Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-253

500 Az országgyűlés képviselőházának 253. ülése 193 J* március 20-án, kedden. tencióját az egész törvényhatósági közgyűlés magáévá teszi és ha e törvény nélkül is, a mi­niszter úr a törvényhatóságot megkereste volna, az erre vonatkozólag rendelkezésére állt volna, hiszen minden közületnek érdeke és első­rendű kötelessége, hogy költségvetését egyen­súlyba hozza. Már az általános vita során számadatokkal beigazoltuk, hogy a székesfőváros sokkal előbb kezdte meg költségvetésének leépítését, mint maga az állam, és eredményesen kezdte meg akkor, amikor 208 milliós költségvetését ma már 146 millióra redukálta. Maga a törvényha­tósági közgyűlés és a törvényhatóság tanácsa is állandóan foglalkozott ezzel a kérdéssel és ha a polgármester úr akár a tanács, akár pe­dig a törvényhatósági közgyűlés elé olyan ja­vaslattal jött, amely a költségvetés egyen­súlybahozatalát célozta, ennek soha sem volt ellene sem a tanács, sem a közgyűlés, mert mindig számoltunk azzal, hogy a fővárosnak, mint a legnagyobb közületnek, elsőrendű köte­lessége, hogy költségvetése egyensúlyát biz­tosítsa. Amint említettem, erre vonatkozólag már meg is tette az intézkedéseket a múltban. Sőt továbbmenőleg, a polgármester úr még a megállapított költségvetésből is zárolt 10%-ot arra az esetre, ha talán előre nem látott meg­lepetések érnék a költségvetést; tehát még 10%-os zárolással is alátámasztotta és biztosí­totta a költségvetés egyensúlyát. Most az utóbbi évben mégis deficit mutat­kozott. Hogy miből eredt ez a deficit, arra már itt a Házban is többen rámutattunk. A de­ficit egyrészt a súlyos gazdasági helyzetből, másrészt pedig azokból a kormányintézkedések­ből ered, amelyek az újabb adóbevezetéseknél mindig figyelmen kívül hagyták a székesfővá­ros érdekeit. Számadatokkal igazoltuk, hogy a székesfőváros lakossága most is nagyobb adót fizet, nagyobb áldozatot hoz, mint ezelőtt 3—4 évvel, amikor még nagyobb volt a kere­seti lehetőség. A főváros adóhozama nagymér­tékben csökkent, mert az új adókból nem ré­iszeltették a fővárost, sőt sajnos, egyéb bevéte­leiről is bizony le kellett mondania a főváros­nak. Ez okozta a főváros legutóbbi költségveté­sének deficitjét, de mint említettem, az autonó­mia, a törvényhatóság és annak tanácsa, min­dent elkövetett a költségvetés egyensúlyba ho­zására. Már most a belügyminiszter úrnak van egy tervezete, amellyel (biztosítani lehet a jövőre nézve a költségvetés egyensúlyát; szerintem helyes lett volna, ha a 'belügyminiszter úr ezt közölte volna az arra illetékesekkel, a polgár­mester úrral, az autonómia pártjainak vezetői­vel, mert meggyőződésem az, hogy e törvény­nek az intézkedései nélkül is készséggel ren­delkezésére állottak volna a (belügyminiszter úr­nak. Az, hogy itt láthatatlan, eddig még meg­nem fogható, eddig még nem olvasott tervek­kel állunk szemben, bizonyos bizalmatlanságra gerjeszti az egész törvényhatóságot, magát az egész autonómiát, mert nem tudjuk elképzelni, hogy mi lesz majd a szándéka a (belügyminisz­ter úrnak, s hogy ebben a 27. $-ban nem fog­laltatnak-e olyan rejtett célok, amelyekkel esetleg az autonómia érdekei ellen is lehet élni. Nem tudjuk, hogy a főpolgármester úr­nak adott hatalmas, nagy hatáskör nem fog-e majd tényleg sokszor az autonómia és a szé­kesfőváros érdekei ellen szólni. Az autonómia szervei nem szálihatnak bele azokba a szaná­lási tervezetekbe, amelyeket majd a jövőhen a belügyminiszter úr elgondol, ha pedig bele­szólnak, minthogy a főpolgármester urat tar­toznak meghallgatni, attól függetlenül, hogy az autonómia szerve, a 17-es bizottság milyen véleményen van, milyen határozatot fog hozni. a főpolgármester úr életbeléptetheti az ő ter­veit, javaslatait, akár tetszik az az autonómiá­nak, akár nem. r Mindezeknél fogva tisztelettel kérem a t. Házat és a 'belügyminiszter urat, hogy ezek­nek az aggodalmaknak eloszlatása végett mél­tóztassanak elfogadni ezt a javaslatunkat, ame­lyet Petrovácz Gyula képviselőtársammal együtt indítványozunk, hogy a 27. § teljes egé­szében töröltessék. (Helyeslés a bal- és szélső­baloldalon.). Elnök: Szólásra következik? Diniech Ödön jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! Ezt a szakaszt tu­lajdonképpen külön címmel kellene ellátni és azt kellene föléje írni, hogy diktatórikus sza­kasz, mert mindaz, ami ebben a szakaszban le van fektetve, jogot ad a főpolgármesternek arra, hogy mindazt végrehajthassa, amit akar. A törvényjavaslat ugyan azt mondja, hogy a belügyminiszter úr a törvény életbeléptével egyidejűleg tervezetet bocsát ki arra nézve, hogy miképpen kell a főváros üzemeinek és egyéb háztartásának gazdálkodását egyen­súlyba hozni. En hiányolom azt, hogy ezt a tervezetet nem a törvény j avaslattal egyidejűleg mutatta be a belügyminiszter úr. Már hivatkozás tör­tént arra, hogy az ország pénzügyi helyzetének szanálásával kapcsolatosan benyújtott törvény­javaslat tárgyalása alkalmával a kormány egyúttal benyújtja több évre terjedőleg a költ­ségvetést és benyújtja mindazokat a rendelke­zéseket, amelyeket a szanálással kapcsolatban végrehajtani kíván. Itt most egy titokzatosság előtt állunk. Nem tudjuk, hogy mi van ebben a tervezetben, nem tudjuk, hogy ebből a tervezetből mit szán­dékoznak végrehajtani; azonkívül a főváros önkormányzata által választott 17 tagú bizott­ság hatásköre is egyenlő a nullával, mert taná­csot ugyan adhat, felvilágosítást kérhet ez a bizottság, esetleg felirattal is fordulhat a bel­ügyminiszter úrhoz, de mindezek a lépések nem akadályozzák meg a főpolgármestert abban, hogy kiadja a rendelkezést arra nézve, hogy mit hajtson végre a polgármester. Ennek a sza­kasznak az érvénybentartásával eléretnek mindazok a rendelkezések, amelyek az előző és a pártok által kifogásolt javaslatban benne voltak. Az eredeti elgondolás szerint feloszlat­ták volna a főváros közgyűlését, a főváros élére kormánybiztost küldtek volna ki, felosz­latták volna a főváros tanácsát és egy évig kormánybiztos rendelkezett volna a városházán, de esetleg meghosszabbították volna megbíza­tását két évre is. Mi a különbség az eredeti javaslat és a mos­tani javaslat között? Lényegében semmi. Annyi különbség van látszólag, hogy a főváros köz­gyűlése együttmaradhat: nem oszlatják fel, hanem összejöhet és vitatkozhatik különböző nagyjelentőségű problémákról, arról azonban, hogy mi van ebben a tervezetben, hogy annak alapján mi kerül végrehajtásra, egy szót sem szabad szólni, és annak elbírálása, hogy mi függ Össze a tervezettel és mi nem, a főpolgár­mester úrra van bízva. A főváros közgyűlése e rendelkezések következtében jámbor imádkozó társasággá degradálódik, amelynek semmiféle hatásköre nincs. Említettem már előbb, hogy például tudomásul veheti a bábaasszonyi és szakorvosi képesítésről szóló diplomák bemuta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom