Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-248
228 Az országgyűlés képviselőházának folyóig^, amelyet az 1930:XVIIL te.-nek a mai viszonyokra már nem alkalmas intézkedései teremtettek és azokat is azoknál az általánosan nehéz gazdasági viszonyoknál fogva, .amelyek most fennállanak. (Homonnay Tivadar: Halljuk a hibákat!) Ezek a főcsoportok a következők: a közigazgatás és az adminisztráció. — Itt egy kis politika is lesz. (Egy hang a balközépen: Most is van elégi) — A másik a városfejlesztés és a városrendezés. — Itt fogok foglalkozni a közelekedéssel, idegenforgalommal. — Azután a kulturális ügyek — itt fogok foglalkozni a közlekedéssel, idegenforgalommal azután a gazdasági n kérdések. Itt majd ki fogom mutatni a főváros vagyoni helyzetét, amelyre Csilléry András t. képviselőtársam nem egészen tért ki. (Csilléry András: Akkor Papaneket vád alá kell helyezni, mert én az ő adatait használtam fel.) Foglalkozni fogok a szociális kérdésekkel, amely kérdésekben benne lesznek a közegészségügyi és munkáskérdések is. (Rassay Károly: Hosszú lesz ez!) Végül foglalkozni fogok az üzemekkel, (halljuk! Haltjuk! — Friedrich István: Azért ne túlsókat!) T. Ház! Kétségtelen, hogy az utóbbi tíz esztendő alatt nem vert még ilyen port és nemi keltett ilyen nagy hullámot és ilyen izgalmat egy törvényjavaslat sem. (Fábián Béla: Ezt nem lehet mondani. — Halljuk! Haljuk! balfelől.) A tárgyilagos szemlélőnek rendkívül érdekes kép tárul a szeme elé és nagyon érdekes jelenséget figyelhetett meg. Miután január 13-án egy félhivatalos sajtóközlemény jelezte ennek a törvényjavaslatnak előszelét, január 14-én a miniszterelnök úr sátoraljaújhelyi beszédében célzott erre a törvényjavaslatra. Egyszer csak egy nagyon érdekes jelenséget lehetett megfigyelni. Tizenöt éve foglalkozom fővárosi politikával és vagyok benne a fővárosi politikai életben. Azt kellett ez idő alatt tapasztalnom, hogy ez a főváros hangos volt a világnézeti harcoktól. Népgyűléseken, közgyűléseken, hellyel-közzel a törvényhatósági tanácsban is kiélezett fegyverekkel, sokszor fogcsikorgatva, ékesszólással és demagógiával folyt ez a világnézeti harc. Most mi történt? A miniszterelnök úr sátoraljaújhelyi beszédét követőleg 16-ára egyszerre csak elült ez a nagy világnézeti harc és mit Játunk? (Rassay Károly: Becsületes ember megértheti.) Azt látjuk, hogy a keresztény világnézet, a polgári világnézet, a keresztény ellenzéki világnézet (Friedrich István: Puff!), a (materialista világnézet, a pogány világnézet (Rassay Károly: Pogányí), a nemzetközi világnézet, a demokrata világnézet és a liberális világnézet egyszerre csak összefog egy nagy alkotmányvédő blokkban, hallatlan egyetértésben és csodálatos békességben. (Rassay Károly: Miért csodálatos? — Peyer Károly: Ha jön az árvíz, mindenki megy gátat emelni. — Eckhardt Tibor: Ez mutatja, hogy milyen példátlan ügyetlenség volt!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot. Tabódy Tibor: Méltóztassanak elhinni nekem, hogy a legnaivabb választópolgár is Budapesten is,^ de a vidéken is azon meditál, hogy •©j, ej, de jó is lehet ez az úgynevezett alkotmány, amely egy világnézetet tudott teremteni a parlamentben a fővárosi pártok vezetői között. (Rassay Károly: Mi van a nemzeti egységgel? Hát a nemzeti egység!) T. Rassay képviselőtársam, én is azt mondom, legyen csak egy világnézet, magamra nézve én is csak egy világnézetet ismerek, úgy, mint közéleti em24-8. ülése 193 U március 6-án, kedden. bérre inézve, de mint magánemberre nézve is, azt a világnézetet, amelyben benne van a felebaráti szeretet, benne van a tisztesség és benne van az önzetlenség. (Helyeslés a jobboldalon. — Rassay Károly: Engedje nekünk is ezt a világnézetet. — Friedrich István közbeszól.) Igaza van t. Friedrich István képviselőtársamnak, teljiesen igaza van. Uraim, alakítsanak egy blokkot, indítsanak egy versenyt, hogy ki tudja nagyobb szeretettel és önzetlenséggel szolgálni a főváros lakosságának és a nemzetnek egyetemes érdekeit. (Rassay Károly: Nagyobb hatalmi presszióval!) Abban a blokkban, azt hiszem, mindannyian örömmel vennénk részt. Higyjék el, ha ebben a versenyben lemaradnék, a magam részéről igazán boldog volnék. En nem tudom elhinni, hogy objektív, tárgyilagos, a nemzetnek és a főváros lakosságának érdekeit szolgáló egyén, (Gáspárdy Elemér: Ez a fontos, nem a párt!) legyen az képviselő, városatya, törvényhatósági tanácstag vagy bárki, helyeselné azt a rendszert, amely rendszer .jelenleg itt a fővárosban van. (Fábián Béla: Az önök pártja csinálta!) Elnök: Tessék, kérem, csendben maradni! Tabódy Tibor: T. Ház! Nem érdektelen, ha az 1930 : XVIII. te. előtti időkről is beszélünk és egy kis visszapillantást vetünk. (Meskó Zoltán: Jó lenne a szabadkőmíves városházáról beszélni!) Olyan messze nem megyek vissza, — de... En sohasem vontam kétségbe azokat az óriási szolgálatokat, amelyeket az előbb kifejtettem, éppen Csilléry András képviselőtársam személyével kapcsolatban. Az akkori belügyminiszter úr a változott viszonyokhoz akarta alkalmazni az ország és a főváros közigazgatását. így született meg az 1929. évi XXX. te, amelyről, mondjuk meg egészen őszintén, mi, akik a vidéket is ismerjük, hogy ez a törvény többé-kevésbé, illetve nagyjából be is vált, az 1930 : XVIII. te. azonban nem felelt meg a várakozásnak. Miért nem 1 ? Azért nem, mert az akkori belügyminiszter úr egy látszatbeifolyás alatt volt. Egy látszatbefolyás alatt volt, amely az 1872 : XXXVI. te. alapján kialakult helyzetet a törvény megalkotásakor közre nézve jónak és helyesnek mutatta. (Rassay Károly: Mi az a látszat? — Farkas István: A látszat csal! — Büchler József: Dr. Kozma Jenő mint látszat. — Derültség.) Majd megmondom, t. képviselőtársam. (Friedrich István: Kozma volt a látszat!) De hogy egyébként az akkori belügyminiszter urat a legjobb szándék vezette, (Rassay Károly: És önöket az őszinte lelkesedés!) azt mutatja az 1930. évi XVIII. te. indokolása, amelyet mesterműnek lehet nevezni és amelyből leszek bátor egypár idézetet is felolvasni az aktuális kérdéseknél. T. Ház! Mit idézett elő az 1930 : XVIII. te? Rögzítette azt a helyzetet, amelyet az 1872-es törvény, illetőleg annak alkalmazása teremtett meg, rögzítette azt a pártuiralmi rendszert, melynek következtében a laikus közigazgatás mind jobban előretört a hivatásos közigazgatás rovására. (Rassay Károly: Ez az autonómia lényege! — Friedrich István: Egészséges dolog.) Az összeomlás után meghozott 1920 : IX. tc.-re Csilléry András t. képviselőtársam is hivatkozott. Ennek 1. §-a kimondja ugyan már, hogy végleges rendezés szükséges, de magát az 1872 : XXXVI. tc.-et nem érinti, csupán számarányt és bizonyos választási technikát jelöl meg. Az ezután a törvénycikk után bekövetkezett választáson a Wolff-párt került
