Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

464 Az országgyűlés képviselőházának 21 rendszert, amelynek alapján postásokat kísértek tízen-tizenöten és úgyszólván betörtek magánlakásokba és szedték el a bolettákat azok a bolettagyüjtők, akik elvi szempontokból bár, de a pártoknak szolgálatot akartak tenni. Lehetetlen szituáció adódott elő. így például sokkal több boletta született meg némelyik kerületben, mint amennyi ténylegesen jogosan előf or dúlhatott. Mi volt ennek a következménye? Hogy lelketlen emberek bolettagyártásra is vállalkoztak. A nyomor és kísérő jelenségei rendkívül rossz tanácsadók. A végén bekövetkezett, hogy a választás elnöke látta, hogy ime a zöld boletta és a fehér boletta mellett egészen más új és ugyancsak könnyen érvényesnek található bolettákkal találkoztak a választási bizottságok. (Büehler József: Elöljárósági fiókokból!) Nem is beszélek arról a demoralizáló hatásról, arról a lealacsonyító hatásról, amelyet a boletta-rendszer maga után von. Csodálkozom azon, hogy a belügyminiszter úr, aki szintén a; titkos szavazásnak híve, akiről tudom, bogy tiszta szavazási rendszert akar itt megalkotni, nem hozta először a választójogi törvényt ide, vagy legalább miért nem hozta az ajánlási rendszernek megváltoztatását? Mert mi történik akkor, ha, mondjuk, ötvenen is ajánlhatnának akár közjegyző előtt egy listát s olyan eredmény adódnék a választás végén, hogy egyetlenegy bizottsági tagot se sikerül a törvényhatósági bizottságba beküldeni? Erre én azt mondom, hogy ezzel szemben szankciókat lehet alkalmazni. Valamelyik képviselőtársam felvetette azt a gondolatot, hogy 5000 pengőt vagy bizonyos összeget deponáljon az illető lista vezetője és amennyiben egyetlenegy bizottsági tagot sem hozott be, úgy ezt az összeget el fogja veszíteni. Valamilyen korrektívumot kell találni, de semmi szín alatt nem engedhető meg az, hogy a jövőre nézve olyan rendszert vezessünk be, illetőleg tartsunk fenn, amely már az egyes országos politikai pártoknál is és a székesfőváros törvényhatósági bizottságában is megbukott. A második szakasz beszél még a szakszerűség kérdéséről, amelyre az előbb bátor voltam már a Ház szíves ügyiemét felhívni. A szakszerűség kérdésére nemcsak a törvényhatóságnál, hanem a törvényhatósági bizottságokban is rendkívül nagy súlyt kellene helyeznünk, de ha igénybe vesszük a szakszerűséget, akkor nincs más mód erre, mint az, hogy ezeknek a szakszerűség alapján bejutó igen t. bizottsági tagoknak a szavazati jogot is megadjuk.^ Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Homonnay Tivadar: Kérem beszédidőmnek 10 perccel való meghosszabbítását. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Megadjuk! Sztranyavszky Sándor: Nem! — Zaj a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik a kért meghosszabbítást megadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a meghosszabbítást nem adta meg. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Homonnay Tivadar: T. Ház! A többi mondanivalómat — minthogy idő van bőségesen — a következő szakaszoknál fogom előadni. (Helyeslés a bal- és a széUőbaloldalon.) (Az elnöki széket Bessenyei Zénó foglalja el.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a tárgyalás 2. ülése 193% március 16-án, pénteken* alatt lévő törvényjavaslat 2-ik §-át elfogadhassam s csatlakozom Büehler József képviselőtársam által benyújtott módosításhoz, amely a Ház előtt ismeretes. Ez a módosítás a 2. § törlését javasolja s ezzel szemben egy új szöveg beiktatását kéri, amely a következőképpen hangzik (olvassa): »(1) Az 1930:X

VIII. te. a törvényhatósági bizottság szervezetéről szóló 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: A törvényhatósági bizottság tagjai az összes választók közül választott tagok. (2) Az 1930:XVIII. te. 16. §-ának (3) bekezdése a következőkép módosul: Minden választókerület a választók számának arányában és pedig minden 2000 választó után egy-egy bizottsági tagot választ. (3) A szakszerűség képviselőinek, (1930. évi XVIII. te. 11. § (1) bek. d) pont és 24. \ (1) bek. b) pont) illetőleg helyetteseiknek törvényhatósági bizottsági tagsági joga megszűnik. (4) Az 1930:XVIII. törvénycikknek az érdekképviseletekről szóló 18. §-a és 11. §-ának b) pontja hatályát veszti. (5) Az 1930:XVHI. törvénycikknek az örökös tagokról szóló 23. §-át tárgytalannak kell tekinteni.« Én ezt a módosítást tartom helyénvalónak, mert ez sokkal jobban megfelel a demokratikus felfogásnak, mint a törvényjavaslatban foglalt 2. §. Amikor ezt a módosítást megindokolom, elöljáróban legyen szabad nekem is elsősorban az ajánlási rendszerről szólanom. Én magam is azt mondom, hogy amikor olyan törvényjavaslatot terjeszt a miniszter úr a Ház elé, amely egészen szorosan kapcsolatban van a választójogi törvénnyel, akkor igenis, szükséges lett volna elsősorban a választójogi törvény módosításáról terjeszteni be törvényjavaslatot, mert így adódott volna mód arra, hogy a fővárosi törvényjavaslatnak a választásra vonatkozó rendelkezései is megváltozzanak, azoknak hibás részei helyébe olyan rendelkezések lépjenek, amelyek sokkal jobban megfelelnek az adott viszonyoknak, de ezenkívül a demokratikus közfelfogást is kielégítik. Mert az ajánlási rendszer, amelyről előttem szólott Homonnay képviselőtársam beszélt, tarthatatlan rendelkezése a választójogi törvénynek és ebben az esetben a fővárosi bizottsági tagok választására vonatkozó törvénynek is. Erre csak annyit kívánok ^megemlíteni, amennyi a legutóbbi országgyűlésig választásoknál történt itt a fővárosban a déli választókerületben, ahol köztudomású, hogy f amikor az ajánlási szelvényeket a választási elnök összeszámláltatta, egészen^ hivatalos helyen az derült ki, hogy az ajánlási szelvények száma sokkal több volt, mint a kerületben lévő összes választók száma.^ Ez olyan abszurd valami, aminek a jelentőségét r nem is kell bővebben kifejtenem, mert ez már önmagában véve a legsúlyosabb indok -és érv amellett, hogy egy ilyen rendelkezés nem tartható fenn tovább és hogy azt a törvényt, amelyben ilyen rendelkezés van, minden körülmények között módosítani kell. Ahol ugyanis ilyen súlyosan lehet visszaélni a választási törvénnyel, ott semmiképpen sincsen garancia arra, hogy a választás tisztán lesz lebonyolítható, m/ert hogy több ajánlási szelvény kerülhessen a választási elnökhöz, mint amennyi választó van az egész kerületben,, ez olyan botrányos visszaélés, amelyet magának a kormányniak kellene legelsősorban megtorolnia, illetőleg a kormánynak kellene gön-