Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-248
238 Az országgyűlés képviselőházának ne,m lehet eléggé a szókat hangsúlyozni — »annak alkotmányos függetlensége, ősi szabadsága, magyar nemzeti oszthatatlan egysége. Az 'egységes államban, az egységes nemzetben legyen sérthetetlen faj- és valláskülönbség nélkül az igazi egyenlőség és egymásrautaltság. A város nemcsak közgazdasági egység, hanem erkölcsi együttesség is a maga önkormányzatában és alkotmányában.« Amikor a hódolatot a nemzet akkori legnagyobb fia útján királya elé viszi és azt mondja, hogy a magyar alkotmányosságban az egységes nemzet faji és felekezeti különbség nélkül átll királya előtt, hol vannak Nyugatnak, vagy Keletnek mai hősei, akik abból élnek, ami itt mint dönthetetlen örök magyar igazság ragyog és sugárzik, hol vannak ezek ettől a gondolatbeli fenségtől? Igen, a divatosságnak ezek az emberei, akiket felkap a hírnév, a divat, ezek a krinolin sorsára jutó politikusok, akik kimennek a divatból, azok, akik ma megengedik maguknak, hogy hirdessék künn, hogy erővel és fegyverrel védtelen embereket legyőztek, és akkor mint ezzel a hatalommal és erővel felruházottak, azt mondják, hogy fajukat védik. (Farkas István: Hazugság!) Sokat láttunk ilyet már a történelem során, de azért mégis mindig a hazához hű, nem a faji és felekezeti osztályozás szerint való egész nép az. amely megtartja és fenntartja a hazát. (Farkas István: Amely elégeti a könyveket! — Friedrich István: Így van!) A könyveket 1 ? Nemcsak a könyveket, hanem az eszméket is elperzselik ezek a gondolatok, amelyeket ezek a inostani nagyon divatos nagyságok hirdetnek. És soha annyira nem lehetett érezni a magyarságnak fenségét és erejét az államkonstrukció szempontjából, mint ezekben az időkben, amikor a környező államokban diktáló erők azt mutatják, hogy az önkormányzat nekik semmi, vagy nekik a nép egész ereje semmi, mert náluk van a fizikai hatalom és a felkészültség és a belső erőknek, a belső nemzeti konvulzióknak lebírásával ők a hatalom- letéteményesei, s mint ilyenek, hirdetik a nemzet jövendőjét. Soha a magyar nagyobbnak nem mutatkozott, mint a mai időkben, amikor ősi királyságának meghirdetésével megmutatja, hogy itt az alkotmányosságot, a nemzeti erőt, ahogyan Sziláigyi mondotta, a koronának és a népnek egybeforrott erejét, ezt a sziklaszilárd erősséget divatos áramlattal megkörnyékezni nem lehet. Tabódy t. képviselőtársam, én nem a Kerum novarum-ra és nem is a Quadragesimo anno-ra, hanem a Szilágyi-féle megnyilatkozásnál még különb forrásra is hivatkozom. Nem kell elmenni sem az egyházi régiókba, sem a külföldi allűrök tanulmányozásába. Maradjunk itthon, (Tabódy Tibor: Rám, mint katolikusra nézve a Quadragesimo anno és a Herum novarum mindig egy magasabb tan, erkölcsi forrás!) Ezt megengedem, de akkor miért hivatkozott képviselőtársam arra, hogy megihlette ez a katolikus ige a luteránus miniszterelnököt. (Derültség a balközépen.) Ha ön megmaradt volna ebben a katolikus atmoszférában, akkor én azt elhinném önnek, de ön itt politikára, aprópénzre váltotta fel a pápa nagy igéjét. (Úgy van! Úgy van! a balközépen.) Ez a nagy különbség közöttünk. Én leboruló hódolattal vagyok a pápa megnyilatkozása iránt, de nem viszem át azt politikai területre, mint ön azt kívánta. (Tabódy Tibor: Akkor miért nem lesz katolikus?) Lélekben talán katolikusabb vagyok, mint sok más, aki magáról ezt hirdeti. (Kelemen Kornél: Ez helyes!) 24-8. ülése 193A március 6-án, kedden. T. Képviselőház! Azt mondottam, hogy egy különb forrásra is hivatkozom. Nem ..akarok adós maradni ezzel; azért engedje meg a t. Képviselőház, hogy ezt a forrást is röviden felolvassam. Amint elfelejtették Szilágyi Dezső igéjét, épp úgy elfelejtették az emberek azt is, hogy van egy közjogi forrás, amely mindennél erősebb és különb. Ez az a közjogi erő, amely a magyar királyságnak erejét, alkotmányos fenségét hirdeti. I. Ferenc József király esküje szövegében hitvallás van a magyar önkormányzat mellett. (Tabódy Tibor: De ki beszélt erről 1) T. képviselőtársamnak nincs joga ezt a bírálatot mondani azért, mert ön volt az. aki még tovább ment ezen a területen. Ez a hitvallás ekképpen hangzik (olvassa): »Mi, I. Ferenc József, Isten kegyelméből stb... esküszünk, hogy Magyarország és társországai törvényhatóságait minden szokásukban és szabadságukban megtartandjuk.« Mit gondolnak t képviselőtársaim a többségi oldalon? Amikor nemcsak a nemzeti erőben megnyilatkozó egységet, hanem külön a törvényhatóságot is királyi eskübe foglaltak eleink, akkor nem érzik-e a történelmi erőknek és időknek szárnybontogatásait, nem érzik-e azoknak a, történelmi. időknek a lehelletét, amelyek előttünk, epigon nemzedék előtt csak a történelmi nagyság emlékezetével hatnak? De ha az ősök iránti kegyelet és tisztelet kenyere ennek az országnak, vájjon nem kellene-e akkor, hogy az az ige, amelyet a király szájába adott eskübe foglaltunk, vezessen bennünket magasrendű gondolatok felé,- vezessen az egység felé s az önkormányzati hatalom felé. Vigyázni kellene nemzethűséggel, vigyázni kellene állampolgársági hűséggel, vigyázni kellene közséari. polgári hűséggel: a citoyennek legfelsőbb fogalmával, leghűségesebb nagyságával arra, hogy azok a törvényalkotások, amelyek efemer jelentőségűek és amelyek a hatalom kiszolgálásária valók, ne fertőzzék meg azt a kultuszt, amelyet a nagyok a maguk klasszikus törvényeiben adtak ennek az országnak. Ha ezt az alkotmány alaptörvényei közé iktatjuk és ha erre hivatkoznak mindazok, akik az önkormányzati erőt a maga szeplőtlenségében és tisztaságában óvják, akik nem kalandoznak úg^y el külföldre mintázatok, divatos politikai áramlatok felé, íhanem ittmlaradnak és azt mondják; igenis, magyar műveltség, magyar jog, tudás, magyar hazafiság, magyar művészet, magyar gazdasági élet, magyar kereskedői és ipari élet, szóval teljes magyar élet csak a magyarság humuszából, abból az alkotásiból származik, amelyet így hagytak ránk eleink: akkor az ilyen törvényjavaslat és a tervezetek átolvasásakor észreveszik, hogy elkalandozás ez az ősi hagyományoktól, elkalandozás ez azoktól a fenséges eszméktől, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) melyek le vannak fektetve azokban a, törvényekben, amelyeket 1848-han és azután hoztak. T. képviselőtársaim! Még csak egyetlen egy mondatot a mások szavából! Csak egyetlen egy mondatot, de azt hiszem, ez betetőzését fogja jelenteni annak, (ha itt egymást meggyőzni akarjuk, ha beszélni akarunk arról, hogy az egységespártiban is kell, hogy legyenek férfiak, akik észbefcapnak és meglátják az eltévelyedést és az utolsó percben megpróbálják, hogy ezt a fővárost ne dobjuk oda martalékul hatalmi túltengésnek és a centralizáció alapján felépített olyan erősségeknek,
