Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

Az országgyűlés képviselőhazának 243. ez ellen és én a belügyminiszter úr tiltakozását tiszteletreméltónak tartom, de állítom, vallom ós érzem, hogy ez a javaslat nem jött volna létre az esetben, ha a keresztény gazdasági és szociális párt viszonya a kormánypárthoz nem változott volna meg. Ha mi, Wolff Károly és barátai, hallgattunk volna a miniszterelnök úr sokszor felénk irányuló ama kérésére, hogy az ő pártjába lépjünk át, ezt a javaslatot nem látnánk ma itt a tárgyalási asztalon. Ha a keresztény gazdasági és szociális párt nem kénytelen a kormány egyes intézkedéseivel szemben nemtetszésének és ellenzésének kifejezést adni, ez a törvényjavaslat soha meg nem született volna. En ettől a gondolattól nem bírok szabadulni. Ha a kormánypártnak, illetőleg nem is a kormánypártnak, hanem annak az egy frakciónak, a nemzeti egység frakciójának fővárosi szervezkedése jobban sikerült volna, (Ügy van! a baloldalon,) ha az a frakció nem vitte volna a kormányelnök urat abba a szégyenletes tattersalli kudarcba, akkor sem került volna ide ez a törvényjavaslat. (Friedrich István: Az volt, az biztos! Az a Tattersall pech volt, az biztos ! Ha engem kérdeztek volna, én megmondtam volna!) En attól a gondolattól sem tudok szabadulni, — de ez szubjektív érzés és így nem állíthatom, hogy objektíve is így áll — hogy ennek a javaslatnak célja Budapest megalázása a többi törvényhatóság előtt, ami mindig népszerű ennek a Háznak a túlsó oldalán. Amint a családban mindig örül a kisebbik gyermek, ha a nagyobbik gyermeket megfegyelmezik, még Iha igazságtalanul történik is az, s amint mindig jólesik az egyszerű embernek, ha valamelyik úriembert megfegyelmezik, úgy vannak ilyen érzések a politikai életben is. Azt hiszem, hogy ez a javaslat népszerűségi szempontból is született meg; a megtépázott népszerűség helyreállítása céljából. (Mozgás.) Ezzel most nem foglalkozom részletesen. Ezek csak szubjektív érzések, amelyeket azonban nem tudok megtagadni a magam részéről. A közigazgatási terrénumon akarok maradni és ha most közigazgatásilag akarom ezt a törvényjavaslatot jellemezni, akkor nem tudom másképpen jellemezni annak közigazgatási részét, mint hogy az a székesfőváros kiskorúsítását jelenti (Ügy van! balfelől.) és azt, hogy a székesfővárost nem méltóztatnak elég érettnek tartani arra, hogy a saját dolgait a saját felelősségére intézze, hogy a székesfővárost nem méltóztatnak elég nagykorúnak tartani arra, hogy anyagi és gazdasági ügyeit a maga belátása szerint intézze, hogy gyámkodásra, a kormány még erősebb gyámkodására szorul, mint amekkora gyámkodást a törvények már eddig is megengedtek a székesfővárossal szemben. Nem tudok szabadulni attól a gondolattol sem, hogy lényegileg a székesfőváros pénzügyi gondnokság alá helyezéséről van szó, holott a székesfőváros pénzügyi helyzete közismerten jobb, mint bármely más közületé. Néma magam véleményét mondom, hanem ha méltóztattak a törvényjavaslat indokolásában a 33-as bizottság 6-os albizottságának véleménye egy részét citálni, akkor helyes lett volna citálni annak a véleménynek azt a részét is, amely úgy kezdődik, hogy Budapest székesfőváros háztartása és gazdálkodása a legelsőrendű az egész országban az összes városok között és hogy vagyoni és anyagi helyzete sokkal jobb, mint magáé az államé. Ezt kellett volna előrebocsátani. (Gáspárdy Elemér: Nagyon gazdag város!) A 6-os ülése 1934 február 23~án, pénteken. 51 bizottság elnöke, Teleszky János írta ezt alá, s Teleszky Jánost igazán nem lehet vádolni azzal, hogy velünk túlzottan szimpatizálna, igazán nem lehet olyan velleitásokkal vádolni, mintha ő a mi gazdálkodásunk egészséges voltára akart volna pecsétet ütni. De ez objektív megállapítás, amelyben osztoznak a főváros összes külföldi hitelezői is. Es amikor felmerült a fővárosban gondolat, hogy bizonyos szükségmunkák elvégzése céljából fővárosi szükségpénzt bocsássunk ki, ez ellen a pénzügyminiszter úr tiltakozott a leghevesebben azzal az indokolással, hogy félő, hogy •l.i /i Si fővárosi pénz értékben jobb lesz, mint az állam pénze. Ha így áll a szituáció, mélyen t. Képiviselőház, akkor nines ok arra, hogy a székesfővárost pénzügyi gondnokság alá helyezzék. En azt a hatáskört, azt a kormány részére biztosított felügyeleti jogot, amelyet az előző törvények alkottak, untig elegendőnek tartom atekintetben, hogy a kormányzat a maga részéről a főváros gazdálikodását minden irányban a 1 egrészletesebben ellenőrizze. Nem állítom azt, hogy a kormány ellenőrzése lehet olyan hatályos, mint magának az autonómiának tudatos és szakszerű gazdálkodása, mert természetes dolog, hogy az autonómiának kell elsősorban elől járnia abban, hogy gazdálkodását a eéltudatoság és takarékosság jellemezze, de a későbbiek folyamán igazolni fogom, hogy a székesfőváros igenis ilyen módon is járt el és ha a kormánynak igen gyakran volt is alkalma, hogy a székesfőváros gesztióit a maga részéről erősebb kritika tárgyává tegye, átnéztem a belügyminiszter úrnak a költségvetések jóváhagyásával kapcsolatosan a főváros háztartására vonatkozólag tett kritikai megjegyzéseit, de nem találtam közöttük egyetlen egy olyant sem, amely a fővárosra nézve valami súlyosabb megállapítást tartalmazna, (Gáspárdy Elemér: Majd én felolvasom!) olyant sem, amelyet a főváros végrehajtani megtagadott volna. A belügyminiszter úrnak tehát módjában áll és módjában állott a kormánynak is mindig az ő felügyeleti hatósági jogát érvényesíteni abban az irányban, ha valahol a főváros háztartásában nehézségeket vagy hajókat látott volna fennforogni. Ezzel szemben a székesfőváros egész csomó olyan intézkedést tett, amelyet egyenesen kormánykérelemre, magasabb nemzeti érdekből tett meg, jobb belátása nélkül és jobb belátása ellenére. Csak főbb vonásokban hivatkozom rá, hogy a Károlyi-kastély megvétele nem a főváros gondolata, hanem a kormány gondolata volt és a főváros áldozatot hozott akkor, amikor a kormány kezdeményezésére ezt a palotát a maga számára megvette és ezáltal likviddé tette? A bicskei kastélyt a népjóléti kormány vette meg és csak a népjóléti kormány különös kérésére és snagasaibb nemzeti indokokra való hivatkozással vette át kezelésbe tőle a székesfőváros. A tétényi sertéshízlalót a földmívelésügyi miniszter úr egyenes kérésére és kívánságára vette meg magasabb nemzeti szempontokra való hivatkozás mellett a székesfőváros és ebben a kérdésben is tökéletesen cserbenhagyták azután. A Talboteentrálét pedig egyenesen a kereskedelemügyi miniszter úr kívánságára tettük termelőképessé azáltal, hogy áramát a székesfőváros átvette, mert ha a székesfőváros nem veszi át a Talbotcentrálé áramát, nagy nemzeti érdek forog kockán és erre a nagy nemzeti érdekre való tekintettel, amely ennek az egész centralenak létesítésében a reá kiadott milliókkal együtt 9*