Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

Az országgyűlés képviselőházának 2Ulis választójogi rendszert teremt meg, amelynek rettenetes mivoltát és lehetetlenségét a »Magyarország«ban egy kitűnő cikkben Berecz Sándor hírlapíró mutatta, ki. Ezt a cikket részleteiben itt nem ismertetem, mert bizonyára méltóztattak olvasni. E cikk szerint a jelenlegi rendszer a megbízhatóságot utcák szerint rajonírozza Budapesten, úgy, hogy a Károly-körútnak az egyik oldalán például sokkal többet ér a szavazat, mint a másik oldalon. Ha valaki átköltözik a jobbpartról a balpartra, abban a pillanatban sokkal kevesebbet ér a szavazata, tehát megbízhatatlanná válik; he pedig átköltözik a balpartról a jobbpartra, rögtön megbízhatóvá válik és szavazata sokkal többet ér. En azonban nem erről akarok beszélni, mert ezt már igen sokszor megírták igen kitűnő és szakavatott tollal, mint legutóbb Berecz Sándor, és igen sokszor elhangzott részletesen itt a parlamentben is. En csak azt óhajtom kimutatni, hogy ez a kerületi beosztás a polgári, nemzeti és konzervatív érdekek ellen való. Ha tehát a kormány állandóan azt hangoztatja, hogy ő polgári, nemzeti és konzervatív érdekeket véd és ennek az irányzatnak a szolgálatában áll, pontosan ennek az ellenkezőjét cselekszi és éri el annak a kerületi beosztásnak az alakjában, amely az 1930 : XVIII. tc.-ben van lefektetve. A perifériákat előnyben részesíti, előnybe helyezi a belső városrészekkel szemben, 1925-ben Angyalföld, Zugló, Kőbánya, Lágymányos^ és Öbuda, az öt külváros, egyenként 10 törvényhatósági bizottsági tagot választott. Az 1930 : XVIII. te. ezt az öt kerületet érintetlenül hagyta, ezeknek a számarányát tökéletesen épségben engedte. Ezzel szemben a belső városrészeknél, még a dédelgetett Várnál és a tradíciók folytán állandóan megkülönböztetett bánásmódban részesülő Belvárosnál is leszállította a törvényhatósági bizottsági tagok létszámát, a Várnál és a Belvárosnál 16-ról 10-re. A legkraszabbul azonban azoknál a kerületeknél történt a jogesonkítás, ahol a főváros lakosságának legnagyobb része lakik és ahol ötször annyi szavazat kell e beosztás szerint egy bizottsági tagság elnyeréséhez, mint a perifériákon. Értem ez alatt a Terézvárost, ahol az 1925-ös beosztás szerint 34 bizottsági tag helyett 1930-ban 12, az Erzsébetvárost, ahol az 1925-beli 34-es létszámmal szemben az 1930:XVTIL te. már csak 12 és a Józsefvárost, ahol az 1925-beli 34-es taglétszámmal szemben már csak 14 törvényhatósági bizottsági tag választására adott a törvény módot és alkalmat. Valamivel kisebb mértékben, de mégis megcsonkította 22-rŐT 10-re a Lipótváros és a Ferencváros törvényhatósági bizottsági tagjainak létszámát js. Ez azt jelenti, hogy a kormány a perifériákat a belső területtel szemben előtérbe helyezi, ez azt jelenti, hogy a külvárosokban lakók szavazati joga többet ér, mint a belső területen lakók szavazati joga. Ezt nevezik polgári érdeknek, nemzeti érdeknek, konzervatív érdeknek ugyanakkor, amikor annak, aki az adók többségét fizeti, jogát megcsonkítják annak javára, aki esetleg közsegélyből él. Én a jogegyenlőséget kérem úgy azok számára, akik adót fizetnek, mint azok számára, akik a perifériákon nyomorognak; nem kívánom azok jogát sem elkobozni, de nem akarok prémiumot, előnyt adni a külvárosoknak a belső területekkel szemben, amikor ezt nem nevezhetem £. ülése 193 U február 27-én, kedden. 83 sem nemzeti, sem konzervatív, sem polgári érdeknek. Meg kell emlékeznem a kerületi beosztás aránytalansága mellett az 1930:XVIII. te. legrútabb, legocsmányabb részéről is, amelyet a javaslat szintén nem változtat meg... Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék tartózkodni a sértő imparlamentáris kifejezésektől. A képviselő úr más szavakkal is elmondhatja bírálatát. (Játíossy Gábor: Mondja, hogy ellenszenves! Ez szebb kifejezés! — Derültség.) Vázsonyi János: Az nem volna elegendő, hiszen arról az ajánlási rendszerről beszélek, amelyet maga a belügyminiszter úr is a legélesebben ítélt el, csak megváltoztatni nem volt még hajlandó. (Simon András: Hát akkor döglött oroszlánra nem kell lőni!) Nem döglött, mert él. (Lázár Miklós: És nem is oroszlán!) Ez az ajánlási rendszer még mindig érvényben van és megváltoztatását még mindezideig nem látjuk. Ez az ajánlási rendszer kibővítése annak az ajánlásnak, amely a képviselőválasztósoknál dívik, amely egyszerű aláírásos ajánlás formájában van érvényben. (Jánossy Gábor: Együtt szűnik meg mind a kettő!) A képviselőválasztási ajánlási rendszer is megbukott, mert hiszen méltóztatnak nagyon jól tudni azt az egy csekélységet, hogy a legutóbbi országgyűlési képviselőválasztás idején Budapest déli választókerületében sokkal több volt az ajánlók száma, mint a szavazók száma, ami ennek a rendszernek tökéletes csődjét és bukását jelenti. (Müller Antal: A vidéken is nagyon sok helyen!) Következett a törvényhatósági választásokon ennek kiszélesítése a bolettarendszerrel. A falunak adott^ boletta mellett a város is kapott egy bolettát, a szavazó-bolettát, ez lett a törvényhatósági választások idejében az egyetlen értékpapír, amelyben még kereslet mutatkozott. Különösen az ajánlási idő lezárta előtt volt tomboló hossz ezekben a papírokban, amelyeknek külön árfolyamuk volt, amelyekre külön tőzsde alakult azokból, akiket az jegyes pártok megbíztak a boletták gyűjtésével. Minden pártnak megvolt a maga szervezete az ajánlási boletták gyűjtésére. Ezek a bolettagyüjtők természetesen nem a kaszinók tagjaiból kerültek ki, de ha a, gazdasági helyzet így fejlődik tovább, akkor nagyon könnyen lehetséges, hogy a legközelebbi választásnál már kaszinói tagok is lesznek a bolettagyüjtők között. Ezek a bolettagyüjtők a tőzsdének, az árfolyamfelverésnek, a csereüzletnek, a hamisításnak állandó iskolapéldáit teremtették meg. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ennek kivizsgálása pedig teljesen és tökéletesen lehetetlenné vált, mert hiszen olyan rövid idő alatt kellett végezni az ajánlások átvizsgálásával, hogy a biztos képtelen volt megállapítani, melyik ajánlás igazi és .melyik nem. Egyetlenegy esetre mutatok csak rá, amely mutatja, hogy milyen csalások történtek a bolettával és csak egyesek jóhiszeműsége mentesíthetett néha, ha rájöttek, a csalásoktól. A szabadelvű párt vezére, Eassav Károly feleségének bolettáját a demokratapárt választási irodájába hozták be a törvényhatósági választásokon, mert félrevezette őt egy bolettagyüjtő és csak a mi jóhiszeműségünkön múlt, hogy mi azt természetesen visszaküldöttük azonnal. Ez mutatja azt, hogy tökéletesen és teljesen a csalások sorozatát