Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-244
Az országgyűlés képviselőházának 2UU. ülése 19$U február 27-én, kedden. 87 látom, mert a jogegyenlőséggel, az önkormányzati elvvel szemben a diktatúra újabb előretörését látom, úgy nemzeti, polgári és konzervatív, mint demokratikus és baladó szempontból el kell utasítanom magamtól a törvényjavaslatot még általánosságban is. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetései utolsó részében szóvátette azt a valamikor, a magyarságnak egy igen szomorú idejében szálló igévé vált mondást, hogy: »bűnös Budapest.« En ebből a reminiszcenciából óhajtok most kiindulni és meg akarom cáfolni azt a most is itt-ott felburjánzó és itt-ott jelentkező tévhitet, hogy Budapest és a vidék között bármiféle ellentét is lehet. (Jánossy Gábor: Nem is volt!) Nem is lehet, nincs is. Mindjárt egy demonstratív példával akarok szolgálni arra nézve, hogy a vidék 'képviselői milyen heroikus áldozatot hoztak éppen akkor, amikor a főváros érdekeiről volt szó, és amikor a fővárost kellett naggyá tenni, hiszen ennek a szomorú, megcsonkított hazának a fővárosáról volt szó. Valamikor, nem tudom hány esztendővel ezelőtt, amikor a nemzetgyűlés ülésezett és az 'adóreformokat tárgyalta, — akkor itt nagyohb részt vidéki, kisgazda, csizmás képviselők voltak — szóbakerült az adóreform, hogy az egyes municipiumoknak, közületeknek, törvényhatóságoknak, városoknak milyen adónemeket engedjenek át. Akkor ez a nemzetgyűlés szavazta meg azt, hogy a kereseti adó, a forgalmii adó, szóval azok az adónemek engedtetnek át a városoknak, amelyek kiadósak voltak. Akkor nem gondoltak arra, hogy ezzel az intézkedéssel, amellyel egyszerre megnyitották a fejlődés útját Budapest előtt, bezárták a. vidék fejlődésének az útját. Hiszen valamikor a háború előtt a vidéki nagyvárosok, nagyközségek, az Alföld nagyközségei voltak olyan gazdasági helyzetben, hogy tudtak saját erejükből fejlődni, tudtak villanyvilágítást csinálni, tudtak járdát építeni, artézikutakat fúrni, egész sereget, mind a maguk erejéből. Azóta nem tudnak, ma és a múlt esztendőben már egyetlenegy alföldi város sem jutott el még addig sem, hogy meglevő artézikútját javítani bírta volna. Akkor is segélyt kellett kérniök az államtól, mert azok az adók, amelyeket a vidék lakosai fizetnek, nem maradnak ott a község pénztárában, hanem feljönnek az állam pénztárába, azok az adók, amelyeket a vidék földadó és házadó címén fizet, mind állami adók, a kereseti adó, egy pár vidéki kereskedőt nem számítva, majdnem nulla ezekben a városokban. Ezeknek a kereseti adóknak átengedése tette naggyá Budapestet, ez adta meg az anyagi alapot a fejlődésre, ez hozta létre ^azt, hogy, nem tudom, Újpest polgármesterének fizetését egy pár 'esztendővel ezelőtt, mint a tisztviselői fizetések esimborasszóját emlegették, azért, tmert egyes városok ennek az adónak nagy hasznát látták ugyanakkor, amikor az alföldi községek elsorvadtak. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezt azért említem meg, mert dokumentálni akarom, hogy a képviselők között sohasem volt a fővárossal szemben semmiféle ellenszenv. Nincsen a vidék városaiban sem. Ha volna, mi vagyunk azok, akik dolgozunk rajta, hogy ezeket az ellentéteket kiküszöböljük és mi vagyunk azok, akik minden erővel azon dolgozunk, hogy az ország fővárosa, még a csonka ország fővárosa is maradjon nagy, legyen nagy, (Jánossy Gábor: Ügy van!) legyen mintaszerű minden intézményében. Mi csak sóvárogva tudunk nézni a főváros igazán mintaszerű intézményeire,- — hogy a magam szakmájáról szóljak — a közegészségügyi intézményekre. Hát hol van falun, a megyében, a vidéken csak egy kis része is annak a közegészségügyi szolgálatnak, amely Budapest lakóinak rendelkezésükre áll? (Ügy vam! Ügy van!) Méltóztassék csak megnézni az alföldi tanyai lakosnak, annak a tiszántúli magyarnak az életét, akinek nem áll rendelkezésére semmi. ami az ember földi életét szebbé vagy jobbá teszi. Ott nincsen villanyvilágítás, ott nincsen járda, ott nincsen sem színház, sem mozi, nincsen Opera, ami itt, hála Istennek, mind megvan. Ott az úriembert is csak a halottkém és a végrehajtó képviseli. (Ügy van! Ügy van!) Tessék ezt a. helyzetet összehasonlítani az ország fővárosának helyzetével és akkor tessék kezüket a szívükre tenni és azt mondani, hogy a vidék lakossága, nem örömmel és büszkeséggel nézi, hogy mégis csak van egy hely az országban, amely a kultúrának olyan magas nívóján áll, mint ahogyan Magyarország fővárosa ... (Petrovácz Gyula: De a vidéknek van joga és szabadsága! — Jánossy Gábor: A fővárosnak is van! — Petrovácz Gyula: Nincs! — Jánossy Gábor: Dehogy nincs! Az urak azt tették a városházán, amit akartak! — Ellenmondások balfelől. — Petrovácz Gyula: Most veszik el.) Méltóztassék megengedni, hogy örömömnek adjak kifejezést, hogy Petrovácz képviselőtársunk azt mondja, hogy a vidéknek van joga és szabadsága, mert eddig mindig azt hallottam ellenzéki oldalról, hogy önöket, vidéki képviselőket nyilt választójoggal választották meg, csak mi vagyunk az igazi képviselők, akiket lajstromos titkos választással választottak. Nagyon örülök azért, mert az előttem felszólalt képviselő úr kitért ennek a lajstromos választásnak, ennek az általános, titkos lajstromos választásnak a hibáira, észrevételeket közölt arra vonatkozólag, micsoda visszaélésekre ad ez módot. Ezekre a visszaélésekre a nyilt választás nem tud annyi módot adni, mint a titkos választás, (Vázsonyi János: Ott van más!) és ha kifogásolni tetszik azt, hogy... (Vázsonyi János: Vannak titkos szavazások a világon,-anol nincsen ajánlási rendszer és nincsen boletta!) Nem oszt és nem szoroz az ajánlási rendszer, mert titkosan oda szavaz mindenki, ahova akar. (Zaj. — Elnök csenget. — Vázsonyi János: A bolettával való visszaélés!) A bolettával való visszaélés megint a pártok politikai szereplésére vonatkozik. Vidéken nincsen meg ez a bolettavásárlás. (Jánossy Gábor: Ott tiszta a levegő! — Derültség a baloldalon.) Mindenesetre leszögezem azt, hogy a nyilt választás mellett is vannak bizonyos előnyök: azok az egyéni értékek, amelyek a falvakban és egyes vidékeken teremnek, jobban tudnak érvényesülni, mint idefenn, ahol a lajstromos választási rendszer mellett elvész az egyes ember egyénisége. (Vázsonyi János: En is az egyéni választás híve vagyok!) Amikor a választási rendszerekről vitatkozunk, kétségtelen, hogy a titkos választás14*
