Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

Az országgyűlés képviselőházának 2UU. ülése 193A február 27-én, kedden. 79 iskolája közt. Ez az elméleti vita, amelyben az együk oldalon Kossuth Lajos, a másik oldalon báró Eötvös József vitték a vezér szerepet, végül egyességgel végződött, amely 1848-ban megszülte az 1848-i törvényeket, megalkotta a népkepviseletet, megteremtette a szabadságjogokat es kiszélesítette az autonómiák jogkörét. Ennek alapján jött létre a kiegyezés után 1872-ben Budapest székesfőváros jogi és területi megszületése, amikor a három városrészt, Budát, Óbudát és Pestet törvényileg egyesítették, és belőlük önálló autonómiát alkottak Budapest székes főváros néven. Az 1872-ik évi törvényjavaslat vitájában, amelyet a Ház minden tagjának figyelmébe ajánlok, mindazok a kérdések felmerültek, amelyek a későbbi fővárosi törvényjavaslatok vitáinál újból és újból kísértettek. Felmerült akkor is az érdekképviseleti gondolat, felmerült a főispán-főpolgármester gondolata, a főpolgármesterrel szemben sokan főispáni institúciót akartak. Mindezek a kérdések — a kormányzati ellenőrzés joga — ebben a vitában mind letárgyaltattak és igen kitűnő, igen nívós és igen nagy jogi tudásra valló anyagot találunk Steiger, Házmán, Mátyus, Horn Ede és Jókai 'beszédeiben. Ez az 1872. évi törvény 400 tagú közgyűléssel alkotta meg Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságát. E 400 tagból 200at Budapest tíz közigazgatási kerülete választott, 200 tagot pedig az 1200 legtöbb adót fizető polgár közül, a virilisták közül az egész városiban való egységes lajstrom alapján választottak, mind a kerületekben, mind a virilisták közül nem az arányos képviselet, hanem a többségi képviselet elvei szerint. E 400 tagú közgyűlés eleinte nem foglalkozott nagypolitikai kérdésekkel. A várospolitikai kérdéseket is egészen kicsinyes szempontok szerint kezelték, a kerületi érdekek voltak előtérben, minden kerület önálló pártot, önálló 'klikket alkotott, kerületi törzsfőnökök vezették Budapest közgyűlését és az országos politika annál kevésibbé férkőzhetett be oda, mert az országos politikában akkor kizárólagosan közjogi kérdések uralkodtak, amelyek a város ügyeivel semmi néven nevezendő összefüggésben nem állottak. A törzsfőnökök uralmával szemben és mindazokkal szemben, akik a városházán akkor a politikai hatalmat gyakorolták annak alapján, hogy a városi üzemeknek, amelyek akkor még magánkézben voltak, tulajdonosai vagy főrészvényesei voltak, az üzemek kommunizálására, illetőleg községesítésére és Budapest székesfőváros egységlbe való foglalásával a köizigyűlésen is várospolitikai szempontból, a kerületi külön szempontok háttérbeszorításával alakult egy új párt, a Nemzeti Demokrata Párt, melynek tagjaként ma, itt felszólalok, egy párt 1894-ben, amely Programmjául olyan pontokat tűzött ki, amelyek közül sok, sajnos, még ma is aktuális. Követelte az érdekcsoportok és a családi politikusok hatalmának megtörését. Ezt ma a javaslat indokolása a párturatmii rendszer megszüntetésének nevezi. Követelte a közigazgatás szigorú és erélyes ellenőrzését, az összeférh étlen ség kérlelhetetlen végrehajtását, a protekció visszaszorítását, a fényűzési kiadások ellen való harcot, — lásd Talbot és Hév., hogy ez ma is aktuális — a népesség jólétét és egészségét szolgáló intézmények sürgetését, végül akciót a virilizmus eltörlésére, a községi választójog kibővítésére és a választási eljárás megjavítása érdekében. , T. Ház! Mintha a mai korszakra csinálnánk programmot, ugyanúgy hangzik a 1894ben alakult községi párt programmja. Nemcsak hogy nem haladtunk semmit előre 40 esztendő alatt, de állandóan visszafejlődtünk, állandóan retrográd irányzatban vagyunk, aminek, sajnos, Budapest közgyűlése, Budapest polgársága az áldozata. Ugyanakkor 1894-ben megállapítottuk már a közüzemi politikát illetően is a magunk állásfoglalását, amely szintén aktualitással bír ma is és amely a mai időkre is tökéletesen, világosan szögezi le a mi felfogásunkat, mondván (olvassa): »A város pénzügyi helyzetének javítására követeljük, hogy a hasznothajtó közérdekű vállalatokat a város vegye üzembe, ami alatt nem azt értjük, hogy a város csináljon cipőket vagy ruhákat, hanem azokról a közérdekű és jól jövedelmező vállalkozásokról van szó, amelyek a népesség érdekeinek megfelelően csakis a város által vihetők. Ilyenek a légszesz, a villanyvilágítás előállítása és a közúti vasutak. A nyugati városokban ez nem újság, ott nem adtak át minden hasznothajtó vállalkozást a részvénytársaságoknak. Ott a főváros nemcsak az országszíve, amely ad, egyre ad, hanem agyveleje is, amely gondolkodik és meg tudja óvni polgárainak érdekét.« Egészen világos és tiszta ez, s ez megváltozik majd a tervezetben T. Ház! Ez a Programm, ez a kiáltvány néhány mondattal ért véget, amelyekből egészen röviden akarok csak néhányat ismertetni azért, mert teljességgel a mai korszakra vonatkozik, teljességgel a mai időnek kritikája. Azt mondja (olvassa): »Van Budapesten önkormányzat; néhány ember önmagának kormányozza Budapestet. A néppel szemben a városi közigazgatás rideg bürokrácia, egy kis réteggel szemben önkormányzat. Lassú és gyors, kemény és szívélyes, gőgös és alázatos. A kérdés az, hogy ki kopogtat. De az önkormányzat részesei, a törzsfőnökök azt mondják, hogy az ő uralmuk jogosult, érdemeik az égbenyúlóak, mert az ő vezetésük alatt lett nagy Budapest hatalmas és virágzó.« Ma már nincsenek törzsfőnökök, ma már csak Kozma Jenő van, de nem tudom, hogy e törvényjavaslat után nem azt kell-e mondanom, hogy meg csak Kozma Jenő. Ez az 1894-ből való kritika a mai városházi uralomra is tökéletesen ráillik. Sajnos, visszafejlődtünk 1894 óta. Közjogunk léptei a rák járásához r hasonlatosak, amely hátrafelé jár és míg a vízben él, addig szürke a színe, ha megfőtt, akkor vörös és már ebben is volt részünk. A Károlyi-uralom alatt az önkormányzat megszűnt. 1872-től 1918-ig az 1872-es törvény alapján élt Budapest autonómiája. 1918-ban, a Károlyi-féle korszak alatt megszűnt ez az autonómia és kormánybiztosokat küldtek a városházára. A kormánybiztosokat 1919 elején rövidesen népbiztosok követték. A kommunizmus bukása után azonban nem állíttatott vissza a régi autonómia, hanem egyik törvény követte a másikat, mindig a választás érdekében, mert mindig egy-egy új törvényhatósági választást előzött tmeg. Erre azért volt szükség, mert egyik törvény sem volt teljesen alkalmas arra, hogy Budapest lakosságának, választóközönségének akaratát tökéletesen meghamisítsa. Ez azonban egyre jo'bban sikerült. Ezért kellett az 1920. évi törvény, ezért kellett az 1924. évi reform, amelynek alapján az 1925. évi választás volt, ezért kellett az 1930. évi törvény, amelynek alapján a téli választások lefolytak, és ezért jött most ez az új törvényjavaslat is. 13*