleményét és azután jöhet a többi. Ez nem lehet a belügyminiszter úr szándéka sem, így tehát nagyon kérem, méltóztassék majd kiadni es:y olyan utasítást, hogy a miniszteri biztos alkalmazhat esetleg vétójogot, vagy tehet jelentést a miniszternek, de ne legyen az övé az első szó és ne legyen ő az, aki az indítványokat is megteszi. Az üzemeknek ez a gyönyörű fejlődése annak az eredménye, hogy kitűnő tisztviselői kar végezte a munkákat. Kitűnő tisztviselői kar, amely jobban van dotálva, mint az állami üzemek tisztviselői kara, amely tisztviselőkar azonban — úgylátszik — jobban intézte az üzeI mek dolgát, mint ahogy az esetleg más közű-
