Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

72 Az országgyűlés képviselőházának 2U3 gyakorlati megvalósítását, jelenleg még a par­lamentarizmus leple alatt, talán később ennek leple nélkül, ha szükség lesz rá. Miért mondom azt, hogy látom? Senki sem tagadhatja, hogy Gömibös Gyula volt az, még mint (képviselő, aki, ha más formában is, ezt a Führer-gondo­latot nálunk képviselte, 0 kacérkodott valami ilyenféle irányzattal és azért várták tőle azt, hogy diktatúrát fog csinálni. De majdnem azt kell mondanom: nem lenne okos ember, ha dik­tatúrát rendezne be, amikor anélkül is jól tud kormányozni. Mégis, mindenesetre ez volt róla a hit. Most azután megtörtént a nemzeti egy­ség pártjának megalakítása. Kimondották, hogy csak ez az egy párt képezi a nemzeti egy­séget. Jött a vezérség kikiáltása. En Bethlen Istvánról sohasem hallottam, hogy zászlókat tűzött volna ki, (Homonnay Tivadar: V-zász­lókat) hogy vezéri zászlókat küldött volna, a vidéken nyilatkozatokat tett volna és hogy a vezérnek felesküdtek volna, bizalmat szavaztak volna, vagy fogadalmat tettek volna. Azt is látom, hogy a pártszervezés az államhatalom segítségével történik. Ahány főbíró, ahány bíró van a falukban, azokat mind egyszerűen ki­nevezték a párt elnökévé, titkárává. (Felkiál­tások jobb felől: Ez tévedés! — Tabódy Tibor: Ez nemzeti mozgalom és nem pártmozgalom!). Az a neve, hogy nemzeti mozgalom, de tulaj­donképpen egy párt szervezkedés. (Homonnay Tivadar: Naivitás!) De továbbmegyek. A legnagyobb aggodal­mamra a törvényekbe kezdenek belekerülni olyan intézkedések, vagy a törvények végre­hajtásánál történnek olyan dolgok, amelyek megint csak arra vallanak, hogy itt kezdődő­ben van a totális állam kiépítése. A^ Uj Nem­zedéknek már két száma foglalkozott a védett birtokok felügyeletére alakított bizottságok­kal. Az adatokat itt nein olvasom fel, a felelős­ség is a lapé, mert az ő adatai ezek, de meg­állapítom, hogy ebben a lapban az áll, hogy politikai vezéregyéniségek kerülnek a védett birtokok felügyeletére alakított 'bizottságokba. Sőt, egy levélben azt a hírt kaptam — neveket nem akarok mondani, de majd átadom akár a belügyminiszter úrnak, akár a miniszter­elnök úrnak — hogy amikor a védett birtokot mentek bejelenteni, ugyanakkor nem ugyan a bíró, hanem valaki más, ugyanazon a helyen nyilatkozatot kért az illetőktől arra nézve, hogy be fognak lépni az egységespártba. (Sztranyavszky Sándor: Engedelmet kérek, ezt már még sem lehet mondani!) Nálam y an a levél, oda fogom adni. (Sztranyavszky Sándor: Fogjuk ezt ikérni! Aki ezt tette, az visszaélt!) Azért mondom, nem akarok senkit sem gya­núsítani, majd a levelet átadom. (Homonnay Tivadar: Mi lesz vele? — Sztranyavszky Sán­dor: Mindenesetre le fogják vele szemben vonni a konzekvenciákat.— Homonnay Tivadar: Ez már beszéd!) Nem helyeslem azt a rendszert, amely most kialakult, hogy a képviselők prote­zsálnak, ügyeket kijárnak. El is fajult egész rendszerünk és 50-60 képviselő elvégezhetné azt, amit mi végzünk. En bármikor hozzájárulok egy ilyen reform­íhoz: elvi alapon kormányozzák az országot. De hogy most hivatalos pecséttel látják el a kér­vényeket és azok a minisztériumba úgy men­nek fel, hogy azok egységespártiak, ez — bo­csánatot kérek — már csak túl megy azon, amit egy alkotmányos országban pártszerve­zés alatt érteni lehet. Amikor én ilyen gya­korlatilag látom ezt a párturalnuat (Ho­monnay Tivadar: Ezt nem lehet helyeselni. — ülése 193b február 23-án, pénteken. Sztranyavszky Sándor: A fővárosnál nem a pártok neveztettek ki?) akkor nagyon félek ; ha olyan irányelveiket látok a politikában, amelyek reám azt a benyomást teszik, hogy az egyeduralom és párturalomnak kiterjesztése felé megyünk, illetve máris abban vagyunk. Itt van például a centralizáció gondolata, amely — tessék elhinni — Csonkamagyaror­szágon erősödik, hiszen egy ilyen kis ország­ban talán könnyebb is azt megcsinálni. Régen mennyi .kérdésünk volt, amelyet a törvényha­tóság, a főispánok, az arra való emberek ott a vidéken elintézhettek ; nem. kellett volna új központi szerveket teremteni és folyton centra­lizálnunk. Most azt mondják: most lehet centralizálni, inert most nem egy Habsburg­király kormánya van itt, most egészen más a helyzet. Bocsánatot kérek, a centralizálás szempontjából, az önkormányzat elvének szem­pontjából ez is mindegy. Gömbös miniszterelnök úr éppen e törvény­javaslattal kapcsolatban az államfőig hatalom kiterjesztéséről beszélt az egységespártban és erről ebben a javaslatban is szó van. Ezt ér­teném, ha valami veszélyről volna szó, de mi­lyen (hatalma nincs meg a kormánynak, il­letve az államfőnek olyan veszély idején, amely az országot érintheti. Azt mondják, így kell most egyensúlyba hozni a végrehajtó, illetve a törvényhozási hatalmat és az államfő jogát így kiterjeszteni. Nem adok ennek a hí­resztelésnek hitelt, bár azt mondják, nem zörög a haraszt, szél nélkül. Mindig hallunk híreket a vármegyék új beosztásáról, új kerületekről, azok átalakítá­sáról, de ezeket nem hiszem el. A belügymi­niszter úr azonban olyan rossz bizonyítványt állított ki az indokolásban a pártoknak a törvényhatóságban való létezéséről és ural­máról, amely valósággal azt jelenti, hogy az autonómia csődjével állunk szemben, ha to­vábbra is pártok lesznek az autonómiában s akkor nem lehet a bajokat kiküszöbölni. Ha én a pártök uralmát így fogom fel, akkor a parlamentarizmus elvével igen gyengén ál­lunk s akkor inkább azt mondom: amit csiná­lunk, csináljuk nyíltan. Mussolini megmon­dotta, bogy milyen uralmat akar a szolidari­tás alapján s Dollfuss kijelentette (Rassay Károly: Még mem tudja, mit akar! — Derült­ség.) ..., hogy Ausztria misszióját abban látja, hogy a quadragesimo anno társadalmi elvei és reformjai alapján csinálja meg az alkotmányt s Ausztria legyen az első ország, amely egy ilyen keresztény országgá fog átalakulni. Hit­ler is megmondotta, hogy uiit akar. En csak azt kérem, hogy ezen irányelvek és intézkedések helyett inkább mondjuk meg nyíltan, hogy mit akarunk. En például — egé­szen nyíltam megmondom — a legszívesebben hozzájárulnék egy olyan parlamentáris 1 re­formhoz, amely az érdekképviselet és a tör­vényhatóságok — ezt nagyon hangsúlyozom —­az autonómiának bekapcsolásával és a magyar tradíció megmentésével nagyobb életet teremt. (Tabódy Tibor: Quadragesimo anno! Nagyon helyes!) Inkább csatlakozom bármilyen alkot­mányrefoirmhoz, minthogy egy olyan álparla­mentárizmus leplébe burkoljuk magunkat, ahol, tessék elhinni, majd a választásnál meg­figyelhetik — valószínűleg ilyen beszéd után, amelyet ma mondok, majd kellőképpen kezel­nek a választásokon és nem. lesz alkalmam eat még egyszer elmondani; ezért mondom el most (Derültség jobbfelől.) — ina ilyen hatalmi esz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom