Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

54 Az országgyűlés képviselőházának 24-< kezeseinek háromnegyed része. Az 1930 : XVIII. te. belenyúlt az autonómiába, nem fog azonban ártani a mai helyzettel való összehasonlítás tekintetében, ha ennek az indokolásából is ^fel­olvasóik egy részt, mert hiszen ennek a törvény­cikknek az indokolása is egészen másképpen gondolkozik az autonóniiák tekintetében. Azt mondja ez iaz indokolás (olvassa): »A felügyeleti jogkör hathatós gyakorlása a köz­igazgatás törvényességének elsőrendű biztosi­téka, viszont kétségtelen, hogy a felügyeleti jogkörnek egyoldalú és mértéktelen kiterjesz­tése veszélyezteti ;a felügyelet alatt álló ható­ság törvényes jogkörét, tehát esetleg magát az Önkormányzatot is. A felügyeleti jogkörnek erélyes gyakorlását a közérdek követeli, de a kellő határon túl terjeszkedő felügyelet ellen az önkormányzati jog sértetlensége követel vé­delmet.« Ezt mondotta az 1930 : XVIII. te. indoko­lása és ezek ma is nagyon megfontolandó sza­vaik. Az önkormányzatba való túlerős beleszó­lás az önkormányzat halálát jelenti. Hogy azonban az 1930 : XVIII. te- működni engedte az autonómiákat, azt kétségtelenül meg kell állapítani, mert különben ez a mai törvényja­vaslat nem jött volna létre. Az 1930 : XVIII. te. azonban nem engedte működni, nem engedte érvényesülni a törvényhatóságban az idegen akaratot, amit e törvény hátrányául róttak fel. T. Képviselőház! Akkor is megérteném ezt a törvényjavaslatot, ha a városház vezető té­nyezőinek iránya nem egyeznék meg a kor­mányzat vezető tényezőinek irányával, ha pél­kormáinyzat vezető iránya keresztényszocialista, dául úgy volnánk itt, mint Bécsben, ahol a a városház vezető iránya pedig a szociáldemo­krácia volt. Ha ott a kormányzat egy nevezőre akarja hozni, vagy divatosabban mondva, gleichschaltolni akarja az intézményeket, talán meg lehet érteni és meg lehet magyarázni azo­kat az intézkedéseket, amelyek az autonómiát elkobozzák, és amelyek az autonómiát ott egy­irányba, a kormányzat irányába állítják be. De mély tisztelettel kérdem : a pesti városházán ez a helyzet"? Hát a főváros hivatalos vezető­ségében akár nemzeti, akár polgári, akár ke­resztény szempontból nem azok az elvek érvé­nyesülnek-e, amelyeket a kormány a magáénak vall? Es vájjon az a helyzet, hogy abszolút többség nem lévén, ott koalíciós kormányzás van, — amelyben a kormány mélyen t. pártja is részt vesz, tehát az autonómia életében a kormány mélyen t. pártjának a befolyása tel­jes mértékben érvényesül, igaz, hogy nem ki­zárólag és korlátlanul, hanem a legnagyobb pártnak, a keresztény pártnak a korlátozásával — még nem axt jelenti, hogy ... (Zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! Petrovácz Gyula: ... itt differencia van a vezető tényezők irányában. Az igen t. vezető tényezők nemzeti iránya, keresztény iránya vi­tán felül áll, ezekkel szemben nincs tehát ok ilyen statáriális intézkedések hozatalára, nincs ok, amiért az autonómiát gleichschaltolni kel­lene és nincs is rá lehetőség, amint azt később talán ki fogom mutatni. Az, hogy a közigazgatásban pártélet volt, az magától értetődő és természetes dolog, mert hiszen az autonómia választása pártök alapján a törvényben biztosított pártalapon történik. Nem is állítom, hogy magában a [közigazgatás­ban volt pártélet, hanem azt állítom, hogy a kormányzásban volt pártélet, a kettőt pedig na­gyon szét kell egymástól választani. Azt állí­'. ülése 193 U február 23-án, pénteken. torn, hogy a törvényhatósági tanács nem végre­hajtó, hanem egy kormányzati szerv volt és mint kormányzati szervnek igenis köze és joga volt politikai irányokat képviselni. Csodálko­zom azon, hogy a székes fő városnak ezt a tör­vényhatósági tanácsát így máról-holnapra szükségtelennek találják ugyanazok, akik fok­rom évvel ezelőtt ezt szükségesnek találták, íbi­szen a tegnap felszólalt Jánossy Gábor igen t. képviselőtársam h áram esztendővel ezelőtt ugyanazzal a hévvel védelmezte, illetőleg sza­vazta meg a törvényhatósági tanács intézmé­nyét, amely hévvel most azt eltörlendőnek tartja és feleslegesnek minősíti. Ugyanaz a kormánypárti többség szavazta meg az 1930. évi XVIII. tc.-ben a törvényhatósági tanács intéz­ményét, amely többség ma, három esztendő után ugyanezt az intézményt eltörlendőnek és feleslegesnek tartja. Nem lehet, mélyen t. Kép­viselőház, egy főváros szervezete politikai já­tékszer, váltakozó kormány irányzatok kezében. Akkor azt mondták, hogy az autonóm elemnek a kormányzásba való bevonása helyes és a hi­vatalnok elemnek innen való kiszorítása fontos, most megfordítva van a játék, most általában az autonóm elem kiszorítása a fontos és a hiva­talnok elem predomináns szerepét fektették le elvként a törvényjavaslatban. Ezt nem lehet egyszerre és egymásután így elintézni. Ha a pártélet ellen- van valami kifogás, ak­kor azt állítom, hogy a múlt sohasem lehetett ebben olyan bűnös, mint a jelen, vagy a mutat­kozó jövő, mert a belügyminiszter úrnak az az elmélete, hogy a közigazgatásból a politikát ki kell hagyni, a belügyminiszter úr pártjának él­harcosai viszont azon vannak, hogy a politi­kát a közigazgatásba be kell vinni. (Ügy van! a balközépen.) Azt állítom, hogy igenis nagy missziót teljesítene a belügyminiszter úr, ha ezt a saját helyes elvét, hogy a közigazgatást el kell választani a politikától, keresztülvinné nemcsak a fővárosban, hanem az egész ország­ban, a vármegyékben is. (Ügy van! Ügy van! — Taps balfelöl és a balközépen.) A imi igen t. kisgazdapárti testvéreink állandóan arról pa­naszkodnak, hogy a közigazgatás és a politika össze van keverve a vidéken a megyei autonó­miákban, (Ügy van! a baloldalon.) a közigazga­tás és a politika ott fedi egymást (Ügy van! a baloldalon.) és itt a miniszter úr azt mondja, hogy nem helyes, helytelen és kizárandó min­den politika a közigazgatásból, a feleknek tud­niok kell, hogy az ő ügyeiket politikamentesen intézik el. (Ügy van! a jobboldalon.) Mélyen t. miniszter úr, ezt teljesen osztom és nagyon ké­rem a miniszter urat, méltóztassék a teóriát és a praxist bemutatni egymásnak, mert nincse­nek egymásnak bemutatva, nem ismerik egy­mást. Méltóztassék ^bemutatni őket egymásnak a vidéken is és a fővárosban is méltóztassék meg­mondani a mélyen tisztelt élharcosoknak, hogy ne a hivatalokban, ne az iskolákban, ne az üze­mekben próbáljianak politikai pártot szervezni, (Tabódy Tibor: Hiszen ha ott beszerveződik va­laki, rögtön elveszik az állását! — Zaj. — Kas­say Károly: Mi van a sofőrökkel 1) méltóztas­sanak azt a népgyűlésekre hagyni. Mi a mi szervezeteinket mindig a népgyűléseken csinál­tuk és sohasem a hivatalokban. A belügymi­niszter úrnak ezt az igen helyes elvét például méltóztassék a párt közszeretetbén álló elnöké­vel szemben érvényesíteni, 'mert az egységes­párt közszeretetben álló elnöke maga jelentette ki, hogy neki kell egy bizalmi emberének len­nie a polgármester mellett, mint a párt bizalmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom