Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

50 Az országgyűlés képviselőházának 2h3. ülése 193% február 23-án, pénteken. dik része a végén levő két szakasza pedig nem állandó jellegű, hanem átmeneti jellegű kormányintézkedéseikre vonatkozó rendelkezés, amely a főváros háztartási egyensúlyának gyors és eredményes helyreállítását célozza. Az előbbi, miután maradandó, lényegesebb szervezeti változtatást jelent, az utóbbi miután átmeneti, másodlagos kérdés, bár súlyosságában és a fővárosra sértő voltában ez az utóbbi rész excellai. Lojálisán konstatálom, hogy a belügyminiszter úr a bizottsági tárgyalás alatt a felhozott komoly aggodalmakkal szemben teljes megértést tanúsított, lojálisán konstatálom, hogy az általunk beadott módosítások közül sokat, amelyet felfogásával össze tudott egyeztetni, elfogadott és azt is konstatálom, hogy ennek következtében ez a javaslat most már egészen más, mint az a javaslat, amely a bizottság elé került. Megcsináltam a következő dolgot: piros ceruzával aláhúztam a javaslat szövegének azokat a részeit, amelyek a bizottsági tárgyalás során kerülték bele a javaslatba, fekete ceruzával azokat, amelyeket kitöröltek és azt kell mondanom, hogy a legkisebb rész maradt fehéren a javaslatban. Ez azt is mutatja, hogy a javaslatnak rendkívül gyors formában való előkészítése az alaposság rovására ment, hogy nem volt mód az előzetes tárgyalásoknál a különböző szembenálló gondolatokat és szempontokat összeegyeztetni és ezért a törvényjavaslat előkészítésének hézagossága okozta azt, hogy a törvényjavaslat tulajdonképpeni előkészítése magában a bizottságban történt. Az a javaslat, amely most előttünk van, enyhíti azokat a krassz sérelmeket, amelyek a főváros autonómiáját érték volna, de természetszerűleg pártunk részéről még mai formájában sem fogadhatjuk el a törvényjavaslatot. Nem fogadhatjuk el azért, mert a főváros autonómiájának lényeges korlátozását tartalmazza, nem fogadhatjuk el azért, mert az átmeneti intézkedések szükségességét a magunk részéről nem ismerhetjük el és nem azért, mert azt a tervezetet, amelynek nyomán a belügyminiszter úr ezeket az intézkedéseket végre akarja hajtani, mi egyáltalában nem ismerjük. Azért nyújtottam be különvéleményemet is, amely a javaslat bizottsági szövegéhez van csatolva, mert a törvényhozás lelkiismeretesen nem tárgyalhatja le ezt a javaslatot addig, amíg a belügyminiszter úrnak ezt a tervezetét részletesebben nem ismeri. Azt kértem, hogy mielőtt a törvényjavaslat felett általánosságban szavazunk, hívja fel a Ház a kormányt arra, hogy ezt a tervezetet részletesen ismertesse a Ház előtt, mert szavazatot leadni egy ismeretlen tervezetre a magunk részéről nem tarthatjuk lelkiismeretünkkel összeegyeztethetőnek. A közvéleményt általában izgatja az, ami a javaslatban benne volt, izgatja az, ami a javaslatban még mindig benne van, de különösen izgatja az, ami a javaslatban még benne lesz, mert hiszen ami a tervezetben benne lesz, az még teljesen ismeretlen valamennyiünk előtt. Általában megállapíthatjuk, hogy ez a javaslat még korai. A mi közigazgatási alaptörvényeink élettartama, amelyen át azok hatását meg lehet ismerni, 15—20 esztendő kell, hogy legyen. Háromesztendős távlatból egy törvényjavaslat hatását közigazgatási vonatkozásban megismerni nem lehet. Nálunk azonban az a baj, hogy minden belügyminiszter közigazgatási reformot akar csinálni és nem várják be, amíg az egyik reform hatásai világosan jelentkeznek, már jön a másik reform. A közigazgatásban az ilyen suru rei ormok nem egészségesek, mert vannak a közigazgatásnak olyan részei, amelyek régi törvényekkel vannak szabályozva és még mindig nem reiormáltattak. Hogy fővárosi vonatkozásban beszeljek, megtörtént a főváros közigazgatási reformja, de nem történt meg az elöljárósagi torvény reformja, amely törvény 41 esztendős, pedig azt mindenkinek objektíve be kell látnia, hogy a kerületi igazgatás szabályozása a központi igazgatással való vonatkozásban is, meg a lakossággal való vonatkozásban is 41 esztendő múltával lényeges kívánnivalókat hagy maga után. Ennek következtében igenis fontos lett volna és a belügyminiszter úrra váró feladat volt és ma is rá vár az elölj ár ó sági törvény reformja. Hasonlóképpen a megyei közigazgatásban elkészült az önkormányzatokról szóló 1929. évi XXX. te, de nem tétetett meg a következő lépés, amely a járási igazgatás reformját hozta volna, pedig a járási igazgatás is reformra szorul a mai idők követelményeképpen, ennek következtében van a közigazgatás terén még reformálandó olyan terület, amely nincs kimerítve, nem helyes tehát az, hogy olyan területeken csinálunk reformokot, amelyeken már történtek mélyreható és egymással összefügésben lévő reformok. Nem akarom azt mondani, hogy az 1930 : XVIII. tcikk még végre sincs hajtva, mert hiszen ezt mindenki tudja, sőt megvan az az érdekesség, hogy ennek alapján választottunk kerületi választmányokat, amelyeket még össze sem hívtak ülésre (Ügy van! a baloldalon.) és ha a törvényhatóság feloszlatásával együtt fel méltóztatik oszlatni a kerületi választmányokat is, akkor megtörténik az az eset, hogy mandátummal láttunk el 336 embert ebben a fővárosban és ezzel a mandátummal ez a 336 ember hat esztendőn keresztül, amelyre meg volt választva, nem tudott élni. Vannak tehát itt olyan reformok, amelyek szükségesek. Ez az 1930 : XVIII. tcikk nem önálló törvény, szoros junktimban és vonatkozásban van az 1929 : XXX. tc.-kel, azzal közös alapelvei vannak, azzal közös elgondolásból ered és az egyikben, az előbb hozott 1929 : XXX. tc.-ben lefektetett, helyesnek ismert közigazgatási elveknek csak specializálása és a főváros életére való átvitele az 1930 : XVIII. tcikk. Ezt a két törvényt tehát nem lehet egymástól elválasztani olyan formában, hogy az egyiket változatlanul hagyom, a másikat viszont megreformálom. Nem lehet úgy elválasztani, hogy a megyék és a vidéki városok törvényhatóságaira vonatkozó rendelkezések változatlanul tovább élnek, viszont az ugyanarra az elvi bázisra, ugyanazokra a közigazgatási elvekre fektetett fővárosi törvény ilyen lényegbe vágó változtatásokat szenved. Ez a két törvény meglehetősen megfontoltan készült két javaslat volt, amelyek a maitól abban is különböznek, hogy előzetesen minden illetékes tényezővel le is voltak tárgyalva. Ennek következtében bizonyos konszenzussal létesült, ami egy törvényjavaslatnál mindig helyes, ha az érdekeltségekkel konszenzusban készül. Azok a törvényjavaslatok, amelyek az érdekeltek meghallgatása nélkül, azok ellenére és róluk készülnek, sohasem válnak be az életben. En tehát nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ezt a törvényjavaslatot nem is annyira közigazgatási, mint inkább politikai okok szülték. (Gáspárdy Elemér: Gazdaságiak!) A belügyminiszter úr természetesen tiltakozik