Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

56 Az országgyűlés képviselőházának 2h tott a végrehajtási utasításban ugyanazt asza­vazási módszert előírni, mint ami a közgyűlési választásnál van, ugyanolyan lajstromos ajánlást, ugyanolyan arányos választást. Ha ezt méltóztatott így előírni, iákkor nem .lehet rossznéven venni, ha a pártoknak ez az aránya magában a törvényhatósági tanácsban is érvé­nyesül­Hogy a polgármester akarata nem tudott érvényesülni a pártok akaratával szemben: méltóztassék nekem megengedni mélyen t. bel­ügyminiszter úr, ez nem hiteles és nem jóindu­latú információn alapszik, mert a polgármester úr az ő saját hatáskörét sohasem engedte át a törvényhatósági tanácsnak, (Büchler József: De ha úgy volna, az sem volna rossz!) sőt a polgármester úrnak az volt az egyetlen hibája, hogy nem kérdezte me,g a szakbizottságokat, az általa elintézendő ügyeknél sohasem engedte meg senkinek, hogy jogkörébe beleszóljon, azt viszont soha nem méltóztatott kifogásolni, és nem lehet úgysem megakadályozni, hogy a pol­gármester egyes ügyek érdemleges elintézése előtt megkérdezzen egy-két urat. Hiszen ha megkérdezi a pártok vezetőit, ha megkérdezi egészségügyi, orvosi ügyekben az egyik bizott­sági tagot, műszaki ügyekben a másik hizott­sági tagot, én ebben nem látok olyan veszedel­met, amely a pártok számaránya szempontjá­ból a polgármester intézkedéseit akadályozná. Ezt kizárni sem most meni lehet, sem az új tör­vényiben nem lehet, sem a jövőben soha kizárni nem lehet. Nem is ott volt a baj, hogy a polgármestert nem lehetett felelősségre vonni, hanem ott, hogy a polgármesterre nem lehetett rá telefonálni,' il­lehetőleg eredményesen nem lehetett rátelefo­nálni. En nem védem a tanácsot egyénileg. Mint tanácstagnak, óriási megkönnyebbülés idegeim számára egy r hosszú élet biztosítása, ha nincs törvényhatósági tanács, mert azt a komoly, nagy, nehéz és^ felelősségteljes munkát, ame­lyet az ott tanácskozó urak heteken át erős, hosszá ülésekben végeztek ingyen, díjtalanul, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül, nem is illik elfogadni, nemhogy élvezet volna vé­gezni. Mi azt önzetlenül, áldozatkészen és a közügyekért^ való lelkesedésből elvégeztük. Ha tehát fel méltóztatik menterii attól és le mél­tóztatik mondani azokról az energiákról, ame­lyeket így a főváros igénybevehetett, ezentúl pedig nem vehet igénybe, nekünk az egyénileg nem fáj és semmi kellemetlenséget nem okoz. Ellenben azt állítjuk', hogy hiány marad a tanács eltörlése után, a közigazgatási rendszer­ben marad egy betöltetlen hiány és hibák kö­vetkeznek^ be. Mert méltóztatik egészen apró ügyeket áttolni a közgyűlés elé, ahová azok nem valók, s az olyan ügyeket, amelyek a ta­nácsnak intelligens testületében egy szó nél­kül, az előzetes ismertetés alapján, vita nél­kül elfogadtattak, ezentúl a közgyűlésben órák hosszat tartó viták után fogják elfo­gadni s a közgyűlés munkamennyisége és a közgyűlések száma úgy megszaporodik, hogy ott permanens közgyűlések lesznek. És ez, mélyen t. belügyminiszter úr, nemcsak költ­séget jelent, hanem az ügyek hátráltatását is jelenti, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert minden hivatalnokember, ririnden admi­nisztratív tisztviselő fázik az olyan ügyektől, amelyek a közgyűlés elé kerülnek, iparkodik tologatni^ ameddig bírja, kihúzni,"hogy ne menjenek'a közgyűlés elé, s azután, amikor az ügy a közgyűlés elé kerül és ott heves és nagy S. ülése 1931 febrwár 23-án, pénteken. viták után megszavaztatik, van néki egy fel­lebbezési határideje. Szóval anriyira kihúzódik az ügyek elintézése, hogy ez nem lesz sokáig .fenntartható. Ha racionalizálásról beszélünk, akkor ezt racionalizálásnak igazán nem lehet mondani. Viszont azonban nagy ügyek kerülnek a polgármester kezébe, olyan nagy ügyek és olyan ügyek, amelyeket én az egyéni felelős­ség alapján elintézhetőknek a magam részé­ről nem tartok. A polgármester is csak egy ember és bármilyen kitűnő munkatársai le­gyenek, ő maga nem láthat át mindent, a pol­gármester nem lesz képes az ő egész reszort­ját, amelyet most a törvény még ráruház, a •maga részéről átlátni. Azt állítom, hogy a pol­gármester vagy egy aláíró gép lesz és felüle­tesen intézi el az ügyeket, vagy nem lesz ké­pes elintézni az ügyeket és azok elintézése késlekedni fog, ami ismét az adminisztrá­ció lassúbbá tételét fogja eredményezni. A polgármester — bárki legyen a leendő polgár­mester — csak egy ember és egy ember mun­kabírását ennyire megpróbálni terhelni: az a fizikai lehetőség határain túl van. Minket, mélyen t. belügyminiszter úr, nem altérai az az elv, ha a közgyűlés munkaképességének ér­dekében a közgyűlési tagok létszámát leszállí­tani méltóztatik, nem lényeges az, hogy hány tagja van a közgyűlésnek, de lényeg az arány; az már lényeg, hogy milyen arányban vannak a választott tagok, az autonómia által közvet­lenül és közvetve választott tagok és milyen arányban vannak a nemválasztott tagok, tehát a tisztviselők, az- érdekképviselők, illetve a szakszerűség kép vis élői. Most a bizottsági tárgyalás során méltóz­tatott e>gy lapsusba bekerülni, (vitéz Keresztes­Fischer Ferenc belügyminiszter: En nem kerül­tem bele, ön szavazta meg ellenem!) mert le méltóztatott szállítani eredetileg 42 taggal a közvetlenül választott tagok számát, 10 taggal az örökös tagok számát, vagyis az egyik oldalt 52 taggal, és méltóztatott leszállítani tízzel a szakszerűség képviselőinek a szavazati jogát. A bizottsági tárgyalás alatt épp azon az elvi ál­lásponton voltam iés vagyok most is, miniszter úr, hogy igenis oda be kell engedni a szaksze­rűség képviselőit és nekik szavazati jogot kell adni, vagy nem kell őket odaengedni, de hogy odaengedjem őket és szavazati jogot ne adjak nekik, ezt nem tudom öszeegyeztetni^ azoknak­az uraknak méltóságával és hivatali állásával. En tehát azért szavaztam meg ezt az indítványt, •mert igenis helyesnek tartom, hogy a szaksze­I xűség képviselői, ha már tagok, ne esak tanács­kozó tagok legyenek, hanem szavazati joggal is bírjanak. Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédideje. Petrovácz Gyula: Tisztelettel kérem beszéd­időmnek egy órával való meghosszabbítását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! De akkor korigálni kell ezt a lépést. Ha a mi­niszter úr most nem járul hozzá és, ha a Ház nem szavazza meg, akkor a dolog rendben van. Ha azonban a Ház ezt az oldalt felemeli, akkor méltóztassék a miniszter úrnak hozzájárulni a -másik oldalnak is legalább ugyanilyen számban való felemeléséhez. Ha tízzel felemelik a nem választott bizottsági tagok számát, akkor az arány csak akkor marad meg, ha legalább is tízzel felemelik a másik oldalt is. (Büchler Jo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom