Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

70 Az országgyűlés képviselőházának 243. ülése 193 U február 23-án, pénteken. költségvetést a minisztérium hagy helyben, sőt azt hiszem, a fizetések kérdésében még to­vábbmenőleg is lett volna módja a belügymi­niszter úrnak, a kormánynak odahatni, hogy változások történjenek és nem hiszem, hogy ha az üzemekben hibák vannak, jobban fogja ér­teni a dolgot a minisztériumból kiküldött tiszt­viselő, aki bürokráciához szokott ember, mint azok, akik végre is ezeknek az üzemieknek éle­tét látták, résztvettek benne, vagy «lienőrizték. Az, hogy a törvényhatósági tanácsot vissza akarják változtatni, hogy ne politikusokból álljon, nem olyan nagy dolog és hogy erre nem volt szükség, azt inkább csak azoknak a kritikáknak alapján mondom, amelyeket első­rangú közigazgatási jogászoktól olvasok. Ezt a változtatást, hogy ne laikus tanács legyen, lehetett volna kombinálni és akkoir egészen cse­kély változtatással ki lehetett volna küszöbölni ezeket a hibákat, amelyeket a miniszter úr a mostani tanács működésében lát. A másik különbség, amely a belügyminisz­ter úr között és köztünk fennáll, a következő. A belügyminiszter úr azt mondja: ezek az in­tézkedéseim, amelyek a törvényjavaslatban vannak, nem sértik az autonómiát. Illetve ob­jektíve elismeri, hogy átmenetileg természete­sen igenis korlátozzák az autonómiát, de még sem annyira, nem oly kihívóak az intézkedé­sek, hogy egyenesen az autonómia letörését céloznák, vagy egy autonómiaellenes gondola­tot akarnának a törvényhozásba becsempészni. Itt is csak azt mondhatjuk, hogy mi azt gon­doljuk, nincs szükség ilyen, az autonómiát át­menetileg is korlátozó intézkedésekre, ha tehát mégis vannak benn a törvényjavaslatban ilye­nek, ennek bizonyos autonómiaellenességét gya­nítjuk, vagy objektíve látjuk. Azt mondja még a miniszter úr és itt jön a harmadik különbség: enyém a felelősség, hogy a főváros gazdasági élete romlik-e, javul-e, stb., én pedig felelősségem érzetében azt látom, hogy a mostani eszközökkel, vagy pedig az eddigi ellenőrző hatalommal nem tu­dom a fővárost ezen az úton megállítani. Ez a miniszter úr szubjektív érzése. En pedig kény­telen vagyok objektíve nézni egy törvényja­vaslat intézkedéseit és ha objektíve azt látom, hogy azok olyanokat tartalmaznak, amelyeket egyrészt feleslegeseknek tartok, másrészt ame­lyek az autonómia szempontjából és egyáltalán az autonómiai gondolkozásra károsiak, termé­szetesen eizen az objektív alapon az következik be, hogy a régi állapot megmarad. Így látom én, a belügyminiszter úr és köz­tünk, a javaslat ellenzői közt fennálló különb­séget. Már most, ha nézem a tárgyi konkrét rendelkezéseket, amelyek a törvényjavaslatban benne vannak, miben látom itt az autonómia egy^ felesleges sérelmét'! Nem akarok beszélni •arról, hogy mi a miniszter úr szándéka, mert meg van mondva a latin mondásban, hogy de internis^ non judicat praetor, én tehát csak ma­gát a tárgyi rendelkezéseket nézem és a követ­kezőkben tudom megállapítani az autonómia sé­relmét, vagy mondjuk iazt, hogy ezekkel az in­tézkedésekkel olyan könnyen túltesszük magun­kat azon, hogy az önkormányzatot, az önkor­mányzat ideálját, eszméjét ne sértsük. Akár­hogy mondotta Gáspárdy t. képviselőtársam, hogy ő jobban szeretett volna kormánybiztost, én csak azt látom, hogy csak a neve más, mert a főpolgármester is kormánybiztos. Kormány­biztosok kiküldése a magyar jogtörténelembeii mindig nagy hullámokat felverő dolog volt. A királyi biztosok, akik a megyékbe, az autonó­miákba jöttek, lényegében ugyanazok voltak. Véres harcok folytak ezek körül a kérdések kö­rül és megbélyegzett embernek tartották az al­kotmány szempontjából azt, aki ilyen dolgok­ra vállalkozott. A kormánybiztos tehát tulaj­donképpen megvan, csak főpolgármester a neve. A másik dolog, ami szerintem az autonómia eszméjével nem egyeztethető össze, az, hogy olyan tervezetet adhat ki a belügyminiszter úr a főpolgármesternek, amilyet jónak lát. Es most meg kell szavazni egy felhatalmazást, amikor fogalmunk sincs e tervezet konkrét tartalmá­ról. Hozzájárul ehhez az, hogy a tervezet alap­ján minden olyan kérdés, amely egyenesen az autonómiához, vagyis annak legfőbb szervéhez, a törvényhatósági bizottsághoz tartoznék, ipso facto onnan ki van véve és így csak a főpol­gármester fogja ezeket intézni, sőt ki van mondva a 27. %. 7. pontjában az is, hogy az alatt az idő alatt, ameddig a tervezet nincs végrehajtva, semmi olyan kérdést szóba sem szabad hozni a törvényhatósági gyűléseken, amelyek ezzel a tervezettel kapcsolatban van­nak, ö maga állapítja meg, hogy mikor van meg ez a kapcsolat. Bocsánatot kérek, ilyen ál­lapot mellett a törvényhatósági bizottsági tago­kat e törvényjavaslat után elevenen bebalzsa­mozott lényeknek látom, (Bródy Ernő: így sincs semmi értelme!) akik többé az autonómiá­ban tevékeny részt nem vesznek. Most, hogy mégis az önkornmányzati gondolat valami lát­szatát megmentsék, kitalálták a tizenhetes bi­zottságot, a 33-as bizottság analógiájára. Pedig az analógia nem is jó, mert a 33-as bizottságnál ki tudtuk vívni, hogy ha a 33-as bizottság több­sége és a kormány közt ellentét merül fel, akkor az illető ügyet a parlament elé hozzák. A par­lament tehát fenntartotta magának a legvégső szót, ami itt nincs meg. A 33-as bizottság az alkotmány szellemevei talán még Összeegyeztethető. Amikor szanálni kellett, amikor bankok bezárásáról volt szó és 48 vagy 24 óra alatt kellett intézkedni, volt a törvényhozásban annyi önuralom, hogy meg­szavazta ezt a törvényt. Most azonban, hóna­pokon, sőt féléven keresztül mindössze a paprikáról vagy fáról már kiadott rendelete­ket hozzák a bizottság elé. Erre ma már iga­zán semmiféle szükség nincs a pénzügyi sza­nálás szempontjából, ennek analógiáját tehát kár úgy felhozni, mintha ez valamiképpen az alkotmányosság megmentése , volna. r Itt van azután a feloszlatás kérdése. A 'bel­ügyminiszter úr belement aibba, hogy a »ha­laszthatatlan ügyek« kifejezés belekerulDon abba a szakaszba, úgyhogy tulajdonkeppen a régi törvényben adott alaki okoknál fogva le­het feloszlatni. Igen, de ezt illuzóriussa tette az utána való szakasszal, a mostani 28. Vszai, amikor azt mondja, hogy a 2. <H, a belügy­miniszter lépteti életbe s akkor mar lel van oszlatva a törvényhatóság és hat het múlva választanak. Ebben mégis csak rajtaütés van­Tessék elképzelni, hogy július 10-én a belügy­miniszter úr életbelépteti a szakaszt es akkor augusztus nem tudom hányadikán választa­nak. Egy főváros életében hat hét úgyszólván semmit sem jelent, különösen, ha jól kiválasz­tott időszakra esik és addig már egészen mas szervek fogják megszállni-a főváros eletet es hiába beszélnek, a különbség csak az lesz, hogy más pártok vagy más emberekből álló partok lesznek. (Homonnay Tivadar: Dehogy! Ugyan­az lesz! Titkos választás!) A közönség majd

Next

/
Oldalképek
Tartalom