Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-253

518 Az országgyűlés képviselőházának -25 3. ülése 193% március 20-án, kedden. nácsot is méltóztatnék alkotni, amely a magyar zenének, a magyar színházi zenének — értem ezalatt az opera- és operettzenét — exportját a külföld felé irányítaná, zenei politika szempontjából, a magyar nemzeti zene külföldi propagálása szempontjából, mert egészen bizonyos, hogy odakünn éppen azok a darabok és azok a zeneművek tetszenek, akiknek magyarsága elüt ß külföldi átlagzenészek gondolatkörétől. (Úgy van! jobbfelől.) Ezért tartom én szükségesnek és helyesnek a zeneművészeti tanácsot. Ami a képzőművészeti tanácsot illeti, helyeselni tudom a javaslatnak azt a gondolatát, hogy az eddigi rendszer, mely szerint egyes képzőművészeti testületek, egészen kis társaságok, a Képzőművészeti Tanácsba delegátusokat küldhettek be, megszűnik és a miniszter úr egy kisebb számú, de válogatott Képzőművészeti Tanácsadó Testületet méltóztatik kreálni, amely tanácsadó testületben — hiszem és egészen nyugodt vagyok benne — a miniszter úr minden képzőművészeti irány képviselőit öszsze fogja gyűjteni és nem fognak egyoldalú, művészeti politikát folytatni, amely egyoldalú művészeti politikának múlt évi költségvetési beszédemben néhány torz képét a Ház elé vetítettem. A magyar művészet exportjának szempontjából fogom fel ezt a kérdést és azt szeretném, hogy ha a komoly magyar nemzeti művészet volna nálunk ezentúl is exportcikk és ha a külföldi kiállításokon ezt a komoly magyar és nemzeti művészetet mutatnák meg, azt a művészetet, amely ősi magyar talajból fakad, amely magyar eszközökkel fejezi ki magát, s amely a magyar lelket és a magyar karaktert viszi képzőművészeti alkotásain keresztül a szemlélők elé. Ebből a szempontból nagyon nehezményezem ebben a pillanatban a római egyházművészeti kiállítás egyoldalú összeállítását, (Halljuk! Halljuk!) mert ezen a kiállításon szerepeltek mindazok a művészek, akik egy bizonyos művészeti irányhoz tartoznak, (Hornonnay Tivadar: A szélsőségesek is!) de nem szerepeltek azok a komoly magyar egyházi művészek, akiknek pedig egy ilyen nemzetet reprezentáló külföldi kiállításon szerepel ni ök kellene. így például nincs Rómában feltüntetve sem Márton Ferenc, sem TJngváry Sándor, sem Dankó József, de nincs feltüntetve Kacziány Aladár, Dudits Andor, Orbán Antal sem és az iparművészek közül sem Stein János, sem Leszkovtzky György, sem Mende Vincze, vagyis azok a művészek, akiknek nemzeti művészete minden vitán felül áll. Márton Ferencnek egy reprezentatív egyházművészeti kiállításról nem volna szabad kimaradnia. Kérem a miniszter urat, hogy a most rendezés alatt álló XIX. velencei reprezentatív magyar kiállításnál méltóztassék gondoskodni arról, hogy ezen a kiállításon a magyar művészetnek minden iránya szintén képviselve legyen. Adja ki a rendeletét, hogy a lelkiismeretesen kiválogatott anyagból a mi nemzeti művészetünk konzervatív része is részesüljön legalább egy termet megtöltő anyaggal. Ilyen óhaj elől a miniszter úr már csak azért sem zárkózhatik el, mert a magyar nemzeti művészetet egy iránynyal nem lehet reprezentálni, hanem helyet kell adni mindenkinek. Nem kifogásolom, ha egy extrém művészeti iránynak is helyet adnak, de ugyanezen a jogon kérem a miniszter urat, hogy a legkonzervatívabb művészetnek is adjon helyet, (Helyeslés a jobboldalon.) mert csak így kap a külföld Velencében átfogó képet a magyar művészetről. Miután ez a kiállítás még csak most van szelektálás alatt, miután a kiállítás anyaga csak május 20-ára kell, hogy kész legyen, még idejekorán terjesztettem a miniszter úr elé kérésemet. Végül csak azt vagyok bátor mondani, hogy a bizottságban azt az ígéretet tettem, hogy a fővárosnak a művészet pártolására fordított kiadásait összehasonlítva az államnak ilyen célra kiadott kiadásaival, illusztrálom azt, hogy nem ok nélkül, hanem teljes joggal kívánhatja a főváros, hogy ebben a tanácsban a magra exponenseivel résztvehessen. Az 1926/1927., az 1927/1928.. az 1928/1929. költségvetésekben még külön volt választva a képzőművészet a többi művészeti irányoktól éspedig úgy, hogy az 1926/1927. költségvetésben az állam 371.000 pengőnyi hozzájárulásaiból 152.000 volt a képzőművészetekre és iparművészetekre felvett összeg. Az 1928/1929-iki költségvetésiben 256.000 pengőből 162.000 pengő volt a képzőművészet támogatására fordított összeg. Ennek a három évnek az átlaga szerint tehát a képzőművészetek támogatására eső rész az állam részéről a művészetek támogatására felvett összegnek körülbelül 50%-át teszi ki. Ha tehát most a további költségvetéseket — amennyiben az 1929/1930. költségvetésben a képzőművészetet a többi művészettel összevonták, és nem volt külön kimutatva a képzőművészet támogatására felvett összeg — 50%-os alapon számítom, akkor a következő arányok jönnek ki: az 1930-as állami költségvetésben 250.000 pengő van, ugyanakkor a fővárosi költségvetésben 421.000 pengő. (Zsindely Ferenc: Na jó, de a színházak!) Ebben nincsenek benn a színházak, r csak a képzőművészet. Az 1930—31-es költségvetésiben az államnál van 200.000 pengő, a székesfővárosnál 340.000 pengő. 1931/32-es költségvetésben az államnál van 190.000, a fővárosnál 280.000 pengő. Az 1932/33-as költségvetésben az államnál van 105.000, a fővárosnál 200.000 pengő és az 1933/34-es állami költségvetésben van 105.000 pengő, a fővárosiban 180.000 pengő. Mint méltóztatnak látni, a fővárosnak a képzőművészetekre fordított kiadásai majdnem kétszeresei az állam erre fordított kiadásainak. Tekintettel arra, hogy a főváros lélekszámban csak egynyolcadrésze az országnak, ennek következtében ez a kiadás még sokszorozottabban értékelendő. Ezért tehát amikor azt kívántuk, hogy a főváros három képviselője hivatalból helyet foglaljon ebben a tanácsban, akkor egészen helyes és jogos álláspontot foglaltunk el. (Ügy van! Ügy van! a. baloldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Befejezem beszédeimet azzal, hogy ezt a javaslatot melegen üdvözlöm, minden módosítás nélkül általánosságban és részleteiben is elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (KóródiKatona János szólásra jelentkezik.) KóródiKatona János képviselő urat illeti a szó. Kóródi Katona János: T. Képviselőház! Kívánatosnak tartom ezt a javaslatot azért, mert ezáltal végre lesz a művészetnek és az irodalomnak, olyan fóruma, amely már régóta kívánatos a magyar művészeti és irodalmi életben. A miniszter úrnak és a leendő művészeti tanácsnak figyelmébe ajánlom itt a magyar művészetnek egy rendkívül fontos momentumát: a nagybányai festőiskolának, a magyar Barbizonnak ügyét, amely az utóbbi években már-már feledésbe merült. Pedig ha a ma-