Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

Az országgyűlés képviselőházának 2U3. rosnál, aminek 'következményeképpen sáöbb és jobb jövő fog virradni a főváros polgárságára. T. Ház! Nem akarom a mélyen t. Ház türelmét továbbra is igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Befejezem 'beszédemet, de kijelentem, hogy a részletes tárgyalásra bírálati jogomat fenntartom és azt gyakorolni is fogom. Amikor a főváros mélyen t. vezetősége, illetőleg a közigazgatás működése ellen szólottam, nem vezetett semmi animozitás. Mint önzetlen magyar ember szólaltam fel, látván a fővárosban a gazdálkodás ellehetetlenülését, és amikor a magas fizetéseket hoztam elő, nem az irigység vezetett, hanem az a gondolat, hogy ebben az országban és ebben a nemzetben az együttérzést csak az erősítheti meg és tarthatja fenn, ha a nyomorúságban és a szenvedésben mindnyájan egyformán osztozunk. Már pedig azt az erőt, amelyet az egység ad a nemzetnek, megronthatja az, ha egyesek kivételes elbánásban részesülnek. Én a javaslatot (különben mint eszméim diadalát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon,) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Turi Béla! Turi Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk a balközépen.) Nem tartom a javaslat szerencsés védelmének azt, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam kifogásolta és leszólta azt az engedékenységet vagy lojalitást, — nevezzük úgy, ahogyan akarjuk — amelyet a javaslat tárgyalásánál a t. belügyminiszter úr tanúsított. Én éppen ellenkezőleg azzal akarom beszédemet kezdeni, hogy elismerem, hogy a részletes tárgyalásnál — nem mondom, hogy a legfőbb alapelvekben, és ezért nincs igaza Jánossy Gábor t. (képviselőtársamnak, mikor azt mondta, hogy még azanya sem ismerne rá ebben a javaslatban a fiára, — lojális, engedékeny és megértő volt a t. belügyminiszter úr azokkal szemben, akik a javaslatot ellenezték. Igen különös tehát, hogy éppen a javaslat védelmezője az, aki ezt kifogásolja, elítéli és a javaslatot mégis örömmel elfogadja. (Bródy Ernő: Eszméi diadalát! — Derültség a baloldalon.) Az elhangzott beszédre nem én vagyok illetékes válaszolni. Azért nem, mert én még a főváros élettörténetét sem ismerem úgy, mint ahogyan— úgy látom — az előttem szólott t. képviselő úr ismeri, bár ő sem tagja a törvényhatóságnak, mert hiszen azt mondta, hogy visszapillant a főváros történetére. Némileg átjött a jelenbe is, de inkább olyan időbe pillantott vissza, amely az 1930. évi XVIII. te. elé esik s így azok: a dolgok, amelyeket különben is nagy általánosságban mondott, tárgytalanok, mert hiszen az az 1930. évi XVIII. te. azért jött létre, hogy azokat az anomáliákat megszüntesse. Arra vonatkozólag pedig, amit a jelenre mondott t. képviselőtársam, hogy milyen adatok voltak ebben a tekintetben — és ezeket az adatokat tényleg nem hagyta a jegyzeteiben — mondom, ezekre vonatkozólag azoktól, akik a fővárosi életben részt vesznek, azt hallom, hogy az adatoknak egy része tulajdonképpen már nem áll fenn, (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) mert elküldték, nyugdíjazták és elbocsátották az illetők egy részét, (Homonnay Tivadar: Meg kellett, volna kérdezni Kozmát!) leszállították a nyugdíjakat. Csak ott, ahol magánszerződésbe ütköztek bele, nem tudtak elég energiával fellépni. De ez esetben teljesen alkalmazkodtak a mai kormányzat irányához és szelleméhez, ülése 193í február 23-án, pénteken. 69 amely sehol sem fogad el olyan indítványokat, amelyek a magánszerződéseknek körébe vagy jmondjuk a magánvállalatoknál lévők fizetéseibe nyúlnak bele. Ha ezt a szellemet méltóztatik képviselni — én is ezt képviselem — akkor ne nekünk, ne az ellenzéknek tessék szeimirehányást tenni, hanem a kormánynak, hogy ebben a tekintetben nem megy előre. Amit az álláshalmozásról méltóztatott mondani, hiszen azt hasonlóképpen innen, ezekről a padokról is nemcsak, hogy hangoztatjuk, hanem miután láttam, hogy az álláshalmozás kérdésében a Gömbös-kormány sem akar radikálisabb lépést tenni, én ajánlottam Imréd y pénzügyminiszter úrnak, hogy a jövedelemhalmozást adóztassa meg, úgyhogy a nagyobb jövedelmek progresszíve legyenek megadóztatva és a kétszeres-háromszoros jövedelmek úgy legyenek megadóztatva, hogy bár ezáltal nem nyúl bele a magánjogba, egyszerűen egy adóval megfogja az álláshalmozás kérdését. (Farkas István: De nem teszi meg a pénzügyminiszter sem!) Ezeket a kérdéseket tehát ennél a javaslatnál, mint hangulatot keltő doligokat felhozni azokkal szemben, akik ellenzik a javaslatot, nem tartom objektív vagy helytálló dolognak. Most áttérek magára a törvényjavaslatra. Miután Petrovácz Gyula barátom, szakszerű beszedében az egész szervezetet, mindazt, ami változás történik és magát a törvényjavaslatot igazán behatóan méltatta és tárgyalta, én nem fogok a törvényjavaslat részleteibe menni, inkább úgy akarom megbírálni a törvényjavaslatot, mint a mai Gömbös-kormányzatnak, a mai rendszernek egyik jelenségét és egyik láncszemét. A belügyminiszter úr, amikor elhangzottak a vádak, hogy bizonyos pártcélokat akar szolgálni a javaslat, azt mondotta a bizottságban, hogy ez teljesen ki van zárva, ő sem pártpolitikát, sem a fővárosban észlelt politikai akciót nem akart evvel szolgálni s egyáltalában semmiféle hatalmi túltengés sem vezeti az államhatalom részéről; őt az a gondolat vezeti, hogy a főváros háztartásában, közigazgatásában, de inkább gazdasági életében észlelt hibákat ki akarja küszöbölni. Nem volt a bizottságban senki azon fővárosi párthoz tartozó képviselőtársaim közül, aki el ne ismerte volna, hogy tényleg vannak hibák, amelyeket korrigálni kell és készségesen felajánlották közreműködésüket a jelenben s a jövőben, ezeknek a hibáknak kiküszöbölésére. Nekem azt- kell mondanom, hogy a fővárosi pártoknak ezt a nyilatkozatát őszintének tartottam és így jobb szerettem volna, ha a belügyminiszter úr megragadja ezt a megnyilvánult közös ajánlatot és akaratot és a törvényjavaslat helyett azt fogadja el. A mai törvényjavaslathoz azonban ragaszkodott. Miért? Ha jól tudom, jól reaszszumálom, három dologra utalhatok itt, mint különbségre az ő felfogása és a mi felfogásunk között. A belügyminiszter úr azt mondja: Én ezeket a hibákat, bajokat, amelyeket látok a főváros gazdasági életében, háztartásában, csak ilyen eszközökkel tudom megakadályozni. _ Mi a javaslat ellenzői viszont azt mondjuk, hogy nincs szükség ezekre az eszközökre, hogy ezek a hibák kiküszöböltessenek, mert a minisztériumnak megvan a maga ellenőrzési joga, ott van a közérdekeltségek felügyeleti hatósága, amely belenézhet az üzemek gazdálkodásába is, azután minden szabályrendeletet,