Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

Az országgyűlés képviselőházának 2h dig tökéletes egyetértés volt és a politikum is kikapcsoltatott. Csak egy esetet tudok, amikor ez nem állott fenn és pedig tudom azt, hogy valakit, aki szakszerűséggel tényleg vádolnatóan volt tagja a Bszkrt igazgatóságának, mint a magyar államvasutak volt elnöke ós így valamit mégis értett a vasútügyekhez, onnan puccsszerűen ki buktatott ez a tanács azért, inert ellenezte a Hév. megvásárlását és mert útba állt a Hév. (megvásárlásának. Ezt is ugyanaz a rendszer csinálta, mely most szakszerűség utáni vágyról sóhajtozik. Ha összehasonlítjuk a régi közgyűlést, a 400 tagú közgyűlést ezzel az új városházával, akkor nyugodtan és bátran hivatkozom arra, ami a mi pártunk kiáltványában 1923-ban foglaltatott, amit mi nyugodtan és önérzetesen állíthatunk, annak dacára, hogy soha többséget Budapest székesfőváros közgyűlésén nem képviseltünk, de a közgyűlési teremben mégis pártunknak súlya és tekintélye és nagy befolyása volt tisztessége és tehetsége folytán. Ebben a kiáltványban azt mondtuk: »Megalkottunk mindent, ami a mai Budapesten díszeleg. Kész, óriási alkotást vettek át azok, akik minket káromolnak vagy gúnyolnak. Átvették az összes üzemeket, amelyeket mi szereztünk meg: számúkra. Kész ajándékképen kapták. Átvették az iskolákat, átvették a városi házakat, átvették a munkásházakat, átvették a Népszállót, átvették a Vásárpénztárt, átvették a Kenyérgyárat, átvették a fürdőket, mindent készen kaptak, nem szólva arról, amit elődeink alkottak meg, a vásárcsarnokokat. Készen kapták azokat az óriási telekkomplexumokat, amelyeket mi potom áron szereztünk meg, a Krausz-Mayer és Andrássy-féle telkeket és egyéb komplexumok sokaságát, óriási vagyont, kultúrát, gazdasági erőt és azzal, hogy^ kiűztük a kapitalista gazdálkodást a közérdekű üzemek teréről, óriási tisztességet és becsületet haffytunk azoknak, akik a fővárost tőlünk átvették.« Igen t. Ház! Ennek köszönhető, hogy a városháza mai urai nyug'odtan hivatkozhatnak állandóan arra. hogy a magyar főváros gazdasága ma is rendezettebb, mint bármely más főváros gazdasága. Ez — mint bátor Voltam már előbb is mondani — nem a 400-as számon, a 150-es számon vagy a 250-es számon fordul meg, ez azon fordul meg, hogy a törvényhatósági bizottságban a választott tagok legyenek többségben, sőt kizárólagosan csak olyanok legyenek, akik a városért élnek és a város nénével kontaktusban állnak, nem érdekképviseleti és örökös tagok, hanem pusztán és kizárólag Budapest székesfővárosnak választott bizottsági tagjai. Az érdekképviseleti tagságot állandóan a szakszerűséggel szokták indokolni. Az mondják, íiogy azért van szükség érdekképviseleti tagokra, mert ezek ott a szakszerűséget képviselik. Kérdenem azoktól a t. képviselőtársaimtól, akik a főváros közgyűlésén helyetfoglalnak, tudnak-e olyan esetről, amikor az ott bent ülő érdekképviseleti tagok szakszerűség címén felszólaltak volna, vagy általában tudnak-e arról, hogy érdekképviseleti tagok ott a vitában résztvettek volna? (Mozgás.) kivéve a legutóbbi esetet, amikor az orosz szovjettel való szerződés ügyében összehívandó közgyűlésre vonatkozó javaslat ellen felszólalt Pap József érdekképvsieleti bizottsági tag úr. Különben senkiről sem tudom, hogy ott, mint érdékképviseleti tag felszólalt volna és ez alkalommal is valószínűleg — meg méltóz. ülése 198% február 27-én, kedden. 81 tatiik engedni, ha ezt itt megállapítom — nem a szakszerűség címén szólt hozzá a kérdéshez a bizottsági tag úr. Igen t. Ház! Hogy minél kevesebb legyen a választott tag, erre azért van szükség, hogy a más címen bekerülő törvényhatósági bizottsági tagokkal a választott bizottsági tagokat majorizálják. Azért van szükség állandóan módosításokra, azért van szükség új törvényjavaslatokra, mert ez a majorizálás tökéletesen mind ez ideig nem sikerült. 1925-ben kezdődött ez a tendencia, folytatódott az 1930 : XVIII. telkei és ezt a rendszert fenntartja ez a mostani törvényjavaslat, sőt ez Jánossy Gábor igen t. képviselőtársainnak egy indítványa folytán a bizottságban egy csekélységgel még ki is bővíttetett. (Jánossy Gábor: Ügy, mint a vidéken, mérjünk egyenlő mértékkel! — Rassay Károly: Akkor legyen minden úgy, mint a. vidéken! — Jánossy Gábor: Hát nem is ártana egy kis egészséges levegő a vidékről a fővárosba! — Rassay Károly: Azt akarjuk, de nem veszik bele a törvénybe az egészséges levegőt!) Ez csaik az önkormányzat paródiájának nevezhető. Az érdekképviseleti rendszer, amint már bátor voltam mondani, a XIX. században az 1872-es törvény vitájánál is felmerült, ahol Jókai Mór azt mondotta a Képviselőházban, — és ezzel az egy mondattal el volt intézve az érdekképviseleti rendszer — hogy az érdekképviseletig rendszer ellentétben áll a népképviselet elvével. Erre le is vették a napirendről. Ez 1872-iben történt és a XIX. században ez érthető is, mert Jókai Mór mögött ott állott az ő súlya és tekintélye, míg a XX. században Jókai Mórnak már csak szobra van és a szobor mögött valami egészen más áll, ami a századot szimbolizálja a XIX, század nagy eszményeivel szemben. Az 1930 : XVIII. te. teremtette meg az örökös tagok rendszerét. Szerény véleményem szerint^ ha van örökös tagság, akkor az örökös tagságnak egyenlőnek kellene lennie a díszpolgársággal, csak olyanoknak volna szabad örökös tagoknak lenni Budapest székesfőváros közgyűlésében, akik nyugodtan megválaszthatok volnának díszpolgároknak is. (Jánossy Gábor: Hát nem olyanok! Vidéken olyanok! — Friedrich István; Akiket az egységespárt akar! — Jánossy Gábor: Itt nincs párt, itt csak érdemek vannak. — Gál Jenő: Ismeri Lédermannt? Egységespárti szempontból elévülhetetlen érdemei vannak! — Zaj. — Jánossy Gábor: Neveket kérünk! — Folytonos zaj. — Jánossy Gábor: Ha örökös tag, akkor kiváló ember! — Derültséa a baloldalon.) Nézzük csak meg minden kommentár nélkül a kérdést. Méltóztassanak megengedni, hogy felsoroljam, kik azok, akiknek Budapesten nincs utcájuk, akikről nem nevezett el a Közmunkatanács utcát, kik azok, akik nem lettek annak idején örökös tagok és kik azok, akik örökös tagok lettek? Szobra már van, de utcája még nincs Rákosi Jenőnek, nincs utcája Márkus József volt főpolgármesternek, aki a darabont kormány ellen védte meg Budapest autonómiáját, nincs utcája Fülöp Kálmán volt főpolgármesternek, Halmos Jánosnak, Budapest volt polgármesterének, aki alatt nagy alkotások jöttek létre, Eötvös Károlynak, aki^ Budapest kiemelkedő alakja volt, Polónyi Gézának, Khuen-Héderváry Károlynak Budapest Belvárosa képviselőjének és — ne méltóztassék csak fiúi kegyeletnek venni, ha ezt mondom — Váasonyi Vilmosnak sincs. Nem lett örökös tag