Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

90 Az országgyűlés képviselőházának ï nak sérelmes közigazgatási rendelkezéseivel Petrovácz Gyula és Büchler József képviselőtársaim bőven foglalkoztak; ezekre a magam részéről csak ott fogok visszatérni, ahol néhány szerintem igazságtalan támadás vagy a javaslatot támogató álindok elhárítása szempontjából szükséges. Maga az autonómia lényege teoretice, de törvényeinkbein is meg van állapítva. Az autonómia a oni életünkben — akármennyire lemosolyogták is azt a törekvést, amely az autonómia sérelmét alkotmány sérelemnek állította oda — többet jelent, mint egy egyszerű közigazgatási problémát. Sokszor szoktak arra hivatkozni, hogy a magyar nemzet államalkotó géniusza volt az, amely ezt a nemzetet fenntartotta. Igenis, ennek az államalkotó géniusznak legértékesebb és legsajátosabb produktuma a vármegyei rendszerben kiépült autonómia, önkormányzat gondolata. (Ügy van! Ügy van!) Össze szokták hasonlítani a magyar alkotmányt az angol alkotmánnyal és bizonyos megelégedéssel és bizonyos jogos nemzeti büszkeséggel állapítjuk meg, hogy ennek a f két alkotmánynak a fejlődése sok hasonlóságot tartalmaz. Éppen az autonómia pontja az, amelyre nézve megállapíthatjuk, — és ennek a jogfejlődésnek a világ történetében is értéke van — hogy az autonómia kifejlődésében még Angliát is megelőzte a magyar nemzet alkotmányjogi fejlődése. Angliában az autonómia királyi átengedett hatalomból eredt, a békebírói intézményből fejlődött ki. Nálunk már kezdetben, már Kálmán király idejében az ítél őszéket tartó nádort a vármegye választott bírái kísérték ítélőszéki útján. (Jánossy Gábor: A vérszerződésben is vannak nyomai!) Az egészen ősi alkotmányra nem akartam átmenni, miután alkotmányunk kifejlődése és a vármegyei rendszer kifejlődése valamivel később történt. (Eckhardt Tibor: A vérszerződésben benne van, de most kezdik kivenni!) Méltóztatnak azonban látni az első megállapításnál, milyen nagy különbség van abban, hogy itt a vármegye közönsége, a nemesi közönség, a nemzet nemessége választotta a bírákat, míg ott királyi kinevezés alapján gyakorolták jogaikat f és rövid időn belül kialakult a vármegyei ítélőszék és már a XIII. században választott táblabírák gyakorolták az igazságszolgáltatást. Nem. akarok túlságosan időzni ezeknek a múlt eseményeknek és .a múlt fejlődésnek megállapításánál, csak'rámutatok arra,, hogy ha van sajátságos magyar alkotmányjogi produktum, akkor az éppen az autonómia intézménye. Azt mondja Tóth Pál t. képviselőtársam, hogy az autonómia nem lehet egy lezárt, végleges valami, az is alá van vetve a fejlődésnek. Teljesen igaza van és a magyar autonómia, a magyar önkormányzat végigcsinálta ezt a fejlődésst: végigcsinálta minden vonatkozásban, anélkül azonban, hogy lényegében változott volna. Hogy mi az autonómia lényege, azt Jánossy t. képviselőtársam nagyon precíz meghatározásban adta már néhány évvel ezelőtt is az előző javaslatnak tárgyalásánál és ugyanazt ismételve, nagyon helyesen, előadta most is. Engedje meg azonban t. képviselőtársam, hogy ez alkalommal ne az ő definícióját fogadjam el, amelyet különben teljes egészében aláírok, további megállapításaim alapjául, hanem a magyar törvénykönyvre helyezkedve, egyenesen a fővárosi 1872:XXXVI. te. megállapításaiból induljak ki. Az 1872 :XXXVI. tc.-et én klasszikus h- -4. ülése 1934- február 27-en, kedden. törvénynek tekintem. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Minden vonatkozásban, stílusában, rendelkezéseiben valami klasszikus tömörséggel határozta meg a törvényhatóságok feladatát és az önkormányzat lényegét. Az L872:XXXVI. te. 2. § következőképpen rendelkezik (olvassa): »Az ekkép alakított főváros, mint önálló törvényhatóság, az 1870:XLII. te. értelmében gyakorolni fogja a törvény korlátai közt: a) az önkormányzatot, b) az állami közigazgatás közvetítését, c) foglalkozhat ezenkívül egyéb közérdekű, sőt országos ügyekkel, azokat megvitathatja, azokra nézve megállapodásait kifejezheti, a többi törvényhatóságokkal és a kormánnyal közölheti, s kérvény alakjában a Képviselőházhoz közvetlenül felterjesztheti.« A 3. §. megmondja, hogy mit kell érteni önkormányzat, autonómia alatt, amikor a következőképpen rendelkezik (olvassa): »Önkormányzati jogánál fogva a főváros saját belügyeiben önállólag intézkedik, határoz és szabályrendeleteket alkot és határozatait és szabályrendeleteit saját közegei által hajtja végre, tisztviselőit választja, az önkormányzat és közigazgatás költségeit megállapítja, s a fedezetről gondoskodik, a kormánnyal közvetlenül érintkezik.« Ebben a meghatározásban én az önkormányzatnak teoretikusan megállapított minden elemét megtalálom. Az első megállapítás utal arra, hogy a főváros intézkedik, megállapítja tehát, hogy az önkormányzat alanya a főváros, a város lakossága. Megállapítja, hogy saját belügyeiben intézkedik, önállóan intézkedik és megállapítja végül azt, hogy ez az intézkedés saját választott szervei, saját választott tisztviselői útján történik. Ami a belső ügyeket illeti, ezek valóban változásnak voltak alávetve. Az autonómia kezdetben a maga jogkörében mindenütt a világon alig tartott mást, mint az igazságszolgáltatást és a rendészetet. Azután hozzájárult a katonai szolgálat kérdése. De ahogy az idő fejlődött, ahogy az élet alakult, ezek közül a jogkörök közül egyesek természetesen átmentek a centrális hatalom intézkedésébe, viszont az élet, a technika, a népsűrűség és egyéb körülmények jelentkezése után egészen új körök keletkeztek, amelyek a helyes felfogás szerint az autonómia hatáskörébe tartoznak. Ebből a szempontból tehát nem is igen lehet kifogást emelni, ha egy-egy ügyet a törvényhozás bölcsesége kivesz az autonómia hatásköréből és a centrális hatalom intézkedési körébe visz át; csak nem szabad olyan intézkedéseket Jenni, amelyek már nem a belső ügyek körét szűkítik, hanem magát a belső ügyek létét, fennforgását egyenesen lehetetlenné teszik. Fontos azonban a belső ügyek meghatározásán kívül a törvénynek az a helyes megállapítása is, hogy az önkormányzat alanya a fő- ^ város, hogy ez az önkormányzati jog a fővá- !" rost illeti meg. Természetes, hogy itt is beállott bizonyos fejlődés, mert hiszen, amikor a történelem folyamán az önkormányzat birtokosa a nemesi nemzet volt, természetesen más volt a szerve, más volt a jelentkezési formája, mint ahogy az 1848-i parlamentáris kormányzat megalakítása után jelentkezik a mi alkotmányunkban. A nemesi nemzet helyébe belépett az állampolgárok összessége, hogy úgy fejezzem ki magamat, maga az egész ország, a nép. így állapítja meg ez a törvény is, hogy az autonómiának rendelkező alanya a főváros,