Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-248
Az országgyűlés képviselőházának niszter úr mean igen örül az ilyen támogató beszédnek!) Gál Jenő: T. Képviselőház! Nem tagadhatom aneg az elismerést előttem szólott mélyen t. képviselőtársamtól, bár fejtegetéseivel nem értek egyet. Azonban méltányolni kívánom azt ia jó-szándékot, .amely beszédéből kisugárzott, a szorgalmat, 'a jóhiszeműséget, amelyet gondolatmenete elárult. De engedje ímeg t. (képviselőtársam, hogy mindjárt itt elöljáróiban azt mondj aim, hogy beszédének második része, amely a részletekkel foglalkozott és amelyben a főváros berendezkedését bírálta, kétségkívül olyan matéria, 'amely alkalmas a diszkusszióra. Bevezető fejtegetései azonban, (különösen amikor a »Reruni Novarum« és a »Quadragesimo Anno« kezdetű bullákat ennek a fővárosi törvényinek keretébe iktatta, és amikor ezt a nagyszerű magasrendűséget, amely nem ide, nem ebbe az eszmekörbe való, idehozza a napi politika mesgyéjére: helyesléssel nem találkoznak. (Tabódy Tibor: Akkor a »keresztény« szó sem ide való!) Bocsánatot kiérek, a »ikeresztény« szó mint pártjelszó nem való ide, de a keresztény szellem ide való, mert az nem felekezeti kérdés, és én vallom és hirdetem kezdettől fogva, amióta ennék a Háznak tagja vágyóik, hogy ép úgy vallom a keresztény erkölcs szükségességét, mint bárki, aki felekezetileg odatartozik. (Taps a középen.) Amikor azonban t. képviselőtársam odáig megy, hogy beszéde végén a szakbizottságok és egyéb berendezkedések igazolását a Quadragesïmo Anno nagy tételeiből meríti, bocsánatot 'kérek, ezt nem szabad megtenni, és én azt mondom, hogy az a nagy hiba, amely ebben a 'körvonalozásban megmutatkozott, t. képviselőtársaim, azt a rendszert jellemzi, amelynek csak egyik állomása ez a törvényjavaslat. Nem úgy kell taglalni a kérdést, amint t. képviselőtársam tette az önkormányzat szempontjából, ha már ezt a nagyvonalúságot megengedte magának, nem úgy kell taglalni ezt a törvényjavaslatot, amelyet kiragad és a főváros pénzügyi és egyéb közigazgatási berendezettségét taglalja. Amint leszek bátor rámutatni, ez a törvényjavaslat az önkormányzat szempontjából abba a rendszerbe illik bele, és a bírálat is azért olyan, amely a kormány eddigi törvényeiből és törvényjavaslataiból dadukálódik. Azt mondotta Tabódy t. képviselőtársam, hogy törekedjünk egymást megérteni és törekedjünk egymás gondolatmenetét harmóniába illeszteni. Hát hogyan illesszem, én harmóniába az autonómiához, az önkormányzati erőhöz és alkotmányossághoz szoktatott elmémet 1 ? Hogyan, amikor azt látom, hogy minden megelőző törvény az autonómiák lefaragását jelenti? (Ügy van! a baloldalon.) Nézze meg a mélyen t. egységespárt, hogy igaziam van. Itt van, a lapok ma tele vannak az ügyvédi kar jajongásáyal: alighogy tető alá került a törvény s még azt sem engedték meg, hogy ez a kar a maga bírálatának egy közgyűlésen kifejezést adjon. Elvették annak a karnak autonómiáját, amelyről ma úgy emlékszik meg az egyik újság, hogy ez a Kossuth Lajos népe. Nézzék meg a 33-as bizottságot, amely még a parlamenti önkormányzat jogát is kikezdte némikép, (Vázsonyi János: Ügy van! Alkotmánysérelem!) és nézzék meg azt az ajánlási rendszert, amely a régebbi fővárosi törvényben mutatkozik meg. Nem látják-e, hogy amikor a főváros egyeteKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX. Ï. ülése 1934 március 6*án, kedden. 237 mének azt a jogát, amely az önkormányzatban, a választójogban mutatkoznék meg elsősorban, (Vázsonyi János: Becsületes kerületi beosztás mellett!) elveseik, akkor nem szabad hivatkozni arra, amire t. képviselőtársam hivatkozott, hogy ez az autonómiát szolgálja. Kérem, adják meg az elismerést annak a gondolkozásnak is, amely szeretné, higyjék meg t. uraim, hirdetni a nemzeti egység gondolatát, de nem pártk er étben, hanem úgy, ahogyan azt magyar közjogi erők és nagyságok, a legnagyobbak hirdették meg, s amelytől önök eltávolodtak, amikor egy pártkeretbe szorítják a nemzeti egység gondolatát, amikor nem azt az emelkedettséget mutatják, amely párton felül állónak jelenti ki azt, ami a nemzet egységes gondolkozását, szeretetét, létének alapját és alkotmányosságát jelenti. Nem lehet, hogy ezt a jogot kisajátítsa magának egy párt, (Ügy van! Ügy van! balfelöl-) mert ez mindnyájunk joga. A szociáldemokratáktól végig, minden pártnak egyformán joga az, hogy ennek a hazának nemzeti gondolatát, nemzeti érvényesülését, nemzeti erejét, nemzeti fel•sőbbségét, nemzeti tisztaságát felekezeti és faji kérdésektől mentesen mutassa meg és magáénak valllhassa. Eleven tiltakozás szavam egy olyan párt részéről, mint amelyhez tartozni szerencsém van, (Kálmán István: Tessék csatlakozni!) a kisajátítási módszer ellen. Mert engedjék meg, t. képviselőtársaim, a mi pártunk, a nemzeti demokratapárt, amely nevében is hordozza a nacionalizmus erejét és attribútumát olyan párt, hogy mi vagyunk a legjogosítottabbak ennek hirdetésére azért, mert minden párt, amely ebben a parlamentben helyet foglal, újabb keletű, mint a történelmi erejű nemzeti demokratapárt, (Vázsonyi János: Ügy van!) amely a régi, a 'háborúelőtti időkből eresztette gyökerét a talajba. (Vázsonyi János: Nagy-Magyarországból!) Nagyon szeretném, ha egy percig még megtisztelne jelenlétével Tabódy képviselőtársam, akinek figyelmébe ajánlanám a következő két forrást. (Tabódy Tibor: Itt is akarok maradni!) Az 'egyik a törvényhatóság autonómiáját és a nemzeti egységet egybeforrasztva hirdető beszéd, amely 1896. július 8-án hangzott el. Egy beszéd, amelyet — hogy úgy mondjam — a nemzet mondott a királynak. (Tabódy Tibor: Szilágyi Dezső?) Ügy van, helyesen méltóztatik rámutatni, Szilágyi Dezsőnek egy beszéde ez, amelynek ércbeillő tartalma egészen másként világítja meg a törvényhatósági önkormányzat, az alkotmányosság és a nemzeti egység épületét, mint az mostanság történik, (Tabódy Tibor: Más viszonyok voltak!) Viszonyok! Ezek a viszonyok nem lehettek mások soha, mert aki a magyar alkotmány hívének tartja magát, az nem ismerhet változatokat a történelem folyamán. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) Ezek azok az örök igék és ezek azok az Örökbecsű sajátosságok, amelyek ennek a nemzetnek örök létét biztosítják. Eosszul teszi t. képviselőtársam, ha az ilyen megnyilatkozásokat az időszerűség szempontjából bírálja. Szent Istvántól végig Kossuthon keresztül Szilágyi Dezsőig és a többi nagyokig ' nem időszerűség szerint bírálták meg és állapították meg az alkotmányosság feltételeit. Azonban beszéljen helyettem magának Szilágyi Dezsőnek a szava. (Olvassa): »Vegye Felséged kegyesen hálás hódolatát annak a nemzetnek, amely a koronát és az alkotmányosságot soha elválasztani nem tudta. Az egységes magyar állam« — 36 «
