Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

320 Az országgyűlés képviselőházának 25 letek üzemeinél történt. Aggodalmaskodom az iránt, ihogy ez a tisztviselői kar el ne kedvetlenítessék. Hiszen ez a tisztviselői kar már elszenvedte az 5000/1931. sz. rendelet fizetéscsökkentését, elszenvedte az úgynevezett 7000. számú rendelet fizetéscsökkentését. Elnök: Lejárt a (beszédideje, képviselő úr. Kozma Jenő: Tisztelettel kérem beszédidőmnek félórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak élihez hozzájárulni! (Igen!) Ha igen, ezt határozatként mondom ki. Kozma Jenő: Ennek a tisztviselői karnak az ambícióját emelni kell, mert más a közigazgatás és más az üzemekben való gazdálkodás, aihol pénzzel kell bánni, ahol nincs tekintélyszerzés, mert ott a tisztviselők nem mennek fel a ranglétrán, nem szereznek maguknak címeket, or dókat, ahol olyan komoly munka folyik, amit csak olyan emberektől várihatunk el, akik meg vannak elégedve. Egy szavam sincs az ellen, hogy a csöke vények lenyírassanak, azonban az imperiummal rendelkező tisztviselők a közigazgatásban is, valamint a gazdasági vonatkozásban működő tísztj viselők is jól dotálandók, különösen az alsó fokon. A fizetéseknek a felső fokokon való túlméretezését mi már leredukáltuk, elintéztük és éppen ezért kell Gáspárdy t. képviselőtársamnak bizonyos adatait itt megcáfolnom. (Friedrich István: Hol van Gáspárdy? — Zaj). Megdöbbentett és meglepett, amikor Gáspárdy t. barátom olyan adatokat hozott ide, amelyekről nekem tudomásom nem volt, de amelyekről tudomásom kellett volna lenni. Felemlítette, hogy van a fővárosnál egy nyugalmazott váltóőr bizonyos magas javadalmazással, amire egész részletességgel kell válaszolnom. Miután a t. képviselő úr kijelentése itt hangzott el, az igazságnak is ugyanitt kell elhangoznia. B. T. vonatkísérőnek a nyugdíja — mondotta a képviselő úr — 3369 pengő. En is meglepődtem, hogy egy vonatkísérő 3369 pengőt kap és ezenkívül, mint aktív váltóőr, 4160 pengő fizetést, tehát 7529 pengőt. Ezzel szemben azonban a hivatalosan megállapított igazság az, hogy B. T. — Balog Tibor — nem nyugdíjas vonatkísérő,, hanem nyugalmazott Máv. segédtiszt, ez idő szerint nem váltóőr, hanem a Szent Margit közkórház gépésze, akinek nyugdíja nem 3369 pengő, hanem 2616 pengő, gépészi illetménye nem 4160 pengő, hanem 2340 pengő, összes jövedelme tehát nem 7529 pengő, hanem 4956 pengő. (Peyer Károly: Lemondhat azért az egyik állásáról!) Az illető felelősségteljes gépészi munkát végez egy nagy kórházban, én nem tartom túlzottnak ezt a fizetését. Ilyen munkáért havi 350—400 pengőt megérdemel. (Peyer Károly: Nem sok, de más ember végezze azt, akinek nincs nyugdíja!) De gyerünk tovább! A megbízhatóság szempontjából sem lehet kevesebb illetményt adni neki, hiszen a gépészi teendőket egy ilyen nagy kórházban 200 pengős fizetésért elintézni nem lehet. Nem lehet tehát azt mondani, hogy másik ember jöjjön oda, aki csak 200 pengőt kapjon. (Peyer Károly: Nem 200-at, hanem 300-at, de olyan, akinek nincs nyugdíja! - Zaj.) Itt van L. L. nyugalmazott mozdonyvezető, akinek nyugdíja 2432 pengő és aki az elektromos művektől kap még 3844 pengőt, tehát összes jövedelme 6276 pengő, — mondotta Gáspárdy képviselő úr. Ezzel szemben megállapítom, hogy összes jövedelme volt régen 3844 pengő 80 fillér és 1932 december 31-én, i. ülése 19

SU március 8-án, csütöríökön. anélkül, hogy Gáspárdy t. képviselőtársunk kifogását hallottuk volna, mi, a törvényhatósági tanács, elbocsátottuk. Ugyanígy elbocsáttatott Lubi Lajos 1931 december 18-án. (Peyer Károly: A fogyasztási adóhivataloknál hány nyugdíjas katonatiszt vanl — Zaj.) 126 ember ment el már a fővárostól, úgy, hogy az álláshalmozásokból ma már semmi sincsen. (Peyer Károly: Akad még egy-kettő!) Gáspárdy t. képviselő úr minden egyes tételéről ki lehet mutatni, hogy téves volt. Gáspárdy képviselőtársam jóhiszeműségét nem vonom kétségbe, de olyan helyről kapta az adatokat, amelynek adatai egyáltalán nem helytállóak, úgy, hogy ezeket az adatokat itt a nagynyilvánosság előtt rektifikálnom kell, hogy módja legyen a sajtónak is védelmébe vennie a fővárost, amely nem érdemelte meg azt a meghurcoltatást, amelyben e felszólalás után az egész sajtóban, így tehát az egész országban része volt. A sajtónak egyébként majd rendelkezésére bocsátom az összes adatokat, mert nem szeretném ezekkel untatni a Képviselőházat. (Zaj.) T. Ház! A városházi adminisztrációnál, a fizetések csökkentésénél még egy szempontra kell vigyáznunk. Ez a szempont az, hogy ha mi kitanítunk egy kiváló embert bizonyos szakmában, akkor nem lehet, hogy elvigyék máshova és mi fizessük a tanpénzt, csak azért, mert mi nem tudjuk úgy honorálni, mint ahogyan megérdemli. Ez különösen áll a monopolisztikus üzemekre. Lehetetlenség egy községi takarékpénztárt vezetni, ha nem adjuk meg a községi takarékpénztár vezérigazgatójának legalább is azt a minimumot, amelyet minden más bank megad neki, sőt odaviszik és dupla fizetéseket is ígérnek. Nagyon vigyázni kell a 27. § alkalmazásánál arra, hogy olyan embereknek, akik megérdemlik és nélkülözhetetlenek, a fizetései ne redukáltassanak úgy, hogy azok aztán otthagyják a fővárosi adminisztrációt. Szólani kívánok arról az átmeneti külön hatáskörről, amely a törvényjavaslat 27. §-ában van megállapítva. Ez a munka olyan, hogy őszintén mondva, mi nem vállalkozhatunk annak keresztülvitelére. (Bródy Ernő: Tetszik tudni, hogy mi van benne? Árulja el!) Nem tudom még, hogy mi van ott, ellenben bizalmam van a miniszter iránt és ez a különbség köztünk. Az urak nincsenek bizalommal a belügyminiszter iránt, én bizalommal vagyok iránta, mert megmondotta szóval, hogy, körülbelül milyen határok között képzeli el e tervezet keresztülvitelét s miután megvan mondva magában a javaslatban, hogy a főváros polgárságának érdeke, a takarékossági szempont stb. azok a kritériumok, amelyeken belül kívánja ő ezt a szakaszt érvényesíteni és miután én sem Kassay bizottsági tagtársamat és képviselőtársamat, sem magámat, sem Petrovácz barátomat nem tartom alkalmasnak arra, hogy ezeket a redukciókat kereszjfcülvigye, (Felkiáltások a baloldalon: Dehogynem! — Rassay Károly: Dehogynem! Mi tartjuk magunkat!) én tehát megbízom a miniszter úrban s ez^ az a bizalom, amely miatt én ezt az ügyet tovább nem bolygatom. Meg fogjuk látni, mi fog történni és azután módunk lesz ezt kritizálni. Egészen bizonyos, hogy mi ebben a 17-es bizottságban nem vagyunk kötve semmiféle vonatkozásban a kormány intencióihoz, mert azért van a 17-es bizottság, hogy mindenki megmondja minden korlát nélkül az ő vélemé-