Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

80 Az országgyűlés képviselőházának 2U Az 1924. évi törvény alapján, amely 22 kerületben folytatta le a választásokat, ugyanolyan kerületi beosztással, mint amilyen volt az 1920. évi ' Friedrich-f éle országgyűlési választások beosztása, valamennyire visszatükröződött Budapest választóközönségének tényleges akarata, amennyiben az egyik oldalon'a demokratikus blokk, a másik oldalon a keresztény gazdasági párt vonulhatott fel számarányának megfelelő törvényhatósági bizottsági tagok megválasztásával, még bolettarendszer nélkül. Az a párt, az úgynevezett Ripka— Kozma-féle párt, amely az 1925. évi választáson a. szavazatoknak nagyon elenyésző hányadát kapta és amely ennek alapján a közgyűlésben a bizottsági tagoknak összesen csak 10% -iával rendelkezett, mire a közgyűlési ciklus lejárt, már egyik legnagyobb, leghatalmasabb pártja volt a közgyűlésnek, mert közbejött az érdekképviselet, közbejöttek az örökös tagok, közbejött a hivatalbéliek rendszere és közbejött az is, hogy a demokratikus blokk felbomlott és egy szerencsétlen polgármesterválasztás alapján elbukott s a dezertőrök tömege csatlakozott a Ripka—Kozma-féle párthoz, így született meg az 1930. évi törvény és az annak alapján való választás, amikor ugyanaz a Bárezy István, akinek polgármestersége miatt a demokratikus blokk elbukott, már a túloldalnak, a kormánypártnak volt egyik legkitűnőbb oszlopa és amikor egészen más kerületi beosztás és bolettarendszer alapján sikerült teljesen meghamisítani Budapest választóközönsége akaratának képét a közgyűlési teremben. Igen t. Ház! így született meg az a párturalmi rendszer, amely Budapesten 1922-ben még egyetlen képviselőt sem tudott megválasztatni, 1930-ban pedig más kerületi beosztás és más választási rendszer alapján már sokkal szebb képviseletet nyerhetett a városházán, így született meg ez a párturalmi rendszer, amelyet elítél a javaslat indokolása és amelynek kritikáját, méltóztassék megengedni, hogy ismét ne a mai korból vegyem és ismét ne a magam szavaival mondjam el, hanem egy a fővárosi közgyűlést kritizáló beszéddel, amely 1901-ben hangzott el és amely pontosan erre az úgynevezett párturalmi rendszerre vonatkozik (olvassa): »Nem Velence, de Budapest a lagúnák városa, mert a korrupciónak lagunáin épült fel a politikai sekélyezettségnek otthona, amely irtózott, amely borzadt eddig a bátor szótól, amely irtózott, borzadt, hogy oly emberek képviseljék, akiknek van lelkük, vagy egyéniségük, akiknek van bátorságuk és akik arra valók, hogy ezt a fővárost igazán fővárossá tegyék. Azok, akik ellen mi küzdünk, nem képviselik ebben a fővárosban a szabadelvűséget, nem képviselnek egyebet, mint önmagukat és étvágyukat. Egyetlen kormány sem számíthat ezekre a férfiakra, egyetlen kormány fér fiú, aki a kormány hajóját vezeti, nem számíthat arra, hogy a veszély pillanatában ezek fogják megvédeni, de abban biztos lehet, hogy a viharban ezek a patkányok szöknek meg legelőször, hogy a győztes táborba fussanak. Ezek, a helyi zsarnokok egy sajátszerű új kisajátítási jogot teremtettek. A kisajátítási jog r általában abban áll, hogy a közérdek kisajátítja a magántulajdont, ezek pedig kisajátítják a közérdeket a magánérdek javára. Olyanok ezek a helyi zsarnokok, mint az eunuchok, akik maguk isohasem szeretnek, de a szerelemből jól megélnek.« (Gál Jenő: Akik belőle U, ülése 19SU február 27-én, kedden. éltek, azok szöktek meg legelőször mellőle! Eltek a szelleméből és éltek a nagyságából!) 1901 óta ez a beszéd nem vesztette el aktualitását, sőt talán a mai korszakra sokkal találóbb, igazabb kritikát mond, mint 1901-ben Az 1930 : XVIII. te. szerint már teljes volt a kormány felügyeleti joga és tökéletes volt a gyámkodás, amelyet a főváros autonómiája felett gyakorolt. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az 1930 : XVIII. után önkormányzatról beszélni már nem lehetett, osak annak, aki nem tudja, mi az önkormányzatnak a lényege. Mert azt kell kérdeznem, hogy hol van még önkormányzat a fővárost illetően'? De még ez sem volt elegendő, mégis új javaslattal kellett a kormánynak a törvényhozás elé jönnie. Az 1930. évi XVIII. te. leszállította a közgyűlés, a törvényhatósági bizottság tagjainak számát. A leszállítás — méltóztassék megfigyelni — fokról-fokra haladt az 1872. évi törvény megváltoztatása óta. Az 1872-es törvény szerint, ahogy bátor voltam ismertetni, 400 választott, illetőleg 200 általánosan és 200 a virilisták közül választott bizottsági tagja volt a közgyűlésnek. Az 1920. évi törvény ezt leszállította 240-re; 1925-ben felemelték a számot és 250 bizottsági tagot választott 22 választókerületben Budapest székesfőváros. 1930ban a 250-et leszállították 150-re, ugyanakkor a másik oldalon behozták az érdekképviseleti, örökös és hivatalbeli tagokat és most még a 150-es taglétszámot is le akarja szállítani ez a javaslat 108-ra a választott tagokat illetően. Ezt azzal indokolják, hogy azért kell kevesebb számú tag a törvényhatósági bizottság közgyűlésén, mert nagy taglétszámmal à közgyűlés nem mozgékony, osak kisebb taglétszámmal lehet mozgékony, csak kisebb taglétszámmal tud alkotni és teremteni. Méltóztassanak megengedni, hogy azt kérdezzem, vájjon nem produkált-e a város életében sokkalta, de sokkalta többet a 400 tagú közgyűlés, mint a 240 vagy 250 vagy a 150 tagból álló közgyűlés 1920 óta? Az egyik, a 400 tagú, megváltotta az üzemeket, megszerezte a főváros részére a gázmüveket, a vasutakat, az elektromos műveket, megteremtette a kenyérgyárat, az élelmiszerüzemet, az iskolák sorozatát építette fel, megteremtette Budapesten a telekrendezést, megépítette a Népszállót, megalkotta Budapest fürdővárost. Ezzel szemben a 150, illetőleg 250 taggal bíró közgyűlés idején történt kormánypresszióra való megvásárlása a Talbotnak, a Hév. megváltása, a tétényi sertéshizlaló felállítása, Bicskének, a Károlyi- és Wenokheim-palotáknak megvétele, a füvészkert megvétele és egész sorozata azoknak a hasznos beruházásoknak, amelyeket ismertethetnék, de amelyek ismeretesek a t. Ház előtt. Vájjon az-e a lényeg, hogy akkor mozgékony a közgyűlés és akkor tud alkotni, ha kevesebb taglétszámból áll, mintha több táglétszámú? Bocsánatot kérek, a szakszerűség rovására is megy, ha kisebb taglétszámból áll a közgyűlés, mert hiszen minden bizottságban egész embernek kell dolgoznia és lehetetlen, hogy kisebb taglétszámú közgyűlésből egy-egy bizottsági tag több bizottságba kerülve, ott komoly és teljes, egész munkát tudjon kifejteni. Szerintem nem a bizottsági tagok kvantitása, hanem kvalitása és nem a közgyűlési tagok számának a nagysága, hanem tehetsége adja meg a lehetőséget a komoly munkára és alkotásra. A szakszerűséggel és a pártatlansággal kapcsolatban pedig sokszor hallottam annak felvetését, hogy a törvényhatósági tanácsban az egyes pártok között nem volt eltérés, min-