Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

Az országgyűlés képviselőházának 2, be nagy többséggel a városházába és később a Wolff-párt volt az, amely teljhatalommal bírta és birtokolta a városházát, mondhatnám majdnem diktátori hatalommal. Bár Wolff és az akkori kormányzat között sem világnézeti, sem elvi differencia nem volt, mégis úgy látszik, a kormány rájött arra, hogy nem elég, ha csak egy kormányt támogató pártja van a fővárosban. (Rassay Károly: A választók is rájöttek erre, vagy csak a kormány!) Éppen azért akikor Kozma Jenő t. képviselőtársam kilépett a kereszténypártból :s a kormány intenciójára Eipka főpolgármesterrel együtt megalakította a kormány exponensét, az egységes községi polgári pártot. (Zaj.) Ezek történelmi tények, úgyhogy nehéz ezeket kritizálni vagy megdönteni. Ezekre szükségesnek tartottam rámutatni. (Rassay Károly: Déli vasúti vendéglő!) Az 1925-ös választásoknál már az egységes községi polgári párt bizonyos tért nyert, (Rassay Károly: Nyolc egész hat tized!) az 1930-as választásoknál pedig már olyan tekintélyes számmal jött be, (Rassay Károly: Huszonhármán!) hogy a Wolff-párt többé nem volt képes egyedül kormányozni a városházán, kénytelen volt a két párt kompromisszumot kötni, illetőleg kooperálni. De ez nem jelentette azt, hogy aomint a pártérdek vagy a kormányzati érdek kívánta, ne kössenek kompromisszumot egyes más fővárosi pártokkal, legtöbbnyire a szociáldemokratákkal is. (Büchler József: Mert az a legnagyobb párt! — Csilléry András: Micsoda? Tessék kimutatni, hogy történt-e ez csak egyszer is!? — Rassay Károly: ön is szavazott velük együtt! — Peyer Károly: Sokszor szavaztunk együtt a képviselő úrral! — Homonnay Tivadar: Nincsen ebben semmi szégyen! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. A képviselő urak hallani kívánták Tabódy képviselő urat és mégis folyton zavarják. (Derültség.) Csendet kérekTabódy Tibor: Kialakult egy kompromiszszumos politika a városházán, amelyet a magam részéről csak akkor tudnék és tudtam volna helyteleníteni, (Lázár Miklós: Ha nem vett volna benne részt!) ha ez a kompromiszszuimos politika pártérdekeket szolgált volna, nem pedig a nemzet egyetemes érdekeit. (Friedrich István: Tehát?) Körülbelül ez volt a helyzet az 1930. évi XVIII. te. megjelenéséig, de utána is. (Homonnay Tivadar: Majd Kozma válaszol rá!) Erre válaszolhat, ezek történelmi tények, ő maga is helybenhagyhatja ezeket. (Jánossy Gábor: Halljuk! Ne vizsgáztassák az urak a szónokot! — Derültség. — Friedrich István: Kozma úr a zászlót nem eresztette el! — Zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak folyton közbeszólni. Kérem maradjanak a képviselő urak csendben. Tabódy Tibor: Az 1872:XXXVI. te, amint azt .Rassay Károly képviselőtársam nagyszerű beszédében említette, (Friedrich István: Milyen jóban van mindenkivel! — Derültség.) a főpolgármester hatáskörét abszolúte nem rendezte, de nem rendezte tulajdonképpen a polgármester hatáskörét sem. Az 1930:XyiII. te. már messzebbmenően rendezi a főpolgármester és polgármester hatáskörét is, a főpolgármesternek nagyobb hatáskört biztosít, a polgármesterre pedig fokozottabb felelősséget ró. Igen ám, csakhogy felelőssé teszi a képviselőtestületet, vagyis a törvényhatósági bizottságot, felelőssé teszi a törvényhatósági tanácsot, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. '. ülése 193% március 6-án, kedden. 229 végeredményben tehát a testületi felelősség domborodik ki. Másrészt nem adta meg a polgármesternek azt a jogot, hogy maga válassza meg munkatársait, tehát joggal szerintem a polgármester nem vonható felelősségre. (Rassay Károly: Hát à pénzügyigazgató, vagy a tanfelügyelő maga választja meg munkatársait? — Gáspárdy Elemér: De nem is a párt válaszba!) A testületi felelősség szempontjából pedig az a véleményem, hogy ez nem bírhat olyan- értékkel a közre nézve, mint a fokozottabb egyéni felelősség. (Rassay Károly: Akkor centralizáció kell és a közigazgatás államosítása! — Zaj.) , Magának a törvényhatósági tanácsnak gondolatát — megvallom egész őszintén, bár itt talán szembekerülök a belügyminiszter úrral — én rossz gondolatnak nem tartom, (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Nahát akkor!) ha csak az lett volna... (Felkiáltások a s'zélsőbaloldalon: Hacsek! — Derültség a balés szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) T. képviselőtársaim, méltóztassanak megengedni, ha valaki itt a karzatról figyeli ezeket a közbeszólásokat, azt hiszem, az a gondolata* támad, hogy: ejnye, ejnye, hát vannak itt ilyen urak, akik komoly, nagy kérdéseket így fognak fel, hogy ilyen szójátékot csinálnak? (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és közéven.) Szóval: ha csak (Derültség.— Halljuk! Halljuk! jobbfelől és középen.) a törvényhatósági ta- ' nácsnak az lett volna a célja, hogy a kisebb jelentőségű ügyeket intézze és ezzel tehermentesítse a több mint 200 tagból álló törvényhatósági bizottságot, amely — hiszen ez természetes — nehézkes, mndom, ha ez lett volna a célja, akkor nagyon elég lett volna. De az a messzemenő jog, hogy a törvényhatósági tanács töltse be jóformán az összes tisztviselői állásokat a városházán, (Homonnay Tivadar: Ez fájt!) ez olyan messzemenő jog, amely végeredményben olyan helyzetet teremtett, amely helyzetet a köz szempontjából, a főváros^ egyetemes lakossága szempontjából, de az egész nemzet szempontjából sem lehet helyeselni. (Rassay Károly: De akkor azt mondották, hogy ez kimélyítése az autonómiának!) Mert mi történt? A,zi összes üresedésben lévő állásokat, kezdve a tisztviselőktől az üzemi vezetőségeken, az üzemigazgatóságokon keresztül egészen az utcaseprőkig a fővárosi pártok kvótálisan elosztották. (Rassay Károly: Már akik elosztották! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már akik! — Rassay Károly: Amikor ön benn volt a kereszténypártban, ön osztotta! En sohasem osztottam ! — Peyer Károly: En sohasem osztottam! — Fábián Béla: En sem!) Nem akarok a részletekbe belemenni, JZaj a baloldalon. — Elnök csenget.) de tudnék kimutatást mutatni arranézve, hogy^ akár az elektromos műveknél, akár a Beszkárt.-nál önök hány munkás helyet kaptak. (Peyer Károly: Munkásokat természetesen onnan kell venni, ahol van jó szakmunkás! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Az egységespártban kevés jó szakmunkás van! Nem a tanács választja!) Elnök: Kérem, tessék csendben maradni. Módjukban van a képviselő uraknak felszólalni. (Peyer Károly: Munkás ok at minden héten elbocsátanak!) Peyer képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. (Peyer Károly: Tanácsnokokat nem közülünk választanak!) Csendet kérek! Már ismételten figyelmeztettem a képviselő urat, hogy iszíveskedjék csendben maradni! (Zaj a baloldalon. — Peyer Károly: Csak helyreigazítás! En már nem tudok még35