Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-252
Az országgyűlés képviselőházának 25 mintha elítélném a bizottságok foglalkoztatását, hiszen mi magunk is, akik a mostani törvényhatóságban is bizottsági elnökök vagyunk, — véletlenül magam is többnek vagyok elnöke — foglalkoztatni kívánjuk a bizottságokat és éppen azt kifogásoljuk, hogy ezek a bizottságok nem üléseznek eleget. De ha most ez a helyzet, akkor a jövőre nézve még fokozottabban ez lesz a helyzet. Mi lesz ennek a konzekvenciája ? Az ellenkezője lesz, mint amit az igen t. kormány elérni akart, ugyanis ez az adminisztráció lassúságát fogja maga után vonni, vagyis az adminisztráció, amelyet állandóan sürgetünk és gyorsítani akarunk, ennek a törvénynek következtében lassúbb lesz, sokkal lassúbb, mint ahogyan az igen t. belügyminiszter úr gondolja. Ha ez a törvény ja vaslat törvényerőre emelkedik, az adminisztrációt nem fogja gyorsítani, az ügy darab ok számát nem fogja csökkenteni, sőt növelni fogja, mert mindazok az ügyek, amelyek eddig a törvényhatósági tanács elé tartoztak, legnagyobbrészt a törvényhatósági bizottság elé fognak tartozni és még az is fog történni, hogy a bizottságokat foglalkoztatni kell, mert a törvény ezt imperative ki fogja mondani. A bizottságok igaz, hogy csak véleményező szervek lesznek, de ezenfelül a polgármesternek is elő kell terjesztenie a maga véleményét úgy, hogy a törvényhatósági bizottság elé ezentúl nem egy vélemény fog kerülni, hanem a polgármester kívánságával, illetőleg előterjesztésével parallel a bizottságok véleménye, illetőleg akarata is oda fog kerülni. Ilyen formán tehát mintegy kettős vitaanyag fog bedobatni a székesfőváros törvényhatósági bizottságába és így nagyon természetesen, több lesz a vitában résztvevő bizottsági tagok száma is. Igen t. Ház! Az én igen t. képviselőtáreaiim beszéltek a kerületekről is, hogy milyen aránytalanul állapították meg a kerületek bizottsági tagjainak a számát. Teljes egészében „magamévá teszem előttem felszólalt képviselőtársaim ezirányban kifejtett felfogását. Az egyik bizottsági tagtársam a déli kerületről beszélt. Semmivel sem marad hátrább Budapest északi választókerülete, cmert a XIII. választókerületben például egy mandátumra 2106 szavazat esik. az V. kerületben 3239. a VI. kerületiben pedig 3496 szavazat. Méltóztassék elképzelni, micsoda aránytalanság az, hogy az említett, kerületekben egy 'mandátumhoz ilyen nagyszámú szavazatok kellenek ugyanakkor, amikor a Belvárosban például 911—1301 szavazattal küldenek he törvényhatósági bizottsági tagokat Ezért kérte a pártunk azt, hogy arányosajbban méltóztassék ezt megállapítani, s a közép- és kisebb kerületeknél a választott bizottsági tagok számát méltóztassék felemelni nyolcra. Sajnos azonban, ezirányban nem láttunk semmiféle olyan intézkedést sem a bizottsági tárgyalás során, sem az előadó úr javaslatában, amelyből azt látnók, hogy javaslatunkat el méltóztatott fogadni. Másik kérdés a szakképzettség kérdése. Álláspontom az. hogy vagy ne vegyük igénybe a szakképzettség alapján a törvényhatósági bízott sághia beküldött bizottsági tagokat, vagy pedig, ha már igényhe vesszük őket, akkor szavazati joggal is ruházzuk fel őket. Mi volt az eddigi rendszerb Ha méltóztatták figyelemmel kísérni, — mi mindenesetre figyelemmel kísértük — akkor láthatták, hogy a szakképzettség alapján a bizottságokban résztvevő bizottsági tagok 15 éven keresztül vajimi kevésszer szólaltak fel szakkérdésekiben. Ha jól emlékszem, 2. ülése 19Sk március 16-án, 'pénteken. 463 két eset volt, amikor a szakképzettség alapján delegált bizottsági tagok, akiknek ma szavazati joguk van, szakkérdésekben a bizottságban felszólaltak. Nagy sajnálattal nélkülözzük az ez alapon beküldött bizottsági tag uraknak, akár a rendőrfőkapitánynak, akár a kerületi tanfelügyelőnek, a kár a közmunkatanács elnökének felszólalását. Ilyen irányban eddig mi állandóan nélkülöztük ezeknek az uraknak a felszólalását, tehát nem látom, hogy szükség lenne arra, hogy ezek az urak a törvényhatósági bizottságban helyet foglaljanak, de ha már egyszer ott helyet foglalnak, akkor méltóztassék azoknak szavazati jogot adni. Én a szakképzettség alapján helyet foglaló bizottsági tag urakat könnyen nélkülözni tudnám, miért minden egyes | párt igyekszik a törvényhatósági bizottságba ' olyan bizottsági tagokat delegálni, akik az ő politikai állásfoglalásukat követik, — ezt úgysem lehet kikapcsolni és nem is akarjuk kikapcsolni a törvényhatósági életből, ezt mi egészen nyíltan megmondjuk — de akik e mellett kellő szakképzettséggel, szakszerűséggel is rendelkeznek. Az örökös tagság kérdésében nyíltan és őszintén megmondom, hogy előttem a legszimpatikusabb az lett volna, ha ez azi intézmény nem született volna meg. Én az örökös tagságot úgy képzeltem annakidején, hogy oda egy Apponyi Albertet és hozzá hasonló jelentőségű I férfiakat, a város kiváló és érdemeket szerzett j urait fogják beültetni, akik a törvényhatósági bizottság koronáját, krémjét képezték volna. (Büchler József: Az összes asztaltársasági elnököket meg fogják majd választani!) Ezzel széniben nem egyszer azt láttuk, hogy oda nem ezen az alapon választottak meg fővárosi bizottsági tagokat. (Erődi-Harrach Tihamér: Pénzkérdés!) Ezt nem merném így mondani! Ezt kénytelen vagyok elhárítani. (Büchler József: Jó volna, ha ezt a pénzkérdést megvilágítaná!) Egy közbeszólásról volt szó, amelynek helytálló voltát kétségbevontam, mert arról soha nem esett szó, az nem lehetett alapja a törvényhatósági tagságnak, hogy valakinek milyen a vagyoni helyzete, ellenben alapjai lehetnek a fővárosnál szerzett érdemek. Tisztán és kizárólag ez az egyedüli alapja, hogy valaki a főváros közgyűlésének lehet-e örökös tagja, igen vagy nem. (Büchler József: Akkor miért tettek ilyen intézkedést a törvénybeli) Petrovácz igen t. képviselőtársamnak javaslatát fogadom el, aki azt mondja (felolvassa): »Javasoljuk, hogy az első bekezdésben levő »108« szám helyett »117« szám tétessék; a harmadik bekezdés harmadik sorában pedig »11« szám helyett »10«, az ötödik sorban levő »7—7« számok helyett »8—8« számok tétessenek« — mert ez legalább arányban áll a mostani elgondolással és nem fordítja fel az^ eddigi — bár szerintem is elismert nem ideális — rendszert. Sokat hallottunk még e vita folyamán az úgynevezett •boletta-rendszerrőL az ajánlási rendszerről. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon) Ennél korruptabb^ ennél ostobább, ennél szemérmetlenebb, ennél nagyobb visszaélésre alapot adó rendszert el nem tudok képzelni. Mi budapesti képviselők vagyunk, akik titkos szavazással jöttünk be a Házba. Nekünk nem okozott nehézségeket az, hogy bolettákat gyűjtsünk és a szükséges ajánlásokat megszerezzük, mert bőven állott rendelkezésünkre és hozták híveink az egyes pártszervezetekbe. De meg kellett állapítani a legutóbbi választásnál azt a lehetetlen és megszégyenítő 6G*
