Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

Az országgyűlés képviselőházának 2h3. emberének. Ez, igenis, iá politikának a közigazgatásiba való bevitele. Kardinális közigazgatási tételképpen állítják azt, hogy a törvényhatósági tanács nem. vált be, ellenben a kisgyűlések a vidéken beváltak. Mélyen t. Képviselőház! A kisgyülések elve és .a tanács elve szóról-szóra ugyanaz, mindkettőnek az elve az, hogy a kisebb, apróbb, jelentéktelen ügyekkel nem kell és nem szabad a törvényhatósági bizottsági közgyűlést terhelni, a kisebb, apróbb, jelentéktelen ügyeket a tanácsnak kell elintéznie, egy kisebb szervnek kell elintéznie. A volt belügyminiszter úr javas1 latában eredetileg azt is kisgyűlésnek hívták, csak mikor mára javaslat tárgyalás alá került, akkor találtunk a »kisgyűlés« szó helyett egy másik szót, a »tanács«-ot, még pedig abból a szempontból kiindulva, hogy történelmileg minden városnak volt magisztrátusa és magisztrátus nélkül el sem lehet képzelni várostEbből az elgondolásból jött létre a »tanács« szó és csak, hogy a volt hivatalnok tanáccsal össze ne tévesszék, azért egészítettük ki törvényhatósági tanács«-ra. De eredetileg a miniszter úr első javaslatában ez szintén kisgyűlésnek volt nevezve. Ennek a kisgyűlésnek szintén megvan a maga szükségessége és jogosultsága. Mi igenis ragaszkodunk ahhoz, hogy a városi tanácsúak ez a tradicionális szerve és elve megmaradjon és mondom, hogy ezt vissza kell és vissza is fogjuk állítani legközelebb. De máris visszaállítja a mélyen t. belügyminiszter úr ezt a tanácsot ebben a javaslatban. Mert minek nevezzem azt a huszonöttagú pénzügyi bizottságot, amely elé kell vinni minden ötven pengőn felüli ügyet, amely pénzügyi bizottság egyelőre, mint konzultatív testület ugyan, a nyilvánoság előtt "működvén, maga is egy tanácsot jelent, amely a közgyűlés előtt és a közgyűlés számára minden ügyet megtárgyal és véleményez? Vagy minek nevezzem azokat az albizottságokat, amelyeket a fellebbezési ügyek ellátása ^ céljából méltóztattak szerveztetni a közgyűlésekből? Hiszen a fellebbezési ügyek elvégzését nem méltóztatnak a' közgyűlés plénumára bízni, hanem fellebbezési albi»ttságokat méltóztatnak létesíteni, amelyeknek hatáskörét ellátni eddig a tanács joga volt. A tanács hatáskörének egy részét tehát az albizottságokra méltóztatnak ruházni. És minek nevezzem, ha nem a tanács csöke vényének azt a 17-es ellenőrző bizottságot, amelyet a főpolgármester úr mellé, mint véleményező testületet méltóztatnak tenni? Mind a (három nem a tanács maga, de mégis a tanácsot pótolja, amely tanács mind a három műveletet elvégezhetné, ha fenn méltóztatnának tartani. Ennek a három szervnek a létesítése egyedül és kizárólag azért szükséges, hogy pótolják a tanáes eltörlése által képződött hiányt. A közgyűlésre azt méltóztatnak mondani, hogy meg-fosztatott az ügyek átfogó ismeretétől. En azt állítom: ellenkezőleg, a közgyűlés átfogó ismereteit csak fokozta a tanácsi előkészítés. Igen sok olyan argumentum hangzott el pro és kontra a tanácsban, amelyek a közgyűlésen már nem kerültek elő és ezért a közgyűlés munkaképesebbé váltAzt mondja a miniszter úr, hogy vannak első- és .másodosztályú bizottsági tagok. Ez mindig volt és mindig lesz. Ha én első- és másodosztályúnak nevezem azt, hogy valaki tagja-e a tanácsnak, vagy nem, akkor első- és másodosztályúnak nevezhetem azt, aki tagja a pénzügyi bizottságnak, vagy nem. Ebben az értelemben mondhatom azt is, hogy vannak elsőülése 193 í febrmr 23-án, pénleken. 55 és másodosztályú képviselők, akik például tagjai a 33-as bizottságnak, vagy nem tagjai a 33-as bizottságnak, (Ügy van! Ügy van! balfélol.) mert azok is olyan tárgyalásokban vehetnek részt, amelyekben a képviselők másik grémiuma nem vehet részt. Sőt azt is mondhatom, hogy vannak első- és másodosztályú képviselők olyanok, akik kapnak meghívót a miniszterelnök úr fogadásaira és akik nem kapnak. (Derültség. — Taps half elől.) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy el kell törölni a külügyi bizottságot, el kell törölni a 33-as bizottságot, de ez az első- és másodosztályú képviselőség a külügyi bizottsági, 33-as bizottsági, vagy pénzügyi bizottsági tagsággal automatioe előáll. Ha tehát ez a rendszer itt is megvan, nem lehet ezt hibának felróni a törvényhatósági bizottságokkal szemben. De én azt is állítom és bizonyítom, hogy a főváros közgyűlése a tanács létesítése óta még többször ült össze, mint a múltban. A törvényhatósági közgyűlés 1928-ban 26, 1929-ben ugyancsak 26, 1930-ban pedig 25 ülést tartott. Akkor meghoztuk az új fővárosi törvényt és az 1930. évi XVIII. te. után 1931-ben már 31 ülést, 1932ben 36 ülést és 1933-ban 34 ülést tartott a törvényhatósági bizottság. Látható tehát, hogy a törvényhatósági bizottság még fokozottabban ülésezett, tehát az ügyekkel még fokozottabban foglalkozott. Igenis, a mi közgyűlésünk az ügyek teljes ismeretével bír és a közgyűlésünk az ügyeknek nemcsak az előkészítését, hanem a megtárgyalását is a legnagyobb komolysággal szokta végezniAzt méltóztatik bűnül felróni, hogy a tanács tagjai a pártok legtekintélyesebb exponensei? Hát azt hiszem, hogy ez csak természetes! Vidéken is a kisgyűlések tagjai a vármegyék legtekintélyesebb exponensei, hiszen csak az uborkából szokták az éretlenjét leszedni. Ennek következtében, ha a pártok legtekintélyesebb exponensei vannak a törvényhatósági tanácsban, ez nem hátrány, hanem előny. (Friedrich István: Tabódy tudja, ő is ott volt s milyen jól dolgozott velünk! — Rassay Károly: Védte azt a tanácsot! — Friedrich István: Nagyon jó tanácstag volt!) Hogy a törvényhatósági tanács 26 tagja közül 19 törvényhozó volt, ez lehetett kényelmetlen a kormányzatnak, de nem volt hátrány az ügyekre nézve. Igenis, hogy a 26 tagú tanácsban 19 törvényhozó volt, ez a kormánnyal való érintkezés szempontjából elsőrendű érdek és a főváros részéről szükségesség volt. Hogy pedig itt a pártok, a pártok számarányai érvényesültek, errenézve csak arra kell utalnom, hogy hiszen maga a törvényhatósági tanácsot létrehozó 1930:XVIII. te. szakaszokban biztosítja a pártok arányszámát. így például a 17. § 5. bekezdése ezt mondja (olvassa): »A szavazólapokon az egyes pártok által ajánlott jelöltek neveit külön-külön lajstromban, mégpedig abban a sorrendben kell feltüntetni, amint azt az illető pártok megállapították.« Ezután még ezt mondja a törvény (olvassa): »Minden választókerületben az egyes pártokat a reájuk esett szavazatok arányában, az egyes jelölteket pedig pártonként a lajstromokban feltüntetett sorrend szerint illeti meg a megbízás.« A további szakaszok mindenütt pártokról, pártlistákról és pártszámarányról beszélnek (Rassay Károly: Az ajánlási rendszer is azon épül fel! — Eckhardt Tibor: Nem tudják a törvényt!) és pedig azért, mert arányos, lajstromos és a kisebbségi képviseletet biztosító választójog alapján jön létre a tanács. A tanács választására méltózta-