Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

86 Az országgyűlés képviselőházának polgármesteri állásáról s ő maga állott ki a közgyűlés elé és nevezte törvénytelennek a királyi biztos kinevezését és szólította fel a közgyűlést, hogy annak a működése ellen tiltakozzék. Ennek ellenére, a közgyűlés tiltakozása és bizalmatlansági vótuma ellenére a királyi biztos rendelete folytán a befolyt állami adóknak az állampénztárba való szállítását rendelte el a tanács, s akkor a közgyűlés újra összejött és ezen a közgyűlésen hangzottak el azok a szavak, amelyeket bátor leszek itt ismertetni, s amelyek; kell, hogy mindenkor elhangozzanak, ha az autonómia épületét akarják megbontani, mindenkor kell, hogy elhangozzanak, ha az önkény ahhoz bármikor hozzá akar nyúlni. A közgyűlésen a következő szavak hangzottak el (olvassa): »Lehet, hogy csak jámbor óhajtás lesz a mi tiltakozásunk, lehet, hogy csak imádság lesz. Hát ha imádság lesz is, előttem lebeg egy kép Jókai egyik regényéből, »Az elátkozott család«-ból. A komáromi kálvinista templomot erőszakkal akarta lerombolni az intolerancia, és amikor már csákányt emeltek a templomra és bontogatni kezdték a templom falazatát és tetejét, azért a jámbor hívőknek gyülekezete bennmaradt és imádkozott, zsolozsmákat énekelt az igazság istenéhez. Énnek az önkormányzatnak templomára csákányt emelhet a durva önkény. A mi kötelességünk az, hogy ha recsegnek és ropognak is a gerendák felettünk, maradjunk itt, és ha csak imádkozhatunk, imádkozzunk, hogy segítsen bennünket az igazság, a becsület, a népjog istene.« Igen t. Ház ! Budapest érzése azóta sem változott. Budapest túlélte a darabont-korszakot, Budapest túléli majd ezt a javaslatot is, és a város fenn fog állani akkor is, amikor mindaz, ami sújtotta vagy sújtja, már csak rossz áloan lesz a számára. Ez a város a magyar kultúrának legfőbb, legnagyobb temploma. Ezt talán csak nem lehet bűnéül felróni? Minél több kultúrája van, annál kevesebb az iránta való megértés. Ez a város — amint azt egy múltkor elmondott interpellációmban a pénzügyminiszter úr statisztikai adatai alapján voltam bátor bebizonyítani és feltárni — fizeti a földadó kivételével az egész ország összes adójának a felét vagy legalább is egyharmadát, de minél több áldozatot hoz és minél több a kötelezettsége, annál kevesebb jogban részesül. Nem szeretik, mert nem ismerik, nem méltányolják, mert nem értik meg. T. Ház! Budapest székesfőváros egykor gerinces és öntudatos volt, és remélem, hogy lesz még idő, amikor újra gerinces és ö tudatos lehet. Valamikor Lukács László volt miniszterelnök és pénzügyminiszter adóreformját buktatta el. Akkor bizalmatlanságot szavazott Budapest közgyűlése a kormánynak, és talán elkövetkezik egy másik időszak, amikor fellépésének ismét meglesz az a súlya, hogy egy közgyűlési egyhangú deklaráció és együttes fellépés egy törvényjavaslat elbukását váltja ki. Akkor, 1912-ben, a következő szavak hangzottak el (olvassa): »A felszabadulásnak, a megváltásnak napja volt ez a nap, amely a régi alattvalóból először teremtett polgárt; ez a nap volt, t. uraim, amely megmutatta nemcsak ennek a kormánynak, hanem minden jövendő kormánynak is, hogy ennek az országnak fővárosa már kinőtt a gyermekkorából, hogy ezt jó, vagy rossz gyermekként többé kezelni nem lehet, hogy játékszerekkel és csemegékkel elhallgattatni, vagy virgáccsal fenyegetni nem lehet. Ez az első nap, amely megmutatta azt, hogy van aka. ülése 198U február 27-én, kedden. ratunk, gerincünk nekünk is és nem tűrünk semmiféle diktatúrát, nem tűrjük azoknak diktatúráját, akiknek a városi polgárság lelkéről, vívódásairól, küzdelmeiről, mindennapi életéről halvány fogalmuk és sejtelmük sincs, akik egy elavult, lejárt, túlélt korszaknak az emberei, akik mar tulajdonképpen rég meghaltak és mint élő holttestek járnak közöttünk, megfertőznek minket és hullamérgezésbe viszik ennek az országnak polgárságát. Emberek, akiknek még mindig az a világnézletük, hogy van egy földesúr, kasznár és vannak cselédei; emberek, akik a maguk kormányzati működésében magukat a magasabb hatalom kasznárainak tekintik, minket pedig cselédségnek tartanak, emberek, akiknek belső politikájában is ez a három fokozat: a földesúr, kasznár és cselédség, ez a szentháromság szerepel, akiknek ' nincs fogalmuk a műhelyről, boltról, irodáról, irodalomról, szellemű munkáról, nagy alkotásokról: ezek az agarászó, lefuttató szellemi kanászok, ezek a mi vezetőink, uraim, és innen magyarázható meg, hogy ők a mi jelszavunkban, felhördülésünkben nem látnak mást, mint egy kormányzati kellemetlenséget«. T. Képviselőház! Ezért kell Budapestet ma. is és ismételten büntetni. Ez az igazi indoka, az állandó büntetőexpedíeióimk, ez az igazi indoka az egyre rosszabbodó javaslatoknak. Ez az indoka annak, hogy kellett az 1924. évi törvény helyett az 1930 : XVIII. te. és az 1930 : XVIII. te.-et kell, hogy kiegészítse ez az új törvényjavaslat. De ez a büntetés nemcsak Budapestnek szól, hanem az egész országnak, a magyar ügynek válik ártalmára,. Valamikor 1848 és 1867^ volt a^ kérdés. Valamikor 1848 a függetlenség harcát jelentette. Ma egy látszatfüggetlenségben élünk, — sajnos, trianoni függetlenségben — s idebenn szintén a függetlenségért, az autonómiáért kell harcolnunk. Ez a rendszer nem^ a magyar ügy javára, hanem ártalmára szolgál. Legutóbbi felszólalásomban megtámadtam e helyről a román választásoknál történt atrocitásokat, megtámadtam a román választási matematikát, megtámadtam Romániában a magyarság, a magyar nemzeti kisebbség ellen elkövetett merényleteket. (Gál Jenő: A magyar ngy érdekében!) Ezért két napon keresztül a román parlamentben állandó támadásoknak, szóbeli inzultusoknak voltam alanya. A román napilapok vezércikkei tüntettek ki gyűlöletükkel. Sajnos, nem tudom megadni ezekre a támadásokra azt a kellő választ, amelyet meg kellene adnom. Nem tudom megadni azért, mert nem tudok olyan erővel autonómiát követelni künn, amikor autonómiát kell még idebenn is követelnem. Nem tudok atrocitásokról beszélni olyan erővel künn, amikor atrocitások lehetősége van még idebenn is. Nem tudom az aránytalanságokat támadni olyan erővel künn, amikor még aránytalanság van idebenn is. En ezért kérem annak a lehetőségét, adassék meg az a mód, hogy teljes erővel felléphessünk az igazságtalanságok ellen odakünn, azáltal, hogy ne legyen semilyen igazságtalanság idebenn. En ezzel a rendszerrel szemben, amelyet destruktív rendszernek tartok, hihetetlen, de így van: a konzervatív irányt képviselem, és a destrukcióval szemben a nemzeti irányzatot képviselem. En a revízió gondolatát látom egyetlenegy főprogrammpontnak, és éppen azért, mert ebben a törvényjavaslatban ennek nem hogy elősegítését, hanem megnehezítését