Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

Az országgyűlés képviselőházának 243. eldönti, majd meglátjuk, hogyan alakulnak addig a csoportok. Mindenesetre ez a gyors életbeléptetés mégis csak a rajtaütés jellegét viseli magán, s én ezt szintén nem tartom túlságosan alkotmányos dolognak, mert hiszen a választás nem arra való, hogy meglepetést okozzunk vele, hanem ellenkezőleg, arra való, hogy nagy kérdésekben, amelyeiket a közvélemény s a parlament tárgyalása kiérlelt, a nemzet döntsön. De nem foglalkozom tovább a javaslat részleteivel, mert ezt már megtették mások. Különben is magának a szervezetnek átváltoztatása, vagyis ennek a javaslatnak közigazgatási része nem sérti az autonómiát. Lehet ilyen vagy olyan intézkedés, ilyen vagy olyan rendelkezési; a kérdés az, melyik célszerűbb, melyik praktikusabb, mint mond a tapasztalat. Ezekre a részletekre tehát én nem térek ki. Mint beszédem elején mondottam, én inkább a kormányzati rendszer és szellem szempontjából nézem ezt a javaslatot és bocsásson meg a t. Ház és ne vegye rossz néven a miniszterelnök úr, — aki nincs jelen, tehát annál inkább ki kell ezt jelentenem — ha most a javaslattal kapcsolatban foglalkozom az ő kormányzati szellemével és rendszerével, s ha én talán — valaki talán úgy fogja mondani — túlságosan merész leszek. En közel negyven esztendő óta állok a politikai porondon, ha nem is mindig mint képviselő, hanem mint egy párt hivatalos orgánumának sokáig szerkesztője és Zichy János elnökkel és Ernszt Sándor barátommal idestova 40 esztendeje kritizálunk, ügyelünk és veszünk részt a politikai életben. Amikor mi Tisza István és az öreg Wekerle Sándor politikájával szemben kezdtük meg politikánkat, az nem jelentett tiszteletlenséget. Kijelentem, hogy Tisza István egyéniségénél nagyobb egyéniséggel én nem találkoztam a magyar parlamentben, de ez nem jelentette azt, hogy az ő politikáját helyeselnem kell, aminthogy, sajnos, én utólag sem tudok azok közé tartozni, akik azt vallják, hogy akkor minden jól volt csinálva és sok dolognak nem magunk vagyunk az okai. Hogy a parlamentarizmus még mostanáig sem tudott Magyarországon kifejlődni, még akkor sem, amikor általános, titkos választójoggal kezdtük a nemzetgyűlést, az annak a rendszernek az oka, amelyet az egypárturalom-rendszerrel jelezhetünk, de olymódon, hogy az államhatalom egész telje bele lett vive abba az egy partba. (Sztranyavszky Sándor: Jobb ma a francia heyzet?) En, ha meg méltóztatnak engedni, a francia helyzetet is úgy Ítélem meg, mint ahol a parlamentarizmusnak az általános csődje mutatkozik. (Sztranyavszky Sándor: Ugy van, de ott nem egy párt uralkodik!) De nekem az a nézetem, hogy még a parlamentarizmus csődjéből sem úgy kell kikerülni, hogy valakinek — most már talán nem egy pártnak, de egy egyénnek, aki szervezi maga körül a párturalmat — a hatalma érvényesüljön, hanem az alkotmányreform olyan legyen, amely a mai társadalmi struktúra mellett az önkormányzatnak az elvét éppúgy megvalósítja, mint ahogy az az igazi parlamentarizmus alatt megvalósíttatott. Kérdés, hogy Magyarországon, egy kis országban, helyes volt-e kifejleszteni egy ilyen parlamentarizmust, ahol mindig ,az volt a kérdés, marad-e a párturalom vagy politikai forradalom keletkezik. Itt sohasem volt váltógazdaság és mindannyiunkat, akik ezt képviselülése 1934 február 23-án, pénteken. 71 tük, úgy ítéltek meg, mint akik fel akarjuk forgatni Magyarország még élő konzervatív vezetőinek gondolatát. (Vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Volt a koalíció idejében!) Harminc- vagy negyvenesztendős időről van szó, (Sztranyavszky Sándor; Kétszer volt koalició!) De milyen összeomlás után. Ezért használtam ezt a kifejezést, hogy: »politikai forradalom«. Ha annak a pártnak a politikáját, amelynek tagja voltam és amelynek szellemében tulajdonképpen most is politizálok, a régi néppárt politikáját a kilencvenes évek közepétől kezdve az a liberális és az az egyeduralomra törő rendszer megszívlelte volna, állítom, hogy parlamentarizmusunk is egészségesebb alapokra helyezkedett volna és nem következett volna be a nemzetnek az á morális lehanyatlása, amely bekövetkezett a háború után és, sajnos, még most is nagyon mélyre kezdenek az erkölcsök süllyedni. Sőt állítom, hogy még közigazgatásilag nemzetiségi vidékeken sem fejlődött volna ki az ellenállás úgy, ha keresztény, demokratikus és humánus szellemben ment volna a politika, amiként mi azt Zichy Nándor gróf vezérünk alatt elgondoltuk. Engem ez a történelmi igazolás jogosít fel lelkemben arra, — természetesen az urak nem fogják elismerni — hogy gyanakvással nézzem minden olyan rendszer kialakulását, amely az államhatalmat össze akarja kötni a párturalommal. En Bethlen István grófot támogattam tíz esztendőn át, de mindig megjegyeztem, hogy megint kezdünk visszamenni a régi Tisza-rendszerhez és mindig ezért távolodtunk el az ő rendszerétől is. Nincs költségvetési beszédem, amelyben el nem mondtam volna azt, hogy ebben a tekintetben nem helyeslek sok dolgot, de nagy nemzeti szempontok miatt az összefogásnak, az összetartásnak vagyok a híve. De amikor ez a kormányrendszer minket degradál azzal, hogy csak egy pártnak van jogosultsága, hogy a nemzeti egységet, a nemzeti gondolatot csak egy pártnak lehet képviselnie és mi talán másodrendű hazafiak és nemzeti érzésű emberek vagyunk, természetes, hogy az ember ezt nem tűri olyan könnyen és ezért nem lehet csodálkozni azon, 'ha rámutatok arra, hogy most még jobban rátértünk arra a rendszerre, amely az államhatalmat és a párturalmat egyesíti. (Simon András: A koalíciós rezsim után visszakívánták .még a Tisza-rezsimet!) Hitler elismeri, hogy totális államot csinál, de itt Gömbös miniszterelnök tagadja ezt és azt mondja, hogy ő ezt nem akarja, a valóságban pedig mégis ez történik, sőt az ő katona természete és katona lelke még jobban ki fogja építeni ezt az egész szervezetet. Ezenkívül benne még megvan az a politikai messianizmus, hogy elhivatottnak érzi magát arra, hogy Ő legyen a magyar nemzet megváltója, ami nagyon szép és adja Isten, hogy úgy legyen, de ez mind a hatalomnak olyan kiterjesztése felé tereli a kormányzati szellemet, hogy én ettől sem parlamenti életet, sem pedig a nemzeti erők feltámadását és megerősödését nem várom. T. Ház! Előttem homályosak a kormány politikai céljai. A miniszterelnök úr éppen ezzel a javaslattal kapcsolatban az egységespártban azt mondotta, hogy a parlamenti rendszer világszerte válságban van. Azt mondotta továbbá, (hogy a Führer-rendszer mutatkozik az egyik megoldásnak, ő ezt nem helyesli; de akkor mit helyesel? Erre feleletet eddig soha sem hallottam, ellenben a Führer-rendszer elvi elítésése mellett látom a Führer-rendszernek